The Vampire Diaries Szerepjáték

Belegondoltál már abba, milyen lenne belebújni valaki más bőrébe és az ő életét élni? Itt az ideje, hogy kipróbáld magad! Ez itt a Te világod. Álmodd, formázd, éld!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
A regisztráció lépései
  1. Olvasd el a Szabályzatot!
  2. Regisztrálj elfogadható névvel!
  3. Töltsd ki a Karakterlapod!
  4. Foglald le az avatarod!
  5. Amennyiben kezdő vagy, nyugodtan használd az Oktatósarok adta lehetőségeket!
  6. Vesd bele magad a szerepjátékba!
Karakterbörze

A teljes listáért Katt!
Szerkesztők
Anyaoldal
Holdnaptár
CURRENT MOON
Latest topics
» Sablon és leírás
Szomb. Nov. 10, 2012 4:13 am by bemese2001

» Rólam - Karakterlap
Kedd. Nov. 01, 2011 4:42 am by Vendég

» Elköltöztünk
Szer. Okt. 19, 2011 6:33 am by Elena Gilbert

» Romy Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 5:23 am by Romy Fall

» Ryne Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 2:47 am by Ryne Fall

» AZ OLDAL ELKÖLTÖZÖTT!!!
Hétf. Szept. 19, 2011 5:21 am by Elena Gilbert

» A város főtere
Vas. Szept. 18, 2011 8:22 am by Jason Johansson

» Nappali a házban
Vas. Szept. 18, 2011 2:27 am by Elena Gilbert

» A folyópart
Szomb. Szept. 17, 2011 8:55 am by Jason Johansson


Share | 
 

 A folyópart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Jason Johansson



Hozzászólások száma : 57
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 22
Tartózkodási hely : Mystc Falls

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Csüt. Szept. 01, 2011 6:15 am

Leültem a partra egy könyvvel a kezemben. Lenéztem a patakra, csendesen folydogált.
Egyszer csak egy kis képecske hullott ki a könyvem oldalából. Bonnie volt rajta... ,de rég is láttam,... mi van ha már el is felejtett. A képecskét forgattam a kezemben. Néztem, ahogy szép lassan teljesen kiemelkedik a nap a fa ágai mögül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elijah



Hozzászólások száma : 8
Join date : 2011. Aug. 13.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Pént. Aug. 19, 2011 6:40 am

Klausnak

ˇViszlát fivérem"? Ennyi? Semmi még visszavágok vagy hasonlók? Aggódva vagy inkább merő érdeklődéssel fordultam vissza felé és egy furcsa mozdulatra szántam el magam. Megérintettem a vállát. Nem mondtam semmit ezek után. Eltűntem. El minél messzebb, hogy ne kelljen megmagyaráznom magamnak, hogy mit tettem. És miért.

//BEFEJEZVE//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Klaus



Hozzászólások száma : 33
Join date : 2011. Aug. 16.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Pént. Aug. 19, 2011 6:31 am

Furcsa érzések lepték el a testem. Éreztem én dühöt, undort, és hasonlókat, de volt egy ami mindnél szörnyűbb volt, egy olyan amit sosem akartam érezni. Hiány. Gyenge leszek tőle. Nem is igazán tudtam arra figyelni amit a fivérem mondott. A fejemben ott motoszkált egy szó, és akárhogy próbáltam nem tudtam kiűzni onnan. Hiába minden próbálkozás ott ragadt a tudatom legbelső rejtekeiben egy kép és egy hozzá tartozó név. Alyson. Hogy a fenébe hiányozhat nekem a boszorkányom?! Ez olyan mintha egy ötéves kislánynak hiányoznának a ráncai. Tennem kell valamit ez ellen, mert megőrülök.
- Viszlát, fivérem. - nyögtem oda, de nem a megszokott hangomon, ez a hülye elmélkedés elvonta a figyelmemet és a hangomat övező páncél erre a mondatra eltűnt. Tényleg baromi gyorsan vissza kell hogy változzak Hibriddé különben a vesztemet okozza.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elijah



Hozzászólások száma : 8
Join date : 2011. Aug. 13.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Pént. Aug. 19, 2011 6:14 am

Klausnak

Nevetségesnek vagy inkább szánalmasnak tartottam, hogy Klaus még mindig abban a hitben ringatta magát, hogy ő a főnök és neki olyan hibátlanul tökéletes és titokzatos a gondolkodása, hogy nem találhatja ki az égvilágon senki, hogy mire gondol.
Tudtuk - mind a ketten -, hogy az átok miatt van itt és egy apró félrelépés avagy félrenézés, célzatosan a boszorkánya nem tereli el teljesen a figyelmét. Biztos voltam benne, hogyha már eleget játszott a kislánnyal és teljesen magába bolondította, majd elvégeztette vele a rituálét otthagyja, rosszabb esetben megöli, hogy még véletlenül se adja tovább, amit látott. Beszélnem kell azzal a lánnyal és figyelmeztetni még időben a nagy hajrá előtt.
- Remélem, hogy kielégítettem a kíváncsiságod - húztam félre a számat, ami inkább tetszett grimasznak, mint félmosolynak. - Ha megbocsátasz, meg kell szakítanom a társalgást, ugyanis lakást kel keresnem - elindultam felé, hogy kikerüljem, aztán továbbálljak. Épp eleget láttam az évek során az arcát és az igazat megvallva, nem kívántam több ideig bámulni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Klaus



Hozzászólások száma : 33
Join date : 2011. Aug. 16.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Pént. Aug. 19, 2011 2:13 am

Egy helyben álltam, és csak arra tudtam gondolni mekkora hülye vagyok. Több mint kétezer évesen azért nem szabadna ennyire hatnia rám egy élőlénynek sem. Kétségbe ejtő hogy ennyire legyengít ha a szívem kap egy percnyi meleget. Annyira elvakítottak az érzések, hogy azzal akartam bántani Elijaht ami igazából nekem fáj, ez igazán szánalmas, de így is jó, ha már itt tartunk.
- Nekem így is megfelel drága fivérem, éppen eleget mondtál. - Azért ez a szív átmelegítés dolog egyrészről hasznos is volt, sokkal jobban láttam az öcsém szemében táncoló érzelmeket. Tudtam mit jelentett most neki ez a válasz. A veséjébe láttam. Nem is érdekeltek az előző válaszai, a Charlotte-osból ép eleget megtudtam. Az amiért itt van elég fontos nekik, hogy ő is jöjjön, vagyis talán nem tévedtem, és tényleg a megölésem miatt van jelen. Ha így állunk akkor pedig változik a terv. A vámpír lehet hogy Elijah lesz akit feláldozok, vagy Charlotte.
Nagyszerű parti lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elijah



Hozzászólások száma : 8
Join date : 2011. Aug. 13.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Csüt. Aug. 18, 2011 10:29 am

Klausnak

A fivérem szokatlan megakadása érdeklődésre ösztönzött. Talán többet jelent számára ez a boszorka, mint azt a szívtelen Klaustól elvárnám? Létezhet, hogy rövid itt tartózkodása alatt máris talált valakit? Sántított a dolog és nem tetszettek a gondolatok, amik átcikáztak a fejemben. Megint érzelmileg próbál megközelíteni valakit, hogy aztán eszköznek használja fel?
- Pedig - tártam szét a karjaim - megtettem és nem látok előtűnni egyetlen papirust sem, ami azt igazolná, hogy jogtalanul kérdeztem rá valamire. Milyen kár! - hűvös magabiztosságom valamelyest még nagyobb magabiztosságot adott. - Utánam? Rég hallottam ilyen személyes és tőled oly messze álló dolgot, mint, hogy engem kövess. De - álltam meg egy pillanatra -, mindketten tudjuk, hogy ez hazugság. Követni valakit nem mindig érzelmi töltetű. Csak nem forróbb ponton jártam, mint te? - sovány vigasz. Ezt már akkor tudtam, amikor megjelent. De az a boszorka akkor is hibádzott.
- Charlotte kifogástalanul van, minek után elég távol van tőled. Sosem élvezte a társaságod. Terhes voltál neki. De nem akarok a lelkedbe gázolni! - nyújtottam sajnálkozóan előre a tenyeremet. Valamiért ha Klaussal voltam az udvarias modoromba egy, az enyhe fűszerezésnél több szarkazmus és gúny került. Pillantása jeges maradt, várakozásteljes. Fel akar bosszantani? Most nagyon gyengén sikerül. Azzal próbál megingatni, hogy a régi szerelméről kérdez, aki most az én társam? Sosem tudhatja meg, hogy Charlotte a közelben van! Fojtatnom kell az éveken keresztül kifejlesztett álarc viselését, ha vele beszélek. Túlságosan vesébe látó. Még szerencse, hogy egy vér csörgedezik az ereinkben, máskülönben nem tudnám hogyan kell csinálni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Klaus



Hozzászólások száma : 33
Join date : 2011. Aug. 16.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Csüt. Aug. 18, 2011 10:09 am

Most mindenki ezt csinálja? Mindenki számon fog kérni?
- Elijah neked is elmondom hogyha eddig nem jöttél volna rá. Semmi jogod ilyen vagy hasonló kérdéseket feltenni nekem. Úgy hogy légy oly kedves, és ne próbáld újra. - a hangom olyan erősen szólt hogy még apám is megremegett volna tőle. a hatalom csak úgy omladozott belőle. Bosszantott hogy alysonról kérdezget, pláne olyasmit amire én sem tudom a választ.
- Rendben, én utánnad jöttem ide drága öcsém. - Semmi más dolga nem lehetett itt Mystic fallsban, mint Katerina, ezért indultam el, de amikor rájöttem az igazságra, úgy döntöttem maradok is.
- Egyébként Charlotte hogy van? - próbáltam provokálni, szerettem ahogy küzd az ellen hogy megüssön vagy hasonló. Ezek a belső vivódások mindig is lekötöttek. Épp ez az oka talán hogy Damont vagy a Barbie lányt akarom feláldozni, mert Stefant látni akarom szenvedni, látni akarom ahogy újra előveszi a régi kegyetlen énjét, és Katerinát is be kell gyűjtenem. Érdekelne a dolog kettejük közt. Ezt az örömöt pedig megosztom majd valakivel. Alysonnal, úgyis élvezné. talán még át is változtatnám. A vámpír-boszorkány úgy is ritka.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elijah



Hozzászólások száma : 8
Join date : 2011. Aug. 13.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Csüt. Aug. 18, 2011 9:41 am

Klausnak

Miután annyi éven át nem láttam Klaust, érthető, hogy egy pillanatra elakadt a szavam - de csak egy komplett, udvarias másodpercre. Ennyit tesz a jó neveltetés; pár mp elég, hogy az arcvonásaid visszarendeződjenek a megszokott maszkba.
- Az óvatlan lépések nem csak rám vonatkoznak - utaltam a belőle áradó boszorkaszagra. Ezzel kellő burkoltsággal fedtem meg és közben alig észrevehető módon magamat is megvédtem. Igaz, nem figyeltem kellően a folyóparton a környezetemre, de még nekem is lehetnek elmerengő perceim, amikor csak a gondolataimban járhatok. - Ki ez? Egy újabb szövetségesnek beállított szolga vagy csak kedved támadt egy megszokott mókára? - enyhén felvontam a szemöldököm és közelebb lépdeltem láttatva, hogy nincs félnivalóm. Tulajdonképpen elmúltak azok az idők, amikor bármit is éreztem iránta. Testvéri szeretetet.... Már gondolatban is gusztustalannak találtam, ha Klaust mellé tettem a szókapcsolatot. Amennyi szenvedést okozott nemcsak nekem- ha mégcsak nekem tette volna - az évszázados kegyetlenkedések engem is megacéloztak. És ami a legironikusabb, hogy irányába is megkeményedtem.
- A keresnivalóm éppolyan árnyalt marad mindaddig, amíg a tiedet meg nem tudom. De, ha neked úgy tetszik, hogy azért érkeztem a városba, mert téged követtelek, tedd azt! De ne várd, hogy ezt ki is mondjam - a pillantásom a sima víztükörre esett. Klaus szoborszerű alakjára és - legalábbis számomra - dühös pillantására egy megfeszített állal.
Nem hittem volna, hogy csupán egy könnyed szócsatával egy kicsit is megrengethetem őt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Klaus



Hozzászólások száma : 33
Join date : 2011. Aug. 16.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Csüt. Aug. 18, 2011 9:10 am

Miután Alyson-t ott hagytam a sikátorban teljesen egyedül, egy cseppnyi bűntudat nélkül követtem az öcsém nyomait. Nem volt épp nagy munka, pár perc alatt megtaláltam, a folyóparton volt.
- Öcsém, milyen óvatlan vagy mostanában. - a gúnyos mosolyomhoz illő tökéletesen gúnyos hangomat használtam. Tudtam hogy őt így mindig bántom, de csak mélyen legbelül izgatott, és ott is csak egy kicsit.
- Mi keresni valód van itt? Csak nem hiányoztam? - jól esett volna ha azt mondja, de Klaus nagyon, és akkor talán bocsánatot kérnék tőle azért amit tettem, de azzal nem csak a saját terveimet, de az elveimet is fel kéne rúgnom.
Tudom hogy Elijah úgy gondolja soha semmit nem tettem érte, de ez nem igaz. Az hogy megöltem is ő érte volt. Igaz bonyolult, de így igaz. Mostmár természetesen hatalmas hülyeség lenne azt mondani neki hogy én igen is törődök vele, plussz annál sokkal nagyobb a büszkeségem.
Érdekes. Nagyjából kétezer éve nem voltak ilyen gondolataim.
Talán Alyson miatt vannak. Tudtam, hogy megfogom bánni, hogy olyan közel engedtem magamhoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elijah



Hozzászólások száma : 8
Join date : 2011. Aug. 13.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Csüt. Aug. 18, 2011 4:08 am

Klausnak

Ördögi tervvel jöttem a városba. Érdekes, hogy anno még én nevezhettem magam igazságosnak és körmönfont tervektől mentesnek, de a végén mindenkit utolér a végzete vagy egy bizonyos cél elérése. Igaz rengeteg közhely fut a gondolataim sorai közt, de ezek a közhelyek is születtek valamiből.
Elhatároztam, hogy másnak adom ki magam a a városban - új keletű történésznek - és kicsit sem tisztességes módon, de megszerzem Elenát. Szükségem volt rá ahhoz, hogy megtörjön az átok, amiért képes voltam feltépni az elveimet és belekényszeríteni a szerelmemet, Charlotteot egy olyan kiszámíthatatlan veszélybe, ahonnan nem feltétlenül jöhetünk ki győztesként.
De a meghátrálás végképp ellent mondott volna mindannak, amiben hittem, ezért meg sem mertem kockáztatni, hogy visszaforduljak. Kettőnkért.
A mai érkezésem még nem sok port kavart, hisz nem tettem érte, de az elkövetkezendő napokban szándékozom elkezdeni a munkát. Először természetesen az állmunkám bokros teendőinek tetetésével.
De mindenekelőtt szükségem volt friss levegőre és emberi vérre. Zsebre dugott kézzel sétálgattam a folyóparton, egy roppant kifinomult, acélszürke Armani öltönyben, alatta egy fekete inggel. Mindezek méretre szabottak voltak - mást fel sem vettem volna -; és azért festettek rajtam olyan könnyedén s mégis elegánsan, mert követték a testem vonalát. Ilyen finomságokat már gyerekkoromban nevelték belém. Halványan elmosolyodtam a gondolatra, hogy Klaus sosem kedvelte az ilyesmit. Megvetette az általa ˇpiperkőc eleganciánakˇmondott stílust.
Váratlanul túlzottan ismerős illat csapta meg az orrom. Hátrafordultam és megmerevedtem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Pént. Aug. 05, 2011 7:04 am

A tisztálkodás nem mindig volt olyan tiszta, mint napjainkban. Emlékszem, hogy a sötét középkornak nevezett korszakban eléggé nehéz volt a higiéniás élet. Jómagam szerettem mindig is finom, nemesi hölgynek mutatni magam, így természetesnek tartottam a rendszeres tisztálkodást ellenben jó néhány bűzlő kortársammal, akiknek a társaságágban sem szívesen mutatkoztam, de mint mondják, nem a külső – khm… szag – alapján kell megítélni a másokat. Vegyünk csak példának engem: ápolt, szép külső, és friss rózsaillat leng körül, közben senki sem gondolná, hogy lelkem romlott, ebből kifolyólag tele van szennyel, mint az Államokat átszövő csatornahálózatok bármelyike. Na jó, ezt természetesen átvitt értelemben gondoltam. Mondhatnám úgy is, hogy angyali külsőm magát az ördög egyik ivadékát takarja. Végül is nem hazudnék nagyot.
Lépteim automatikusan vezettek a Panzió felé, miközben Alienor válasza visszarángatott gondolatvilágomból. Igazán odaadó ez a lány, hogy képes volt ilyen gyorsan hozzám sietni egészen az anyakontinensről, ezért csodálat illetné őt, tőlem viszont csak vendégszeretetre számíthat. Tenni fogok róla, hogy túlélje a „háborút” de persze csak ha így nem sodrom veszélybe a magam életét, ugyanis én mindenekelőtt magamat mentem. Ha választanom kellene: inkább ő haljon, mint én.
- Igazán örülök, hogy ennyit fáradtál miattam – mondtam cseppnyi hálával a hangomban, és Alienor felé fordultam, majd egy udvarias kérdés csendült fel a fejemben, mely továbblendíthetné beszélgetésünk:
- És mondd csak, feléd hogyan telnek a századok? – érdeklődtem afelől, hogy mik történtek vele, mióta elváltunk, illetve hogy hogyan van mostanában. Én élek, mint egy mókuskerékben, hiszen a folytonos menekülés a létszükségletem, ellenben vele, aki szabad, mint a madár, most mégis csatlakozik az oldalamhoz egy háborúban, amelyet nem biztos, hogy túlél.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alienor E. Gauche



Hozzászólások száma : 10
Join date : 2011. Mar. 11.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Pént. Aug. 05, 2011 4:47 am

- Igen, köszönöm, akkor holnap elmehetünk shoppingolni - feleltem Kathy-nek - És örülnék egy kád víznek is. Mindig is szerettem fürödni... - hát igen. A víz egy gyenge pontom... persze csak a vér és a futás után. A víz jó hatással van a fáradt izmokra - állítják az emberek. Hát nem tudom, az én izmaim nem igen szoktak fáradtak lenni; viszont tényleg kellemes érzés belemerülni a hullámokba - hiszen minél nagyobb a víz kiterjedése, annél kellemesebb - és ha emlékezetem nem csal, már fiatal - emberi - koromban is szerettem fürödni.
Intett, majd elindult - vélhetőleg a Salvatore Panzió felé. Könnyed léptekkel ment, és én mellette haladtam, de úgy igazodtam hozzá, hogy egy apró mozdulatára kanyarodni tudtam volna.
Következő lépése nem lepett meg - Katnek mindig első lépése volt az újonnan jött helyzetének bemérése, könnyed társalgási stílussal burkolva. Én pedig késségesen megadtam neki a szükséges - ám nem annyira fontos információkat.
- Lényegében csak most érkeztem. Annyi ideje tartózkodom itt, amennyi szükséges gyors léptekkel ideérni Boston környékéről. Odáig ugyanis a tengeren keresztül érkeztem - egyenesen Európából jöttem hozzád, mon amie.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Vas. Júl. 31, 2011 11:09 pm

Újabb mosoly futott át arcomon hallva, hogy Alienor elfogadta a meghívásomat a Salvatore Panzióba. Igazából nem tudom, hogy a tény, hogy Stefan-nel most „együtt vagyunk” feljogosít-e arra, hogy csak így felajánljak egy-egy szobát a házban, de nem érdekel. Mikor is érdekeltek a szabályok? Soha, mert szeretek piszkosan játszani. ÉS ha ezzel a merész lépésemmel elő tudom csalogatni a bokorból az engem mostanában kerülő Damon-t, csak annál jobb. Feltűnőnek felszívódott mostanában, kezdem azt gondolni, hogy elszöktek Elenával, bár abból a lányból mindent kinéznék csak a menekülést nem. Ahhoz ő túl ostoba, egy hétig nem tudna életben maradni, ha nem pesztrálnák a Salvatore tesók vagy a boszorkányos barátnője. De sebaj, ha itt van a városban az csak nekem kedvez, mert az, hogy Stefan-nel vagyok még nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyom a „félrelépését” Elenával. Ezért a lánynak bűnhődnie kell, és fog is, ha ideér Klaus.
- Nem, nem hiszem, hogy zavarnál – mondtam, bár valójában szívesen megnéztem volna az idősebbik testvér arcát, mikor kiderül, hogy egy újabb vámpírt költöztettem a házukba. Végül is, mivel nem él ott emberi lény, nem tudják távol tartani a nem kívánt vérszívókat, én pedig kihasználom az adódó alkalmakat, és körülveszem magam olyanokkal, akik segíthetnek. Ilyen például Alienor.
A lány következő megjegyzésére végigfutattam rajta a tekintetemet. Hát igen, nem tette neki rosszat egy ruha-csere, de nem hiszem, hogy arra gondolt, hogy éjszaka betör egy gazdátlan boltba. Nem, abban nincs semmi izgi! Majd napközben ellátogatunk a városba!
- Nos, történetesen tudok egy helyet. Holnap el is mehetünk shoppingolni! De most rád férne egy forró fürdő! – jegyeztem meg, és intettem, hogy kövessem, miközben könnyed léptekkel elindultam a Salvatore Panzió felé.
- Mióta vagy az Államokba? – érdeklődtem csevegő hangnemben, azonban mint mindig, e mögött is megbújt a számító énem, haszonra leső kérdése: vajon mit tudnak az itteni állapotokról? Összefuthatott-e Mason-nel és a vérfarkas sleppjével? Csak mert nem örülnék egy ilyen ismeretségnek.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alienor E. Gauche



Hozzászólások száma : 10
Join date : 2011. Mar. 11.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Szomb. Júl. 30, 2011 9:23 am

-Nem mintha félteném a nénit, hiszem nincs mitől, vagy nem bíznék a saját önuralmamban, mert bízok, de inkább a Salvatore-villát választanám. Úgy is szívesen megismerném már a híres-hírhedt Salvatore-tesókat. De csak ha biztosan nem zavarok... viszont akkor megköszönném - feleltem Kathy ajánlatára - Meg esetleg ha tudsz egy jó kis boltot a közelben, azt is megköszönném... - mondtam, s közben lenéztem enyhén szakadt öltözetemre. Nem csoda, futás közben nem figyeltem arra, hogy az ösvényen mennyek, vagy esetleg mindent kikerüljek. Sőt, ahova a ruhám beakadt, ott is rohantam tovább... Így a turnacsukám csupa sár volt, sötétkék farmerem több helyen is kiszakadt, fehér pólóm pedig tiszta kosz. Sőt, a nyakánál egy kicsit véres is lett... nagyon megéheztem az út során. Ruházatom miatt kissé szégyenkezve vártam, mit mond Kathy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Vas. Júl. 10, 2011 3:26 am

Halvány mosoly kúszott ismét az arcomra Alienor válaszát hallgatva. Nos, nem árt, ha a vámpírnak ennyire segítőkész barátai vannak. Nem kevésszer, főleg ha Klaus az ellenségünk, hasznát tudjuk venni. Az ilyesfajta "szövetségesi" barátságokat már az ókorban is alkalmazták a rómaiak. Az már csak egy sajnálatos hiba következménye, hogy a Római Birodalom megbukott, velem ez nem történhet meg. Én sosem veszítek, egyszerűen nem tehetem meg, mert maga alá temet ez a világ, és akkor nincs menekvés. Pedig nekem a menekülés a lételemem, s ezt úgy próbálom űzni, hogy közben jól szórakozom, természetesen mások kárára, de ez nem igazán érdekel. Amíg én élek, más nem számít. Legalábbis hosszú évszázadokon át megtanultam, hogy ez az életben maradás törvénye: „Ölj vagy téged ölnek!” Én pedig nem akarok a vesztes oldalhoz tartozni, és lehet, hogy rossz az amit teszek, de ez az oldal fog győzni, és itt lenni, sokkal mulatságosabb. Az mellékkérdés, hogy az érzelmeim mostanában ingatagok, főként amiatt mert kezd összezavarni ez az egész a Salvatore testvérekkel. Nem tudom, mi lenne a helyes. Bár, ha belegondolok, sosem azt teszem, ami helyes, tehát azt fogom tenni, amit mindig is: élvezem a helyzetet, amíg csak lehet.
- Ennek örülök – mondtam továbbra is mosolyogva arra reagálva, hogy amint tud valamit a tudtomra fogja hozni. Reméltem is, máskülönben megismerkedhet a dühösebbik énemmel, ami nem tűri, ha átverik. Sokkal idősebb vagyok nála, így észrevétlenül kitörhetném a nyakát, és közben még újra tudnám lakkozni a körmeimet is. Egyszóval nem lenne okos dolog tőle ujjat húznia velem. Kérdésére pedig szélesebb, játékos mosoly jelent meg arcomon. Hát igen, én ne tudnék itt egy barátságos fogadót? Elvégre is, mikor én a városba jöttem nem bántak velem túl kedvesen annak ellenére sem, hogy beköltöztem a Panzióba, de egyre jobb lett a helyzetem idő elteltével, és fogjuk rá, hogy ez a szállásomnak köszönhető.
- Igazág szerint kettőt is fel tudnék ajánlani – válaszoltam elgondolkodva – Az egyik egy megigézett öreg nénike lakása, de azt nem merném rád bízni, még a végén tulajdonos nélkül maradna a ház – jegyeztem meg viccelődve, igyekeztem mellőzni a gúnyosságot a hangnememből. Nem akartam megbántani Alienor-t, de ki tudja, hogy mennyire tudja kontrollálni az éhségét? – De aztán a Salvatore Panzióban mindkettőnknek van hely, és a Salvatore testvérek tár karokkal fogadnak majd, ha megtudják, hogy Klaus ellen vagy… ami nekik azt jelenti, hogy megvéded a drágalátos Elenát – mondtam, és megvontam a vállamat, s az ő válaszát vártam, hogy szimpatizál-e az ötletemmel. Igazság szerint örültem volna, ha mellettem van, mert nem csak jó társaság, de segíthet óvintézkedéseket tenni annak irányába, hogy megússzam, hogy a fejét vesztett Damon karót döfjön a szívembe. S hogy miért tenné? Az egóm azt mondja, mert féltékeny lenne Stefan-re, ha megtudja, hogy ismét együtt vagyunk.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alienor E. Gauche



Hozzászólások száma : 10
Join date : 2011. Mar. 11.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Szomb. Júl. 09, 2011 2:42 am

Érdeklődve figyeltem Katet, miközben beszélt, hiszen nem egy fontos információt mndott. Már korábbról is tudtam a hasonmásról, így nem lepődtem meg, mikor említette, de engem – másokkal ellentétben – nem izgatott sem az ő létezése, sem az átoké. A Salvatore testvérekről is sokat hallottam már innen-onnan – bár Kat nem beszélt róluk, többek közt Anna és Max igen. És aki boszorkányokkal érintkezik, ki ne hallott volna már a Bennett famíliáról? Ugyan nem tudtam, Kat melyikekre gondol, abban biztos voltam, hogy hasznos segítséget nyújthatnak. Persze nem maradhatott el a vérfarkas faj sem, mint ahogy előre tudtam. És Kat tényleg jó kis sereget verbuvált össze – feltámasztó gyűrű és vámpírvadász? Ilyenre gondolni sem mertem. Mosolyát és hálás pillantását egy mosollyal díjaztam, s közben ezt mondtam:
- Ez csak természetes, hogy én is az oldaladon állok ebben a harcban. Milyen barátnő lennék, ha nem tenném? Már a gondolattól is szégyellem magam. Most nem jut eszembe több információ, mi javadat szolgálhatná, de ha nem így lenne, nem tartanám sokáig magamban, e felől ne legyenek kétségeid. Viszont meg szeretném kérdezni, nincs e a közelben egy hotel, vagy barátságos fogadó esetleg? Te jobban eligazodsz a környéken - mondtam. Hát igen, ha arról van szó, bármikor elalszok egy fán, de ha hosszabb időre maradok - mert így terveztem – akkor nem ártana valami állandóbb és kényelmesebb szállást találnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Csüt. Jún. 30, 2011 1:05 am

Nézzenek csak oda! Ebből a francia, bohókás, állandóan mosolygó kislányból senki nem nézné ki, hogy kész gyilkoló gép. Élvezi, amit tökéletesen megértek ,de jó lenne, ha itt visszafogná magát, elvégre is nem akarjuk magunkra vonni a figyelmet. Nem mondom, hogy figyelemmel követtem a sorsát, de nem hiszem, hogy olyan tragikus fordulatot vett volna, ami leszoktatja öldöklő életmódjáról. Az lenne már csak a nevetséges! Sosem értettem ezt a vega-vámpír dolgot. Ha annyira lelkiismeretes valaki akkor is ott van a kórházi vér, azért senkit sem kell megölnie, szóval nem értem, miért jó ha állati véren él, és így gyenge lesz. Bár én az igazi emberi vért tudom legtöbbre értékelni, akárcsak régi ismerősöm, de ha a szükség, a helyzet úgy hozza, megelégszem a zacskós vérrel is. A lényeg, hogy ne gyengüljek le, mert ha úgy hozza a véletlen, hogy össze kell futnom Klaus-szal, akkor minden erőmre szükségem lesz.
Kérdésére játékos mosolyra húzódott a szám. Azt, hogy ellenállása nagyobb lesz most, azt korábban is tudtam már, hiszen a Salvatore fivérek mindketten a hőn szeretett Elenájuk mellett álltak, aki mint tudjuk, a Hasonmás. Már akkor sem akarták a halálát, így ha nem is az én oldalamon, de Klaus ellen harcoltak, és mint mondják: az ellenségem ellensége a barátok, így akár jóba is lehettünk volna. De pár kártyalap átrendeződött, sőt az egész játéktábla felborult, viszont az új felállásban az ellenállás talán még erősebb, mint korábban. Nem csak az, hogy Elena elhagyta Stefan-t és Damon karjaiba rohant, de hallottam hírét, hogy felbukkant Elijah, az egyik Ős, így már ők is kezdik kapizsgálni ezt a hasonmásos dolgot. Aztán persze az sem mellékes, hogy eközben kibékültem Stefan-nel, és tud az egész Klaus-os dologról, és meg fog védeni. Legalábbis ezt mondta, de mit tud ő tenni a nagy Klaus ellen? Nem sokat, de jobb mint a semmi, és a támogatása is jól esik.
- Hát nézzük csak… A hasonmás először is, bár ő nem hiszem, hogy ellenkezne. Inkább meghal, minthogy a szerettei bajba kerüljenek. Na, de ő mindegy is. Egyszerű ember, nem tehetne semmit. Ott vannak a Salvatore testvérek, a Bennett boszi, a feltámasztó gyűrűvel rendelkező öccs, a nagynéni vámpírvadász barátja, aztán mellettem itt van egy másik, sokkal tapasztaltabb Bennett boszi, sőt még egy vérfarkas is! – soroltam fel a „lényeket”, akik segítségünkre lehetnek Klaus ellen. Persze nem mind öröméből, de valamiképp rávehető, hogy segítsen. Nem sok, de a semminél sokkal jobb. A helyzetem is ebből kifolyólag sokkal jobb, mint anno 1492-ben – Aztán persze itt vagyunk mi – tettem hozzá elmosolyodva, és egy hálás pillantással jutalmaztam Alienor-t, amiért itt van és mindezt tudtomra adta.
Nehezen tudtam csak követni, ahogyan Alienor levezeti, hogy Klaus nagyjából egy hete tudott meg információkat ittlétemről, de végül is csak a végeredmény számít.
- Az jó. Valószínűleg még csak most készülődik ide. Van időnk. Elsősorban beszélek a boszorkányommal, megsürgetem a holdköves dolgot is – mondtam halkan, szinte csak magamnak, de Alienor is tisztán hallhatta.
- Köszönöm, hogy szóltál erről. Esetleg tudsz még valamit? – érdeklődtem tőle kíváncsian. Bármilyen apróság fontos lehet, az életem múlik ezeken a részleteken.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alienor E. Gauche



Hozzászólások száma : 10
Join date : 2011. Mar. 11.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Szer. Jún. 29, 2011 3:23 am

Miközben hallgattam, arcomra teljesen hétköznapi, kedves és aranyos kifejezés ült ki, mellyel mindig el tudtam takarni érzéseimet. Gúnyos mosollyal mondta, hogy Klaus nagy ellenállásba fog ütközni. Ezek szerint Katherine egy ideje már itt van, és szépen gyűjtögeti a szövetségeseke... Biztos összeszedett pár embert és a helyi vámpírokat. De vajon az elég lesz? Klaus mekkora sereget tud idehozni? Az ő emberei is sokan vannak és elég nagy részük mozdítható... akár ide is hozható. Nem tudom, Klaus mennyire van kiakadva Katre... Jó, azt tudom, hogy nagyon, de nem mindegy, hogy csak egy kisebb csapatot hoz, vagy annál dühösebb.
- Ellenállás? Pontosan hány lényt értesz ez alatt? - bár sokak számára furcsa, elég gyakran alkalmazom a lény szót. Nem igazán tudom, mások – akik szintén tudnak a világunkban élő sok fajról – hogy fejezik ki magukat, mikor mindenféle fajra gondolnak vegyesen.
- Nem hinném, hogy az ,,emberei" már itt lennének – bár nála soha sem lehet tudni. Az nehéz kérdés, hogy ő mikor tudhatta meg, de ha vársz egy kicsit... - mondtam, majd félhangosan elkezdtem gondolkodni. De egyrészt vámpírfülnek is félhangos volt, másrészt hadartam is, így nem tudom, mennyit érthetett meg belőle.
- Hát, nézzük csak... ideértem ma, és az út három napig tartott... asszem. Ha mondjuk ő akkor tudta meg, mint Anna... teszem azt... - mikor meg lett a válasz, hangosan folytattam - egy-két hete... inkább egy.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Kedd. Jún. 07, 2011 4:39 am

Emlékszem New York 1885-ös pompájára, a fényűzésre, amiben ott éltek vagy épp csak szerettek volna élni. Mert míg az utcák egyik oldala gazdagságban úszott, és szinte a csapból is pezsgő folyt, a másikon a lerobbant lakótelepen piszkos munkával próbálták előteremteni a napi kenyérrevalót. Nem tudom, hogy miért bolondulnak az emberek mai napig azért a városért. Ez a helyzet azóta sem változott. Persze néha jól jön, főleg nekünk vámpíroknak, ha nagy a tömeg, és fel sem tűnik egy-egy rejtélyes eltűnés vagy épp haláleset, bár tudjuk: a mi körünkben ez a kettő egyre megy. Hosszú életem során, mióta Amerikában teszek-veszek párszor én is megfordultam ott, és mit ne mondjak, elég jól szórakoztam! Ám az ilyesfajta szórakozásra idővel rá lehet unni, és az ember, még hja vámpír is, vágyik a kihívásokra, a veszélyre, a kalandra, ezért – és mert amúgy sem maradhatok sokáig egy helyen – állandóan utazom az államok közt. Ilyenkor jön a kérdés: nincs-e honvágyam, nem hívja-e szívem haza az otthon gondolata? Ám a helyzet az, hogy nekem nincs otthonom. Klaus elvette tőlem, se szó, se beszéd, lemészárolta a családomat, a szolgáinkat és mindenkit, akit a környéken talált. Vérfürdőt rendezett az én szeretett kis szülővárosomba, ahova azóta sem tetem be a lábam. Hogy miért, magam sem tudom. Talán félek, hogy felidéződik bennem az a szörnyű este, de meglehet, hogy legbelül attól tartok, hogy Klaus emberei még mindig ott szaglásznak. Viszont ha Bulgáriába nem is, de ide, Mystic Falls-ba visszahíz a szívem időről időre. Mikor 1864-ben, először itt jártam, nem gondoltam, hogy ekkor befolyással lesz rám ez a kicsinyke város és az itt történtek. Természetesen ide sem cél nélkül jöttem – mert nekem az mindig nem, nem bolyongok céltalanul soha – megtudtam, hogy a Bennett-család, amelyik az egyik legerősebb boszorkány-generáció, itt telepedett le. Nekem pedig feltétlenül szükségem volt szövetségesekre, ahogyan a mai napig is, ezért benéztem a városba. Ám amikor én benézek valahova, ott huzamosabb ideig maradok, szeretem jól érezni magamat. Köznemesi családban születtem, és az én koromban még nem voltak bálok, ezért egy időben teljesen oda voltam az ilyesmikért, viszont hogy bejussak egy-egy ilyen rendezvényre kapcsolatokra volt szükségem, és ezeket meg is találtam a bűbájos Salvatore-testvérekben. Az elején az egész csak játék volt, ostoba, önző játék a részemről, és ez mindent romba döntött volna, de szerencsémre a B-tervem kihúzott a pácból, és minden úgy alakult, ahogyan kellett. A Sors pedig addig-addig szórakozott életem fonalával, míg évek elteltével újra ki nem kötöttem itt.
De visszatérve New York-ra és 1885-re: Alienor akkortájt elveszettként tébolygott ott, és ha én nem találok rá – ezzel most nem fényezni akarom magamat vagy jótét léleknek beállítani – lehetséges, hogy egy koszos bordélyházban vagy még egy annál is kétesebb helyen végezte volna. A nagy New York nem tapasztalatlan gyermekeknek való, kész erkölcsi fertő. Nem mintha a vámpírlét ne lenne az, de mégis jobb, mint a halál. Egyszer már azon is túlestem, elég is volt!
Egy pillanatra arcomra fagyott a mosoly, miközben Alienor megjegyezte, hogy éppenséggel engem keresett. Nem, nem, nem. Ez nagyon nem jó! Ha ő megtudta, hogy hol vagyok, és megtalált, akkor ezek szerint a hírem eljutott Európába. Ha viszont nem szeretett szülőhazájából, francia honból érkezett, és a környéken élte mindennapjait, az sem sokkal jobb. Mindenképpen baj van. Már csak idő kérdése, hogy Klaus is megtudja, és akkor eljön értem. Mielőtt azonban komolyabban belegondolhattam volna ebbe, vagy tervezgetni kezdtem volna az újabb menekülő akciómat, Alienor belevágott egy hosszabb monológba, amelyet figyelmesen, csendben hallgattam végig, miközben a gondolatok csak úgy száguldoztak az agyamban: „Kisebb veszély leselkedik rád!” Mintha én nem tudnám! Ennyire azért nem vagyok h*lye, a sok évszázad alatt eljutott a tudatomig, hogy míg a Klaus-szal ellentétes oldalon állok halálra vagyok ítélve, persze csak ha ő megtalál. Addig nincs baj. Meg mi az, hogy nem volt jó dolog a világ legerősebb lényével ujjat húzni? Mit tud ő erről? Egy: nem tudtam akkor még, hogy mi ő, fogalmam sem volt róla – mármint arról, hogy egy legyőzhetetlen hibrid, a vámpírlétével természetesen tisztában voltam. Kettő: nem volt más választásom, máskülönben meghaltam volna! Így ahogy mondta: nem tudtam semmit, míg nem kavarodtam bele egy örökös, gyilkos játszmába.
- Köszönöm, hogy figyelmeztettél. De természetesen tisztában vagyok a dolgok állásával – mondtam. A sírbeli vámpírok halottak, és rajtuk kívül csak páran tudnak ittlétemről, ám úgy tűnik, hogy még ez a pár is sok. Persze Elena, mint második hasonmás létének is elég sok köze van ahhoz, hogy az Ősök újra felfigyeltek erre a kisvárosra. Viszont én óvatlan voltam, túl sok nyomot hagytam magam után, és így nem csak a városban tudnak egyre többen rólam – már nem csak az ellenem irányuló kis banda tagjai, értem ezalatt például Bonnie-t illetve drágalátos hasonmásomat, Elenát – hanem Klaus emberei is megsejtették ittlétemet. Valószínűleg rájöttek, hogy tervemben szerepel a hasonmás, így ahol őt megtalálják, ott leszek én is. Igazából még sok tervem kérdőjeles, megeshet, hogy meghátrálok, és hagyom hogy Klaus végezze a dolgát, és pedig folytatom a menekülést. Persze erre csak akkor kerülne sor, ha már minden reményem dugába dőlt afelől, hogy megbocsátást nyerek.
- Várható volt, hogy idővel felbukkan, de Klaus nem is sejti, hogy ezúttal mekkora ellenállásba fog ütközni – jegyeztem meg gúnyosan elmosolyodva. Most sokan fordulnak majd ellene. De hogy elég lesz-e? Nála sosem lehet tudni.
- Lehetséges, hogy az „emberei” máris itt szaglásznak – vontam vállat, mintha nem számítana, de a gondolatra hideg járt át, és mintha megfagyott volna a bensőm. Klaus… Rémálmaimban sem szívesen látom, nem hogy élőben. Bár belül remegtem a düh és félelem kereszteződéséből született iránta táplált érzéstől, tettem róla, hogy Alienor ne lásson ebből semmit. Nem akartam gyengének tűnni, így magabiztosan mosolyogtam inkább tovább.
- Van róla sejtésed, hogy Ő mikor tudhatta meg vagy hogy hol van? – érdeklődtem, és tekintetemet francia barátnőmre emeltem. Feszülten vártam válaszait annak ellenére, hogy már meg volt a tervem egy apró részlete: beszélnem kell Lucy-vel! Ő bizonyára segít hátráltatni Klaus felbukkanását. Bár nem hiszem – pontosabban tudom, mert ehhez már elég jól ismerem – hogy egy kis varázslat az Ő útjába állhatna. De reménykedni lehet, hiszen a Remény hal meg utoljára. Földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa, vak remény… Ó, és nekem mégis szükségem van rá! Mert nincs másom Ő ellene, csak ez.
Várakozóan figyeltem Alienor-t, és ittam magamba válaszának minden egyes szavát. Mert talán ezek lesznek azok, melyeket fel tudok majd használni a tervemhez, amely végül megment.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alienor E. Gauche



Hozzászólások száma : 10
Join date : 2011. Mar. 11.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Hétf. Jún. 06, 2011 8:12 am

Tisztában voltam vele, hogy miért jöttem Mystic Fallsba. Szólnom kell Katnek, figyelmeztetnem kell. Egyszerűen nincs választásom. Tartozom neki, és nem tudom, hogy valaha is meg tudom-e hálálni, amit értem tett. Azonban idejövetelem többi részével egészen eddig nem foglalkoztam, gondoltam, ahogy esik, úgy puffan. De most, hogy ideértem, el kell kezdenem foglalkozni olyan dolgokkal, mint hogy hol fogok aludni, és hogy egyáltalán hogy találom meg Katet. Az étkezés könnyű, az elmúlt percek cselekedeteit bármikor megismételhetem, maximum kissé messzebb megyek a várostól, hogy ne keltsek feltűnést. Az alvást meg tudom oldani - mi, vámpírok, eléggé szívósak vagyunk - szerintem akár egy fán is elaludhatok az erdőben, nem hiszem, hogy bármi is bántana. Az eső nem árt, nem vagyok cukorból; A szél nem hiszem, hogy elfújna, érzékeimnek meg hála, inkább ragadozó vagyok, mint áldozat. Úgy döntöttem, előbb idejövésem legfőbb célját teljesítem, és megpróbálom megtalálni Katet.
Teljesen gondolataimba voltam merülve, így nem is tűnt fel, hogy közeledik valaki, csak mikor a hátam mögé került. Hirtelen történt, még az én érzékeimnek is, és egy fához nyomott. Szorítása erős volt, ám arcát nem láthattam, hiszen mögöttem állt, és arcom a fának szorult. Azonban szaglásom így is működött, így érezhettem az ismerős illatot. Ekkora szerencsém lenne? Még csak tepernem sem kell azért, hogy megtaláljam? Megpróbáltam elfordítani a fejem, és ekkor hallottam meg a hangját - felismert. És hangja alapján én is felismertem őt, vagy legalább is megbizonyosodtam kilétéről. Hát, mindig is szerencsés voltam - ugyanis Kat állt mögöttem. Nem haragudtam rá, hogy így megtámadott, sőt még örültem is neki, hogy védekezőképessége ilyen jó. Elvégre is nem kis veszély leselkedik rá! Bár nem hiszem, hogy attól, hogy velem el bán, el tud bánni egy Őssel is... Rögtön, hogy felismert, el is engedett, és üdvözölt.
-Örvendek, mon amie, szintúgy, sőt talán még jobban is. Pont téged kerestelek!-feleltem neki, majd szemügyre vettem. Semmit sem változott - persze, hogy is változhatott volna -; szemében még mindig ott izzott a vágy, és ajkán is megjelent a csibész mosoly. Egész lénye sugárzott a boldogságtól és a magabiztosságtól, és ahogy néztem, meg sem fordult a fejemben, hogy valami ne az ő terve szerint alakuljon. Egy pillanatig úgy tűnt, ő mindent tud, sőt, ez az egész, hogy őt el akarják kapni, az ő terve részének látszott. Elvégre, a saját halálát is eljátszotta már - hát akkor hol a határ? Azonban hamar felülkerekedett bennem a védelmező ösztön, és úgy döntöttem, minél előbb figyelmeztetem.
-Most biztos azt kérdezed magadban, hogy mi a fenét keresek itt. Nem akarlak megijeszteni, de - mint azt valószínűleg te is tudod - kisebb veszély leselkedik rád. Nem bírálni akarlak, de nem vagyok biztos benne, hogy jó dolog volt a világ legerősebb lényével újat húznod - mondtam, majd gyorsan hozzátettem:
-Persze nem a te hibád volt, hisz semmit sem tudtál, míg nyakig bele nem kerültél. Viszont a kriptás trükköd még Őt is felülmúlta - kár, hogy egyszer ennek is véget kellett érnie. Sajnos pár belső informátortól ittléted híre Klaushoz is eljutott, nem sokkal előbb mint, hozzám. De remélem, ő még nem ért ide - sok mindent elő kell készítenie az érkezése előtt, és ez hátráltatja az indulását - de ez nekünk csak előnyünkre vélik, hisz több időnk van kieszelni egy tervet... meg egy B-tervet... esetleg egy C-t is... - mondtam fokozatosan elhalkulva. Végül teljesen elhallgattam, és megdermedtem egy hangtalan és mozdulatlan pózban, majd vártam. Vártam, hogy Kathy megeméssze a hallottakat, és hogy reagáljon rájuk. Úgy sejtettem, bármilyen érzelem - meglepettség, megrökönyödöttség, esetleg félelem - lesz úrrá rajta, jól fogja titkolni. Kérdéseket fog feltenni, de lélekben felkészültem a válaszadásra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Szer. Jún. 01, 2011 4:35 am

Ki kellett szabadulnom abból a házból! Nem vagyok az a fajta, aki szeret a fenekén ülni, és tétlenkedni. Cselekednem kell, ha ki akarok mászni a slamasztikából, elkerülni Klaus bosszúját. Meg van a tökéletes tervem, már a vérfarkasom, vámpírom és a hasonmás is kéznél, egyedül a Holdkő hiányzik, ám sajnos, míg azt meg nem szerzem, nem tehetek semmit. Üldözőmmel ugyanis nem lehet úgy alkudni, ha magam sem vagyok biztos abban, elfogadja a feltételeimet. Valamit valamiért, ha nálam lesz az a kavics, talán lesz esélyem. És ha ez a halvány reménysugár csak az, ami éltet, akkor igen is megragadom, és el nem engedem. Mert nem akarok meghalni. Egyetlen dolog van azonban aminél még a halál is jobb: Klaus bosszúja. Évszázadok rettegek attól a pillanattól, hogy megtalál, és bár egyre közelebb vagyok a célomhoz, hogy alkupozícióba kerülhessek vele szemben, furcsamód mintha ezzel ő is közelebb kerülne hozzám. Lehet, hogy ez már a paranoia egy fajtája, de fölösleges lenne tagadnom: semmitől sem félek, csak tőle, nincs más, akinek a gondolatára olyannyira kirázna a hideg, mint az övére.
Megremegtem, és ez nem a hűvös éjszakai levegőnek volt köszönhető, így gondoltam jobb, ha kiverem a fejemből arra a napra Klaus-t. Már rágondolni sem egy túl kellemes élmény. Nekem legalábbis nem, de nem hiszem, hogy akadna bárki, akinek az. A sűrű erdő fái közt emberi sebességgel lépkedtem. A hold magasan járt, így fénye beborította a rengeteget. Stefan napok óta nem jött a Panzióba. Mióta meséltem neki az Elsőkről, elhatározta, hogy segít nekem találni valamit ellenük, és elfoglalttá tette ez a kutatómunka, ami miatt így már jobban bántam, hogy elmondtam neki, mint azelőtt gondoltam, hogy fogom. Reméltem, hogy állatdiétájának hála az erdőben sikerül „elkapnom” vadászat közben, de a folyópartra érve sajnos nem Őt, hanem egy lányt láttam meg sétálni tőlem 20-30 méterre. A szél vér illatát hordta, kiontott vérét, és a hold ezüstös fénye alatt is vöröskésnek látszott néhol a folyó vize, mire elmosolyodtam. A lány kétségtelenül vámpír…
Mit keres ennyi vámpír Mystic Falls-ban? Végül is az sosem árt, ha játszom a városvédőt, és kiiktatok egyet-kettőt. Sosem tudni, melyik állna át Klaus oldalára vagy jött az ő nevében. Vámpírsebességgel a lány mögé kerültem, és váratlanul az egyik fához szorítottam. Arca kikerült sötét hajtincsei takarásából, és akkor felismertem!
- Alienor! – mosolyodtam el, és elengedtem. Semmit sem változott legutóbbi találkozásunk óta. De hogyan is változhatott volna? Hiszen vámpír, mégpedig én tettem azzá. És ő azon kevesek közé tartozik, aki nem félelemből, hanem tiszteletből áll az én oldalamon. Felnéz rám, és nem mondom, hogy ezt nem használom ki olykor.
- Örülök, hogy látlak, mon amie! – jegyeztem meg, s bár a franciámban lehet, hogy kissé erőltetettre sikerült. De hát ez van, Istenem, kijöttem a gyakorlatból… jó rég használtam már ezt a nyelvet. Gyorsan végigmértem régen látott ismerősömet, és érdeklődve vártam az ő reagálását. Véletlen lenne, hogy épp erre felé jár, és összefutottunk? Kétlem.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alienor E. Gauche



Hozzászólások száma : 10
Join date : 2011. Mar. 11.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Kedd. Máj. 31, 2011 5:07 am

Katherine-nek

Futottam. Nem akartam későn érkezni, és Katet holtan találni - bár tudom, ez lehetetlen. Előbb pusztulna el a világegyetem és halna ki az emberiség, minthogy őt ilyen könnyen átverjék és kicsinálják. De akkor is siettem. Ez élvezetet jelentett nekem - a sebesség. Mintha édes cukorka volna, mi csak rám vár és bármikor megkaphatom. Mindig örömet okozott - ez volt az egyik szenvdélyem - éjszaka futni, gyorsan, ahogy csak mi, vámpírok tudunk. Úgy éjjeli 2 felé járhatott, mikor megérkeztem Mystic Falls-ba - még épp világosodás előtt érkeztem. A hosszú futás után nem érkeztem fáradtságot, csupán másik szenvedélyemnek akartam hódolni. Szomjas voltam. Ezt már futás közben is éreztem, ám mikor megálltam, olyan erővel tört rám, hogy szinte összeesten. De ez csak egy pillanatig tartott, és tökéletes egyensúlyomnak köszönhetően talpon maradam. Ekkor egy kisebb szellő támadt. Emberillatot hozott. Mélyen beleszagoltam, és kiült a mosoly az arcomra. Nincs is jobb, mint az éjjeli vacsi! Hammm... A szél egy középkorú,ám még nem korosodó, erős - sőt, izmos - férfi illatát hozta. Az jó - nagyon is jó! Friss és vére lehet. És mint a mondás tartja, ha már megfogtad, el ne engedd! Így hát emberi tempóban elindultam felé. Pont a háta mögé érkeztem. Érdemes volt annak idején matekra járni - meg persze az a száz éves tapasztalat is benne volt minden mozdulatomban. Szegény embernek felfogni sem volt ideje, mi történik vele - fogaim már nyakán nyugodtak.
-Jó éjt! - suttogtam bele a nyakába, ám mire ez a két szó felkúszhatott volna a füléig, fogaim már belehatoltak az ereibe, és az életet adó nedű szervezetembe került. Annyit még segítettem áldozatomon, hogy gyors halált adtam neki - és ez ugyan annyira volt önzetlen énem számlájára írható, mint éhségemére. Ezután rárögzítettem két nehezebb követ a holttestre, és a folyóba dobtam.
-Örvendtem a találkozásnak - mondtam, majd elindultam a belváros felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Charlotte Petrova



Hozzászólások száma : 5
Join date : 2011. Mar. 05.

TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Kedd. Máj. 10, 2011 9:51 am

Éreztem, hogy Elijah megremeg a csókunk közben, és ez csodálatos volt. Érezni azt, hogy Ő is ugyanazt a felfoghatatlan szerelmet érzi irántam, mint amit én Iránta. Mindig nagyon nehezen viseltük ha külön kellett válnunk, pedig ez nem sokszor történt meg az évszázadok során, kizárólag olyan szükséges heyzetekben, mint ez a mostani is, ezért rögtön a lényegre tértem.
-Szóval igaz, Rose és Trevor nem tévedtek. Ez a lány valóban a leszármzottam, tehát nem halt ki a vérvonal Katerinával, ahogyan hittük. Hihetetlen - csóváltam a fejem, miközben újabb és újabb kérdések fogalmazódtak meg bennem.
-Mesélj róla! - győzködtem szerelmemet. - Mindent, amit megtudtál róla! Van családja? Milyen az egyénisége? Hogyan öltözködik? Kik a barátai?
Ekkor észrevettem, hogy Elijah összehúzza a szemét. Joggal tette, hiszen valóban felébredt bennem az egészséges kíváncsiság a leszármazottam iránt, így gyorsan kivágtam magam.
-Tudod csak azért, mert úgy tűnik, hogy most egy ideig itt maradunk Mystic Falls-ban, így tudnom kell hogyan viselkedjek, ha véletlenül összetévesztenek vele, azonkívül ha valamikor el kellene játszanom a szerepét........ - kacérkodtam, mivel Elijah annyira jól ismert, hogy átlátott rajtam, így gyorsan más vizekre tereltem a beszélgetést.
-És milyen a város? Úgy értem, milyen természetfeletti lényekkel kell számolnunk? Mindent tudni szeretnék! Very Happy


/ Lezárt beszélgetés! Üdv: Admin/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Kedd. Máj. 10, 2011 3:54 am

Nem tudom, hogy egy halandó valaha képes lesz-e felfogni, azt az érzést, hogy milyen évszázadokon keresztül szeretni valakit; rajongani és küzdeni egy dologért, azért a közös valamiért. Bizonyos, hogy nem.
Mikor Charlotte megfogta a karomat, majd szembefordult velem és beihattam arcának látványát, és csokoládébarna szeme az enyémbe fúródott, megszűnt a külvilág és nem engedtem, hogy más egyéb dolog beférkőzhessen a tudatomba. El akartam veszni benne.
Mihelyst ajka az enyémre talált, megremegtem. Egy halvány emlékkép kúszott be az első csókunkról, de ennek hatására csak még jobban magamhoz szorítottam. Ezért volt fontos, hogy sikerüljön végrehajtani a rituálét. Érte.
Mikor elvált az ajkunk és üdvözölt csak bágyadtan tudtam visszatekinteni rá.
- Charlotte...- suttogtam, azzal megfogva gyengéden a tarkóját, átöleltem. - El sem hiszem, hogy újra láthatlak - mondtam csendesen. A másik kezem átfogta törékeny hátát, ritmikusan simogatva azt.
Vissza az elejére Go down
Charlotte Petrova



Hozzászólások száma : 5
Join date : 2011. Mar. 05.

TémanyitásTéma: Re: Téma: A folyópart   Hétf. Máj. 09, 2011 9:36 pm

Már messziről megéreztem, hogy Elijah közeledik, de nem fordultam meg. Tudtam, hogy valahogyan meg fog lepni, és vágytam erre az érzésre. Igazam lett. Egyszer csak azt éreztem, hogy két erős, de mégis gyengéd kar fonódik a derekam köré. Lehunytam a szemem és lassan megfordultam. Amikor már szemben álltunk kinyitottam a szemem, tekintetünk egybefonódott. Lassan lábujjhegyre emelkedtem - mivel Elijah még így magassarkú cipőben is jóval magasabb volt nálam -, karjaimat a nyaka köré fontam és hosszan megcsókoltam. Mély és hosszú csók volt ez, melyben benne rejlett az a szoros szerelmi kötelék, amely összekapcsolt minket az évszázadok során.
Miután visszaereszkedtem a földre elmosolyodtam és üdvözöltem szerelmemet.
-Szia! Már nagyon hiányoztál!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: A folyópart   Today at 9:37 am

Vissza az elejére Go down
 
A folyópart
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
 Similar topics
-
» Folyó Part
» Taki no Kuni folyója
» A Nagy folyó
» A Tópart mentén
» Sans folyó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Vampire Diaries Szerepjáték :: Játéktér - Mystic Falls :: Külváros-
Ugrás: