The Vampire Diaries Szerepjáték

Belegondoltál már abba, milyen lenne belebújni valaki más bőrébe és az ő életét élni? Itt az ideje, hogy kipróbáld magad! Ez itt a Te világod. Álmodd, formázd, éld!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
A regisztráció lépései
  1. Olvasd el a Szabályzatot!
  2. Regisztrálj elfogadható névvel!
  3. Töltsd ki a Karakterlapod!
  4. Foglald le az avatarod!
  5. Amennyiben kezdő vagy, nyugodtan használd az Oktatósarok adta lehetőségeket!
  6. Vesd bele magad a szerepjátékba!
Karakterbörze

A teljes listáért Katt!
Szerkesztők
Anyaoldal
Holdnaptár
CURRENT MOON
Latest topics
» Sablon és leírás
Szomb. Nov. 10, 2012 4:13 am by bemese2001

» Rólam - Karakterlap
Kedd. Nov. 01, 2011 4:42 am by Vendég

» Elköltöztünk
Szer. Okt. 19, 2011 6:33 am by Elena Gilbert

» Romy Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 5:23 am by Romy Fall

» Ryne Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 2:47 am by Ryne Fall

» AZ OLDAL ELKÖLTÖZÖTT!!!
Hétf. Szept. 19, 2011 5:21 am by Elena Gilbert

» A város főtere
Vas. Szept. 18, 2011 8:22 am by Jason Johansson

» Nappali a házban
Vas. Szept. 18, 2011 2:27 am by Elena Gilbert

» A folyópart
Szomb. Szept. 17, 2011 8:55 am by Jason Johansson


Share | 
 

 Damon szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
SzerzőÜzenet
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Hétf. Ápr. 04, 2011 3:18 am

Az álom világa hirtelen összeomlott, ám a valóság ugyanolyan kellemes volt, hiszen Damon itt volt mellettem… egy ágyban. Hú, ez elég veszélyes, ha a közelében lévő elbizonytalanodásaimat tekintem. A szemem felpattant, és Damon-ra pillantottam. Semmit sem változott 1864 óta... ugyanolyan őrjítően jóképű és szexi. Csak vállat vontam arra, hogy Elena lenne a kulcs, pedig valójában ez a megjegyzése pontosításra szorult volna: Elena egy a kulcsok közül. Csalódottan felsóhajtottam hősködős kijelentése hallatán. Erről lenne szó? 145 éve jó voltam neki, egy álomban még megfelelek, de amint kilépünk a valóságba, már Elena kell neki?
- Mint már mondtam, nem áll szándékomban bántani Elenát. Hiszed vagy sem, Damon, mi egy oldalon állunk. Ha az, aki üldöz engem, rájön arra, hogy Elena létezik, meg akarja majd ölni, így az ellenségetekké válik. És mint mondják: „ellenségem ellensége a barátom”, szóval… - újabb vállvonás, majd egy csintalan mosoly kíséretében kikászálódtam az ágyból, és mint egy kislány, mikor felfedez valamit, óvatosan lépdeltem körbe Damon szobájában
- Tetszik a szobád! Olyan tágas, és férfias – jegyeztem meg közben, és mosolyogva végigmértem a fürdőszobáját. Elképzeltem, ahogy a vízcseppek végigfutnak izmos testén. Nem akartam visszatérni az előző témára, ugyanis jobb, ha a tervemről még nem rántom le a leplet. Elhamarkodott, és ostoba lépés lenne idő előtt behozni a B tervet.
- Szexi… akárcsak Te – folytattam kacéran, és nagy lendülettel visszahuppantam Damon mellé az ágyba, majd provokálóan közel hajoltam hozzá. Közel az ajkaihoz, amelyek szinte vonzották az enyémet, de az utolsó miliméterek előtt visszahúzódtam.
- Jó éjt! – mondtam egyszerűen anélkül, hogy bármiféle reagálásra időt adtam volna neki, majd lassú léptekkel elhagytam a szobáját, hogy a sajátomban kialudhassam a mai nap fáradalmait és izgalamait. Az előbb közel voltam ahhoz, hogy egy apró lépéssel romba döntsek mindent. De miért tegyek ostobaságokat, ha előbb-utóbb Damon úgyis a porba sújtja a tervemet?

//BEFEJEZETT//

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Vas. Ápr. 03, 2011 6:05 am

Bólintottam. Mindenkinek van múltja és a legtöbben elakarunk feledkezni a piszkos részletekről.
Hirtelen szakítottam meg az álmot s lassan nyitottam ki a szemem, majd hatalmasat ásítottam. Oldalra pillantottam s megláttam a mellettem fekvő Katherinet. Oldalra fordultam, hogy szembekerüljek vele. Végignéztem raja.
Igazán vonzó volt a ruházat, amiben mellettem feküdt, de ez már valóság, itt komoly következményekkel járna, ha bármit tennék. Mondjuk, az álom is komoly következményekkel járt, hiszen váratlan gondolatmeneteket ébresztett bennem és régi érzések éledtek újjá.
Katherine arcát vizsgáltam, majd nagyot sóhajtottam.
- Elena a kulcs, igaz? - kérdeztem halkan. 145 éve lett volna arra, hogy felkeressen Stefant vagy engem. Engem nem keresett, tudomásom szerint Stefant sem, tehát a visszatértének egyetlen oka: Elena. Valószínű, hogy nem azért jött vissza, mert annyira zavarta, hogy Stefan és ráhajtottunk egy lányra, aki ugyanúgy néz ki, mint ő, valami más tervei lehetnek Elenaval.
- Remélem tudod, hogy nem fogom engedni, hogy bántsd! - sóhajtottam, majd kutatni kezdtem, tapogatva az ágyban a távirányító után és mikor megtaláltam kikapcsoltam a TVt.
Akkor is kifogom deríteni a visszatérésének az okát és felfedem a valakit, vagy valamit, aki elől menekült, ha az életembe kerül is. És természetesen eközben megvédem Elenat is, akár Katherinetől is, ha kell.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Vas. Ápr. 03, 2011 5:07 am

Damon pillantása a lelkemig hatolt. Azok a kék szemek... Már számtalanszor láttam bennük vágyat, aggódást, szerelmet, az utóbbi időben leginkább közömbösséget vagy haragot, talán még csalódást is. Olyan akár egy tükör, az Ő lelkének tükre. De ha felépít egy falat, védővonalat húz lelke köré, nem lehet benne olvani. Emberként sem volt kiszámítható, de most már szándékosan használja ellenem – és sejtésem szerint mindenki ellem – ezt a tulajdonságát. Honnan kellett volna sejtenem, hogy velem tartott volna? Mi vett volna rá, hogy ezt elhiggyem? Már olyan régóta nem bíztam senkiben, hogy féltem, megtenni ezt a lépést. Az egyetlen biztos út az lett volna, ha megigézem, de nem tudtam volna így élni.
- Mindenkinek van múltja. A fő, hogy az enyém jó távol maradjon – feleltem halkan. Klaus olyan téma, amit sosem hozok fel szívesen. Talán még hálás is lennék neki, amiért vámpírrá válhattam, hiszen ezáltal ismerhettem meg egyáltalán Damon-t, ha mindez nem azzal járt volna, hogy kivégezte a családomat, és a bosszúja azóta is üldöz.
- És vissza kellett jönnöm, mert itt van a kulcsa a módszernek, ami segítségével talán örökre kizárom az életemből – vallottam be, és lepillantottam kezeinkre.
Ó, ha Klaus eltűnne a képből, mit meg nem adnék egy ilyen érintésért vagy egyetlen csókjáért. De most az álomban nem kell félnem tőle, hiszen ez a mi világunk, mi döntjük el mi történik. Lassan elhúztam az egyik kezem, de csak az arcához emelhessem azt. Egy göndör tincsét simítottam hátra, miköben suttogva megjegyeztem:
- De nem akarlak ebbe belekeverni – kedvesen mosolyogtam, de komolyan pillantottam rá.
Nem azért hagytam el Őt végső soron akkor, hogy most romba döntsem azt az áldozatot, mert ha most eljön Klaus, és Damon valami őrültséget csinál, a végén megöli, és a semmiért volt minden. Hiába akartam megvédeni, nem ment. Túlélném-e egyáltalán ezt?

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Vas. Ápr. 03, 2011 4:29 am

Mégis hogyan hihetnék annak, aki egész életében hazudott nekem? Sőt, még a kapcsolatunk is hazugságokra épült...
De bevallom, amit mondott meglepett. Apám igazán okos ember volt, de jelen pillanatban gyűlöltem. Ha nem etet Stefannel verbénát, lehet hogy Katherine tényleg eljött eljött volna és akkor teljesen másképp telt volna el az elmúlt 145 év.
Leültem mellé a padra, mutatóujjam álla alá fektettem s magam felé fordítottam az arcát.
- Tudod, hogy bárhová követtelek volna - suttogtam a szemébe nézve. Majd közel hajoltam hozzá s gyengéden megcsókoltam.
- Miénk lehetett volna az egész világ, megkaphattunk volna mindent - elragadtatással beszéltem, majd megvontam a vállam.
- Egyébként, ki elől menekültél, hogy megjátszottad a saját halálod? - kérdeztem gyengéden, mert kíváncsi voltam.
Ha Katherinenek menekülnie kell valamitől, az nagyon nagy és nagyon veszélyes dolog lehet. Biztos vagyok benne, hogy Mystc Fallsba is emiatt költözött és a jóhiszemű polgárokkal szemben tökéletes ürügy volt a történet a tűzben meghalt szülőkről, és az árván maradt kislány szerepét magára öltő Katherine mindenki szívébe belopta magát.
Persze ez jó ideig mehetett volna így, de akkoriban sok volt a vámpír Mystic Fallsban, nem kellett sok idő, hogy az emberek rájöjjenek. Apám már-már mániákusan vadászta a vámpírokat, a bugyuta John Gilbert pedig mindenféle találmánnyal szeretett volna segíteni neki ebben, persze, ha értek volna valamit ezek a dolgok az akkori Bennett-boszi: Emily segítsége nélkül, aki mindig feltuningolta egy kis varázslattal a ketyeréket.
- És most miért tértél vissza? - kérdeztem ismét s gyengéden megcirógattam arcát, majd kezem ölébe ejtettem tenyere köré kulcsoltam ujjaim.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Vas. Ápr. 03, 2011 2:22 am

Öröm fogott el, mikor láttam, hogy Damon nem akar fogócskázni egy vérfarkassal még álmában sem. Persze rá nem lenne olyan veszélyes a kis bundás, mint rám, hiszen ezen állatok számára a préda én lennék, mint vámpír. Damon pedig az álomban ember, pont olyan, mint emlékeimben.
Elvégre is ezeket az álmokat most életünk szemelvényeiből vágjuk össze.
Miután eltűntünk a pincéből, ismét ismerős helyszínre kalauzolt Damon. Azt az estét vetítette le előttem, mikor Ő és Stefan meghaltak értem, de nem maradtunk sokáig szemlélői ezen eseménynek, mert máris visszatértünk a Lockwood birtok kertjébe.
- Ezen nem tudtam volna semmit változtatni. Be voltam vasfüvezve – emlékeztettem, bár nem igazán tudom, hogy Stefan említette-e neki ezt a dolgot.
Guiseppe Salvatore, el kell ismerni, leleményes egy ember volt, verbénát tett a fia italába, hogy ezzel lebuktasson engem. Sikerült is neki, és ezzel majdnem romba döntötte a tervem. Szerencsére George Lockwood-dal kieszeltünk tervet erre a lehetőségre is, így végül nem volt gond. Vagyis, ahogy nézzük: a gond most van… Mit is felelhetnék Damon ezen kérdésére? Annyi év alatt oly sokszor visszajátszottam gondolatban ezt az estét, sokféle kimenetelt végiggondoltam.
- De az előzményein mindenképp… - fűztem hozzá, és elhúztam tőle a karom, amit még mindig fogott a helyszínváltozás óta. Halkan sóhajtottam, miközben nagy szoknyában magam alá tűrve leültem a padra, amiről nemrég őt húztam fel. Visszaidéztem azt az estét, és mesélni kezdtem, őszintén, úgy ahogy nem szoktam. Ha rosszul sülnek el a dolgok, elhitetem vele, hogy ez tényleg csak bugyuta álom volt, és semmi köze nem volt hozzá az én jelenlétemnek.
- Aznap este elmentem volna hozzád Stefan után. Csakhogy közbejött a verbéna… Vagyis inkább én voltam az ostoba, amiért harapdálni kezdtem Stefan-t – gonoszan elmosolyodtam. Igazán ízletes vére volt, persze ha a vasfüvet kihagyjuk.
- Ha sikerült volna eljutnom hozzád, elmeséltem volna mindent a templomról, a tervet a vámpírok megégetéséről, és arról, hogy én semmiképp sem égek bent. Aztán már csak rajtad állt volna, mi lesz… Ez volt az eredeti terv - leszegett fejjel beszéltem, nem akartam látni Damon arcán az esetleges érzelmeket. Talán kárörvendeni fog, vagy szánalmasnak gondol, az is lehet, hogy azt hiszi, hazudok. Nekem mindegy, én tudom mi az igazság.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Vas. Ápr. 03, 2011 1:55 am

Ez az álom dolog izgalmasabb volt, mint bármi, amit ébren tehetünk. Nem gondolkoztam azon, mi lesz a tetteim következménye, hiszen egyetlen másodperce sem valós a képsoroknak. Sodrottam az árral, őszintén beszéltem Katherinehez, elmondtam neki bármit, amit ébren nem tennék meg és megkérdeztem bármit, amire eddig nem volt lehetőségem.
Ő sem firtatta tovább a "szerettelek, nem szerettelek"-dolgot, inkább készségesen magyarázatba kezdett a farkasokkal kapcsoltban. George Lockwood? Na ne... Remélem ez nem olyan dolog, hogy az egész Lockwood vérvonalon végighúzódik. Bár, ha így lenne, az megmagyarázna néhány dolgot. Konkrétan azt, hogyan került Lockwood polgármester a pincébe azon éjszakán, amikor én is szinte otthagytam a fogam.
Felálltam, mikor Katherine bejelentette, hogy mutatni akar valamit. Változott a helyszín, az erdőben voltunk, a telihold uralta az égboltot, fénye sápadtan borította be a fákat. Katherine egy pinceféleségbe vezetett. Megdöbbenten néztem, George barátom teste, hogyan változik, hogyan üvölt fájdalmában. Hirtelen testét bunda fedte el s emberi mivoltát teljesen maga mögött hagyva farkassá változott. Idegesen nyeltem és ösztönösen hátráltam egy lépést. Szóval, a bugyuta vérfarkas legendák igazak. Legalábbis részben. A farkas felénk vicsorított én elkaptam Katherine karját és változtattam a helyszínen.
Az erdőben voltunk, éjszaka volt. Kívülről szemléltük a jelentet.
Egy ember hajtott egy lovas hintót, fegyveresek kísérték lóháton. Ebben a hintóban vitté Katherinet és a többi vámpírt a sírhely felé. Hirtelen megjelentünk az öcsém és én, megpróbáltuk megmenteni Katherinet, de lelőttek minket. Nem vártam tovább, megint helyszínt változtattam. Visszatértünk az első helyszínre, a Lockwood bálba, mégpedig a kertbe.
- Ha újraélhetnéd ezt a részét az életednek, tudatában mindannak, ami történt azután is, mit változtatnál ezen a jeleneten? - kérdeztem tőle, utalva arra, hogy hogyan hagyott el.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Vas. Ápr. 03, 2011 1:22 am

Hm… Többször is belepiszkálhatnék az álmába. Mindamellett, hogy szórakoztató, felettébb izgalmas ez a játék. Érdekes helyekre vihetném el, bebarangolhatnánk képzeletük határvidékeit, álmokon át miénk lehetne a világ. A valóságban ennek sajnos számos akadálya is van: elsősorban Klaus, aztán persze ott van Elena és még sok más zavaró tényező, de legfőképp talán a tény, hogy 145 éve elhagytam.
Felvont szemöldökkel figyeltem Damon-t. Nem értheti, hogy miért tettem azt, amit akkor. Elég, ha én tudom: ember volt, gyenge, és ha Klaus rátalált volna, neki vége. Nem mintha most nem ugyanez lenne a helyzet, de most mégis több esélye van ellene. A történet nagy százalékáról mit sem tud, és addig nem érhet meg. Mégis jólesett, hogy kissé talán elnézőbb velem, mint múltkor, hiába volt ugyanolyan szemrehányó a hangneme. Csak arra lennék, kíváncsi, hogy mi érte ezt el nála?
- Nem épp háziállatnak valók – jegyeztem meg könnyedén, mint aki számára mindennapi téma ez. Elvégre is ez kevésbé kényes, mint az előző, de sajnos sokkal komolyabb és szárazabb is. A vérfarkasok kemény diók, nem szerencsés lebecsülni őket, főként teliholdkor.
- Emlékszel a nagy barátodra, a kedves George Lockwood-ra? – kérdeztem, és sóhajtva a ház felé tekintettem, majd arra gondoltam, hogy talán jobban hisz nekem, ha a saját szemével látja.
- Gyere, mutatok valamit! – néztem le a padon ülő Damon-ra, és elmosolyodtam. Megragadtam a kezét, felhúztam, és ekkor változott a kép… Még mindig éjszaka volt, de a hold már kiteljesedett, az ég legmagasabb pontjáról világította be az erdőt, ahol találtuk magunkat. Intettem, és egy pinceféleségbe vezettem, a bent saját kínjával elfoglalt, fájdalomtól vonagló George-tól egy vaskapu választott el minket.
- Jobb lesz, ha vigyázol velük! A harapásuk megölhet egy vámpírt! – mondtam halkan.
Fontos információ, amit jobb, ha tud. Elvégre is nem akarom Őt holtan látni. Sokkal szórakoztatóbb az egész, ha él. Hiába súgtam a felerősödött érzékekkel rendelkező farkas meghallott, és felénk fordította vicsorgó pofáját…

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Szomb. Ápr. 02, 2011 2:50 am

No lám, sikerült egy kis meglepetést okoznom neki. Mondjuk, volt 145 évem rá, hogy felkészüljek és először életemben sikerült csak egy pillanatra is zavartságot látni az arcán. Bár, bevallom, most tévedtem. Láttam már Katherinet meglepődni, méghozzá akkor, mikor az idióta öcsém szerelmet vallott neki.
Elkaptam a karját és magamhoz rántottam, közelről néztem a szemébe:
- Nem vagyok kíváncsi a hazugságaidra, szóval inkább nem kérdezek - mondtam gúnyos mosollyal, majd elengedtem a karját és leültem egy közeli padra.
- És nem érdekel, mit viselsz az ágyamban - vontam meg a vállam, bár nem voltak túl őszinték a szavaim.

Nekem ott van Elena, akivel igaz, hogy minden sokkal bonyolultabb, de boldog vagyok vele. És ahogy ő mondta a múltkor: a nehéz dolgokért érdemes küzdeni.
- Katherine, már értem, miről beszéltél a múltkor. Hogy nem önzőség, mikor elhagytál, hogy minden hazugságodnak lehet oka, amikkel csak a mi javunk szolgáltad. De nem volt tisztességes. Ha valóban szerettél, tudnod kellett volna, hogy miattad megbirkózom bármivel - keserűen, szemrehányóan beszéltem és megvontam a vállam.
- Már mindegy...- fűztem hozzá.
- Egyébként, mit tudsz a farkasokról, akik telihold idején betörnek a vámpír házába? - kérdeztem hirtelen, hogy tereljem a témát az érzelmekről. Meg amúgy is, az életemre nézve ez fontosabb, mint régi bűnök meggyónása.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Szomb. Ápr. 02, 2011 2:46 am

Ha nekem sikerült ilyen apró dologgal meglepnem, akkor ezúttal határozottan ő vitte a pálmát, ugyanis jobban megdöbbentett, mint valaha gondoltam. Ennek az álomnak most arról kellene szólnia, hogy én irányítok nem pedig arról, hogy ő kér számon engem. Ami pedig hab volt a tortán, hogy nem lépett ki az álomból, pedig ez lenne a természetes, inkább folytatta a játékot, és nem mellesleg vadul megcsókolt. Csak egy csók, ennyi volt, még csak nem is valódi, hiszen egy álomban történt. Hiába épül az egész emlékekből, nem valós, mégis éreztem, ahogy az álmon kívül forróság önti el a testem.
- Azt hittem, válaszokat szeretnél kapni – mosolyodtam el csintalanul, mikor már sikerült összeszednem magam a ledöbbenésből. Válaszokat kapott volna? Ez valószínűtlen, hacsak nem tud a sorok közt olvasni. Így inkább még több kérdést vet fel ezen újabb akcióm. Nem is baj, addig nem okoz bajt, míg össze van zavarodva. Ha azonban összerakja a képet, mindenképp rá fog jönni, hogyan használja fel ellenem a megtudottakat.
- Gyakran álmodsz rólam? – kérdeztem, és felvontam a szemöldököm. Hízelgő tudni, hogy még csak külön intézkednem sem kellett ahhoz, hogy beléphessek az álmába, hiszen amúgy is szerepelek benne, és még csak nem is mai formámban, hanem akkori énem, mikor együtt voltunk, mikor nem állt közénk semmi a múltamat leszámítva.
Pördültem egyet a brokátszoknyában, és lágyan felnevettem, mint aki nem is kíváncsi a válaszra, hiszen már tudja azt. Visszalibegtem Damon elé, és játékosan megböködtem a mellkasát.
- Mondd csak, nem érdekel, mit viselek az ágyadban? – szélesen elmosolyodtam. Ha már egyszer lehetőségünk van játszani, miért hagyjuk ki?

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Szomb. Ápr. 02, 2011 2:27 am

Elmosolyodtam és magamhoz öleltem Katherinet. Még sose mondta, hogy szeret ezidáig. Szenvedélytől tüzelve megcsókoltam és derekára fektetett tenyeremmel közel tartottam magamhoz.
- Nocsak, Miss Katherine, ez meglepett - suttogtam ajkainak, mikor megszakadt a csók.
Na jó, ez itt nekem gyanús, nem szoktam én ilyeneket álmodni...
Hirtelen ujjaim Katherine nyaka köré fontam és az arcába vigyorogtam szenvtelenül:
- Nocsak, Kathy, nincs jobb dolgod, mint másik álmaiban turkálni? - kérdeztem tőle suttogva. Igaz, én ebben az álomban csak ember vagyok, esélyem sincs vele szemben, de bíztam a meglepetés erejében.
- Vagy szeretnéd megváltoztatni a múltat? - kérdeztem pajkosan és elengedtem nyakát, majd kezeim lecsúsztak a vállára és szenvedélyesen megcsókoltam.
Elena jutott eszembe. De ez nem számít megcsalásnak, hiszen ez csak egy álom...
Megszakítottam a csókot és Katherine arcát vizsgáltam kíváncsian. Ha akkor, 1864-ben így cselekedett volna, ha erre az útra lép, most minden másképp történt volna.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Szomb. Ápr. 02, 2011 2:03 am

1864 az egyik hosszú életem legemlékezetesebb évei közül. A Klaus előli menekülés miatt megedzett, maga köré vámpírokból „családot” épített lánynak ekkor évszázadok óta először megfordult a fejében, hogy bár újra ember lehetne. Múló pillanatig éppen olyan gyengévé akartam válni, mint az emberek, csakhogy mindhalálomig ilyen kellemes társaságom lehesse, mint akkor. De aztán eszembe jutott a másik lehetőség: őket teszem olyanná, mint én vagyok. Miért mindkettejüket? Miért nem volt elég nekem egyikük odaadó szerelme? Igaz, ami igaz: ez önző dolog volt tőlem: mikor láttam szemükben ülni a féltékenységet, ha a másikkal láttak, fontosnak éreztem magam. Aztán ár annyira belefolytam ebbe, hogy nehéz volt megkülönböztetni a játékot a valódi érzelmektől, már késő volt kiszállni.
Egy bálon ritka dolog, ha egyedül maradok. Mindig akad ugyanis valaki a kedves Mystic Falls-i polgárok közül, aki szívesen beszélget velem. Nem szólva az itt élő vámpírokról, és a felbukkant vérfarkasról, George Lockwood-ról, akit éppen gúnyos pillantással mértem végig, persze tisztes távolságból, mikor meghallottam Damon hangját magam mögött. Felé fordultam, majd szótlanul hagytam, hogy kivigyen kertbe. Éjszaka volt. Fehér pontokként égtek a csillagok az égbolton, az erdő fáit pedig ezüstös fátyollal borította be a „D” alakú hold fénye. A levegőben a tavasz kellemes, meleg virágillata szállt. Mikor már távol voltunk a báltól, kibökte végre, mire is volt jó mindez.
- Nem kell féltékenynek lenned – jegyeztem meg halkan, és gyengéden végigsimítottam az állán.
- Az öcsédből inkább kinéztem, hogy tud táncolni… Sajnálom – vontam vállat. Nézz csak Damon-re: hanyag elegancia és szenvedély. A táncos bálok viszont inkább a romantikusabb lelkületű Stefan-félékhez illenek.
- De én téged szeretlek! – súgtam, és lágy csókkal pecsételtem meg vallomásom.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Szomb. Ápr. 02, 2011 1:39 am

Katherine illetlenül kijelentette, hogy sokat hallott már rólam. Tetszett nekem, ahogyan szabályt szeg a legelső mondatával. Katona vagyok, az én életem erről, vagy a szabályok betartásáról szól és ez a lány most teljesen ellentéte mindennek, amit eddig tapasztaltam. Nem jól nevelt, mint az itteni nemesek sarjai, akik mindenben a mama utasításait követik, ez a lány úgy él, ahogy neki tetszik, ez megfogott.
Apámra sandítottam, aki felvont szemöldökkel, szigorú tekintettel vizsgálta Katherinet, anyám pedig megbocsájtó mosollyal ingatta a fejét, Stefan meg enyhén féltékeny volt.
Drága öcsémnek ha tetszik ez a lány, előnyben van velem szemben, hiszen mennyivel régebb óta találkozott vele. Kis időt átugorva a következő kép a délt védő hazatért katonák tiszteletére szóló bálon játszódott, melyet a Lockwood villában tartottak s ahová Katherine nem engem, hanem Stefant választotta kísérőként. Stefan épp lelécelt valahová, így Katherine egyedül állt. Odasétáltam mellé.
- Élvezi a bált, Miss Katherine? - kérdeztem tisztelettudó hangon, mosolyogva.
- Nincs kedve sétálni? - és mielőtt bármit szólhatott volna, megragadtam a karját és a kertbe sétáltam vele. Egy eldugott zugban megálltam vele szemben.
- Jobb az öcsém, mint én? - kérdeztem felvont szemöldökkel, gúnyosan és összefontam a kezeim mellkasom előtt.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Szomb. Ápr. 02, 2011 1:25 am

Az állítólagos nővéremmel való találkozóm után csak estére értem vissza a Panzióba. Egy gyors zuhany után azonban még korainak találtam az időt ahhoz, hogy aludni menjek. Inkább mezítláb, fehérneműben és combközépig érő fekete szatén hálóruhámban nesztelenül kisosontam a szobámból. Hogy nyomott hangulatomat – aminek kiváltója nagy eséllyel a hír, amit az informátoromból szedtem ki, miszerint egy férfi, akinek a leírása éppen illik Damon-ra, hosszasan időzött délután a Gilbert-házban – feljavítsam, belopóztam a szobába, amit az idősebb Salvatore-énak véltem. Abban a reményben kezdtem ebbe az akciómba, hogy Damon most nem lesz olyan jelentős hatással rám, mint a múltkor, de amint átléptem a küszöböt, és visszacsuktam az ajtót, szinte hallottam a Pokol kürtjeit: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” De ez nem akadályozott meg abban, hogy kényelembe helyezzem magam a nagy franciaágyban fekvő Damon mellett, aki úgy tűnt megunva a TV-ben adott műsort, elaludt. Oldalt fordultam, és a könyökömre támaszkodva figyeltem minden apró rezdülését. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy valóban alszik, és nem csak tetteti, de bizonyára nem tűrné szó nélkül, hogy a szobájában mászkáljak. Akaratlanul is elmosolyodtam. Hogy miért? Csúnya gondolatok, buja vágyak, régi emlékek hatására. A játékos mosoly akkor sem tűnt el az arcomról, mikor hirtelen ötletem lévén kiürítettem az agyam, és megpróbáltam összeolvasztani a tudatunkat. Ez a módja, ha egy vámpír egy másikéban akar turkálni. Megeshet, hogy erős vámpíroknál nem működik, de Damon 400 évvel le van „maradva”, nem hiszem, hogy gond lenne. Legfeljebb hamar rájön, hogy belemeásztam az agyába. Addig is se baj, nézzük, mit álmodik – s azon én mit tudok változtatni…
Egy fehér rakott ruhában álltam a Salvatore ház előtt. Damon pedig épp kezet csókolt nekem. A katonai egyenruháját viselte, ekkor találkoztam vele először, hiszen eltávozást kapott a katonaságtól egy rövid időre.
- Örülök, hogy végre megismerhetem, Mr. Salvatore – jegyeztem meg mosolyogva, és az elhúzott kezemmel megigazítottam a szoknyámat.
- Sokszor forgott szóban az utóbbi időben – tettem hozzá, és mint aki szégyelli magát, lesütöttem a szemem. Ilyet nem illik egy fiatal lánynak még a XIX. század végén sem, ha vámpír, ha nem. Főleg, hogy itt vannak Damon szülei és a kisöccse, az édes Stefan Salvatore. Valóban sokszor emlegették a katonaként szolgáló testvért, de arra nem számítottam, hogy ilyen hamar szerencsém lesz találkozni vele.

Furcsa, hogy Damon éppen erről álmodik, de örültem neki, és kíváncsian vártam, hogy rájött-e jelenlétemre, ha pedig nem, hogyan folytatódik az álma. Majd ha netalántán unalmassá válnak a dolgok, majd izgalmasabb vizekre irányítom.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Szomb. Ápr. 02, 2011 1:00 am

Nem aludtam Elenanal, hanem még a drága Jenna hazaérkezése előtt hazajöttem. Valami idétlen filmet néztem a TV-ben, amibe bele is aludtam.
Furcsán kezdődött az álom: a házunk előtt álltam, de még 1864-ben. Anyám a ház előtt állt, és engem várt, mert akkor kaptam szabadságot a katonaságtól. Ott volt Stefan és apám büszkén mosolyogva mért végig, mert újabb kitüntetést szereztem.
Szerettem katona lenni. Hinni abban, hogy valami jó ügyért harcolok, hogy a halálom nem lesz hiábavaló.
A ház semmit sem változott, ahogyan a benne élő emberek sem. Anyám ugyanolyan csendes és kedves volt, apám közömbös, sose mutatta ki az érzéseit és Stefan pedig olvasott, meg tette a szépet a lányoknak.
És volt valaki új a házban: Miss Katherine. Chicagoból menekült, egy tűzben elvesztette a szüleit és gyönyörűbb volt, mint az összes többi nő Mystic Fallsban együttvéve.
- Jó napot, Miss Katherine! - csókoltam kezet neki, miután apám bemutatott neki és kacéran néztem a szemébe.


//nah, remélem megfelelő a kezdés és tudsz vele mit kezdeni, jobb ötletem nem volt xD //
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Csüt. Márc. 24, 2011 5:32 am

"Gondoljam át...gondoljam át..." Ép ésszel fel sem tudtam fogni, ennek a két szónak a jelentését. Pláne Damon szájából. "Gondoljam át" ismételtem magamban, és mereven bámultam a szemeibe.
- Őszintén elmondtam, hogy mit akarok, és te azt mondod, hogy gondoljam át? - kezdtem halkan, de a hangom a mondat közepére felerősödött. - Menj a fenébe, Damon Salvatore! - dühösen eltoltam magamtól a kezét, majd felálltam, és megindultam az ajtó felé. Képtelen voltam tovább itt maradni, tovább arra várni, hogy... de mire is? Mit vártam tőle? Pontosan ezt... Csalódást.
- Remélem, hogy most boldog vagy - mondtam, mikor a kezem ráraktam az ajtó kilincsére, és még visszafordultam, hogy vessek rá egy dühös pillantást, majd kinyitottam az ajtót, és kiléptem a szobából, meg sem állva a földszintig, ahol szerencsére senkivel sem futottam össze. Felcsaptam a bejárati ajtót, és könnyes szemekkel rohantam ki a kocsimhoz. Beültem, becsaptam magam mögött az ajtót, de még mielőtt indítottam volna, megvártam míg abbamarad a remegés, majd beindítottam az autót, és hazahajtottam.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Csüt. Márc. 24, 2011 3:58 am

Néztem Elenat némán és vártam a válaszát. Nem, inkább nem vártam... Mindegy mit mond most, az örökre megváltoztatja az egész életem. Rohadtul féltem.
És kimondta, ezért a mondatért néhány hónapja talán ölni tudtam volna, de most... Most úgy éreztem megfulladok tőle, hogy ledönt a lábamról, hogy elönti a testem, a mellkasomra telepszik és nem kapok levegőt tőle.
- Elena... - csak ennyit mondtam. Nem is tudom, Stefan miatt érzem-e ilyen pocsékul magam... De Elenaval a kapcsolat annyira bonyolult lenne. Hiszen ember, öregszik, meghal... képes lennék-e én elviselni az elvesztését? És képes lennék-e azt kérni tőle, hogy adja fel az életét és váljon hozzám hasonlóvá?
Néha nem jó az, ha megkaphatod, ami után annyira epedeztél, mert összeroskadsz alatta.
- Elena.. - ismételtem. Mély levegőt vettem, hogy folytatni tudjam - Figyelj! - leültem mellé és ujjaim állának támasztva felemeltem a fejét és magam felé fordítottam az arcát, hogy a szemébe nézhessek.
- Gondold át! - mégis, mi a csudát csinálok? Itt épp arról akarom lebeszélni, hogy szakítson Stefannel, holott mióta vágyom arra, hogy ez megtörténjen.
Sóhajtottam és lehunytam a szemem. Egyetlen éjszaka alatt mekkorát változott a dolgok megszokott rendje. Fenekestül fordult fel minden és nem tehetem azt, hogy hátat fordítok és eljátszom a közömböst, mert most őszintének kell lennem. Pedig az annyira egyszerű lenne. Csak kimenni most ebből a szobából és egyszerűen magasról tenni az egész dologra és várni, amíg a dolgok visszatérnek a megszokott kerékvágásba.
Az egész helyzet annyira valószerűtlen volt. Elena reggelente itt kel fel és nem Stefan szobájában, engem csókol és nem őt... Jó lesz ez így?
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Csüt. Márc. 24, 2011 2:25 am

Álltam ott tehetetlenül, és még csak Damon szemébe sem tudtam nézni. Mit akarok? Azt nem ártana, ha nekem is megmondaná valaki mert, hogy én nem tudom, az biztos. Teljesen kifordultam önmagamból. Ha kívülről látnám magam lehet, hogy szóba se állnék azzal a személlyel aki most vagyok. A kezdeti jóérzés után, kezdtem magam bűnösnek érezni, de ahogy a tekintetem felcsúszott Damonéhoz, képtelen voltam őt megbántani. Tudatni akartam vele, hogy nekem is többet jelent, puszta barátnál de... a szavak nem jöttek a számra, bármennyire is akartam. Álltam ott némán, vágytól fűtött testtel, és képtelen voltam bármit is mondani.
- Szakítani akarok Stefannal - csúszott ki a számon a gondolat, és tudtam, hogy addig amíg ezt a lépést meg nem teszem... köztem és Damon között nem lehet semmi. Képtelen lettem volna elviselni a tudatot, hogy megbántsam Stefant, aki az életénél is jobban szeret. Túl sokat jelentett nekem, mint ember ahhoz, hogy ilyen dolgot műveljek vele.
Felsóhajtottam, majd ellépve Damon mellett leültem az ágyra, és malmozni kezdtem a kezemmel. Éreztem, hogy a döntés amit hoztam súlyos következményekkel fog járni, és azt is tudtam, hogy ha Damon mellett kötök ki, az életem talán soha nem lesz békés, és sétagalopp, de valamiért úgy éreztem, hogy vállalnom kell a kockázatot. Nem csak magamért. Damonért is.
Lehajtottam a fejem, és néztem a körbe-körbe járó ujjaimat, és most se mertem felpillantani, mert féltem, hogy olyat látnék, ami összetörheti a szívem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Kedd. Márc. 22, 2011 6:57 am

Most mégis mit kéne erre válaszolnom? Összevont szemöldökkel, tanácstalan arccal néztem a szemébe. Akaratlanul, reflexszerűen lecsúszott tenyerem a derekáról, arcáról is visszahúztam a kezem és hátráltam egy lépést.
- Az hogy én mit akarok, tiszta - mondtam halkan, komolyan és mélyen a szemébe néztem, mintha így kicsikarhatnék belőle valami olyan választ, amit hallani akarok.
- A kérdés az, te mit akarsz - nem akartam megérinteni, közel menni hozzá, nehogy befolyásoljam azzal. Csak álltam ott, néztem és vártam a válaszát.
Igazságtalan voltam, hisz nekiszögeztem a kérdést, amire én nem tudtam választ adni. De most, kéretik megérteni engem is. Sose volt ennyire a kezem között a lehetőség, hogy Elena ennyire közel volt hozzám, mégis hogyan ragadhatnék meg egy ilyen esélyt? Azt várom tőle hogy elhagyja Stefant? Vagy legyen mindkettőnké? Nem, az biztos, hogy az osztozás nem menne, meg amúgy sem egy régi hintaló, amit közösen kell használnunk az öcsémmel.
Mégis, mit tehetnél, amikor megnyersz egy háborút, amiben minden lehetőség arra mutat, hogy veszíteni fogsz?
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Kedd. Márc. 22, 2011 5:33 am

Fellángolt a testem, ahogy Damon tenyere a derekamra siklott, és ahogy átfontam a karjaimat a nyaka körül, olyan szorosan húztam magamhoz, mintha meg akarnám fojtani. Egyre mélyült a csók, a nyelvem minden egyes négyzetméterét bejárta Damon szájának és talán már egyikőnk sem tudta, hogy mikor kezdtük el, és mikor fogunk véget vetni ennek. A percek órákká nyúltak, és úgy éreztem, hogy ott vagyok ahol lennem kell. Mikor Damon megindult az ágy felé, végigszaladt rajtam a pánik. Felkészültem én már erre? Képes vagyok ezt úgy megtenni, hogy tudom Stefannak fáj?
Egy levegővételnyi szünetre szétváltak az ajkaink, így esélyem adódott beszélni. Lihegve álltam Damon előtt, majd vágytól fűtött tekintettel felnéztem a szemébe.
- Mit szeretnél tőlem? - kérdeztem halkan, majd az ajkaimmal végigsimítottam az övéit, és vártam a választ.
Fogalmam sem volt jelen pillanatban arról, hogy én mit akarok vagy, hogy mire állok készen...
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Hétf. Márc. 21, 2011 11:25 pm

Annyira összezavaróan viselkedik Elena és ez az egész, uram, annyira helytelen... A mesékben a legkisebb királyfi nyeri el a szépséges királylány kezét, nem a csaló bátyja. De ez nem mese, ez az élet. És erre vágytam mióta? Mióta is álmodozom arról, hogy Elena majd szépen ráeszmél arra, engem szeret és hagyja a fenébe az öcsémet? Akkor most mégis miért ennyire furcsa érzés?
Kérdések sorozata pergett le a szemem előtt, majd minden törlődött, mikor Elena ajkai a számhoz értek. A szívem akkorát dobbant, hogy majdnem kitört a mellkasomból, pusztán azért, hogy Elena szeme előtt ficánkolhasson, bizonyítva a kimondottakat. Úgy éreztem, ismét élek, hogy normális vagyok. És ennél többet nem is adhatott volna Elena nekem: a normálisság érzését.
Furcsa, az ember azt hihetné, vámpírnak lenni jó, és vágynak rá, hogy azok lehessenek. Hát, tévedés. Vámpírnak lenni csak addig jó, amíg ember vagy, és vágyakozol utána, vagy a vámpírságod első pár évében. Mert megtehetsz bármit, senki sem állíthat meg. De azt már kevesen veszik számításba, hogy az örökké annyira hosszú idő... És az ilyen dolgok, mint például család teljesen elérhetetlenné vállnak. És egy olyan helyen ahol hemzsegnek az emberek és szövögetik az álmaik, eléggé kívülállónak érzed magad. Az élet pontosan azért varázslatos, mert tudod, hogy bármikor véget érhet. Ha nem tudtam volna 145 évvel ezelőtt, hogy bármelyik percben meghalhatok, mi értelme lett volna küzdeni Katherine kegyeiért, hiszen megkaphatom 10 év múlva is... És pont abban rejlik az életünk csalóka varázsa hogy elmúlik.
Néztem Elena gyönyörű szemébe és úgy éreztem, úgy olvad fel bennem minden elraktározott érzés, mintha jégkockát tennénk forrón égető júliusi napra. Sosem vágytam még ennyire arra, hogy ismét ember lehessek.
Ezúttal én kezdeményeztem a csókot, számat az övére tapasztottam, tenyerem derekára siklott, másikkal az arccsontját cirógattam.
Lassú, táncoló lépésekkel húztam őt az ágy felé.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Vas. Márc. 20, 2011 6:45 am

Elakadt a lélegzetem, és pár másodpercig meg sem bírtam szólalni. Damon még soha nem volt hozzám ennyire őszinte, vagy csak nem akartam látni az igazságot? Elkerekedett szemekkel bámultam rá, míg hátrált egy lépést, de hirtelen megragadtam a csuklóját, és visszahúztam magamhoz, majd nyeltem egyet, és határozottan a szemébe néztem.
- Vannak érzéseid, Damon - kezdtem, majd felemeltem a bal kezem, és az ujjaimmal végigsimítottam az arcát, majd a tenyerem megállapodott a mellkasán.
- Ami ellen nem tiltakozhatsz - folytattam, és most a felkarját simítottam végig, de egy másodpercre sem engedtem el a tekintetét.
- És nem is akarom, hogy tiltakozz - súgtam halkan, majd lábujjhegyre álltam, és az ajkaimat lágyan hozzáérintettem az övéihez. Szikrázott körülöttünk a levegő, a testem lángba borult, ahogy az ajkaim, lassan ráfonódtak az övéire, de még mielőtt mélyíthettem volna a csókon, elhúztam a fejem, és kérdőn néztem rá.
- Számomra nem lett könnyebb ezzel. De a nehéz dolgokért éri meg küzdeni, nem? - kérdeztem mosolyogva, és el sem hittem, hogy ilyeneket mondok, pont Damonnek.
Mi történt velem? Hová lett az az Elena, aki hűséges volt Stefanhoz? Hűséges volt a barátjához, akit elvileg szeret. Szeretem Stefant? Szeretem-e még úgy, ahogy akkor tettem, mikor megismertem? Mi változott azóta? Minden... ahogy én is, úgy Stefan is. Az, hogy velem van és én vele, annyira megszokottá vált, hogy észre se vettem, az érzéseim koránt sem valósak már. Csak a megszokás hatalma. És most itt áll előttem Damon... aki megmozgatja bennem azt, amit már oly rég senki... és fogalmam sincs, hogy mit tegyek ellene.

SZÜNET
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Vas. Márc. 20, 2011 3:43 am

Zavartan figyeltem, aztán némán meredtem magam elé, amíg a fürdőben volt.
Mégis, mit akarok én? Elenat... jó vicc. Nincs értelme annak, hogy szeressen engem, úgy, ahogyan Stefant szereti. A rosszak nem érdemlik meg a jót, a rosszak csak a büntetésüket nyerik el. Én nem akartam rossz lenni, hősként akartam meghalni a hazámért, de aztán a sors más utakra terelte az életem. Ez már csak ilyen, az élet szívás.
Néztem az ajkait, nagyon dühösen görbült le az ívük, ahogy beszélt és a hangsúlyából is dühöt és keserűséget éreztem ki.
Vámpírsebességgel teremtem előtte, megragadtam a karját, fordítottam egy pillanat alatt a helyzetünkön, így ő volt az ajtónak háttal. Finoman az ajtófélfának dőltem és annyira közel léptem hozzá, hogy felsőtestünk összeért.
- Szeretlek - mondtam mélyen a szemébe nézve.
- Ezt akartad hallani? Jobb most hogy kimondtam? Könnyebb lett? - kérdeztem szemrehányóan.
Elengedtem a karját és hátráltam egy lépést.
- Szeretlek és nem lehetek önző veled - mondtam keserűen és ökölbe szorítottam a kezem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Vas. Márc. 20, 2011 3:28 am

Mintha az álomvilág amibe nemrég kerültem, egy pillanat alatt kipukkadt volna. Damon hangja élesen vágott bele a nyugodt levegőbe, és olyan hirtelen rántotta vissza belém a realitást, hogy még megszédültem tőle. Bár még közel volt hozzám, mégis úgy éreztem, mintha kilométerekre állna tőlem. Bűntudatot éreztem, és zavarodottságot. Lassan hátrébb csúsztam, majd az ujjaimat végigvezettem az ajkaimon, de nem mertem Damonre nézni. Vettem egy mély levegőt, és próbáltam átértékelni minden egyes tettemet.
- Ne te döntsd el, hogy ki való hozzám és ki nem - emeltem fel a tekintetem Damonre, és olyan mérhetetlen dühöt éreztem hirtelen, hogy majd szétrobbant a fejem. Én hülye elhittem akár egy pillanatra is, hogy jelent számára valamit ez a pillanat... tévedtem. Egy idióta vagyok.
Lekászálódtam az ágyról, majd betrappoltam a fürdőszobába és becsaptam magam mögött az ajtót, aminek utána nekidőltem. Látni sem akartam Damont... nem akartam, hogy a közelemben legyen, mert csak még jobban megbizonyosodok arról, hogy amit tettem, egyáltalán nem volt hiba. Egy pár perc múlva ellöktem magam az ajtótól, és a mosdókagylóhoz sétáltam, majd belenéztem a tükörbe. Nem láttam mást, csak egy árulót. Egy árulót, aki nem volt hűséges ahhoz a férfihoz, akit elvileg szeret. Elszakítottam a pillantásom a tükörről, majd megnyitottam a vizet a csapban, és lehajoltam, hogy megmoshassam az arcom. Reméltem, hogy legalább ez lehűti kicsit az indulataimat, tévedtem. Megtöröltem az arcom, majd vettem egy mély levegőt, megfordultam, és visszamentem a szobába.
- Tudod... egy percre azt hittem, hogy... - "számodra is jelent valamit" tettem hozzá gondolatban, de ehelyett csak legyintettem, és a szoba másik sarkába sétáltam, ahonnan felvettem a pólómat és az ajtó felé indultam.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Vas. Márc. 20, 2011 3:11 am

És megtörtént a csoda. Kezemmel végigsimítottam az arcát, majd tenyerem lecsúszott a nyakára és éreztem a bőre alatt meghúzódó kék ér ritmikus lüktetését, bőrének forróságát.
Ajkaink összeértek, egy csodálatosan forró és hihetetlenül lágy csókban. Hogyan is történhetett meg? Mivel érdemeltem meg az Univerzumnak ezt a csodáját?
Csak élveztem a csókot, ajkainknak a játékát, a bőre forróságát, a csendet.
Hosszú percekig nem szakadtam el az ajkától, csak elmerültem a forró csókban és élveztem azt a közelséget, amiben régen volt részem.
Elszakadtam az ajkaitól, de nem távolodtam el tőle, olyan közelről néztem a szemébe.
- Ez nem helyes - nem is tudom miért mondtam, mikor neki is ugyanúgy éreznie kell. De hogyan mondhatom valamire, hogy nem helyes, hogyan érezhetem, hogy bűn, mikor ennyire csodálatos és égbeemelő érzés.
- Elena, nem olyan srác való neked, mint én. Olyat érdemelsz, mint Stefan. És sose tudnálak igazán megbecsülni - és ez így igaz. Hiába érzem az értékét a lánynak, sose tudnám igazán magaménak érezni... túl jó ő az én romlott lelkemnek.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Vas. Márc. 20, 2011 1:38 am

Úgy bámultam az ajkait, mintha az életem legnagyobb kísértését kínálták volna fel, aminek ha minden erőmmel küzdök, sem tudok ellenállni. Az agyam bármennyire is harcolt az ellen, hogy elkövessem életem talán egyik legnagyobb hibáját, a szívem sokkal erősebbnek bizonyult, és éreztem, ahogy a láthatatlan kezek végigsimítják a vállam és gyengéden előrelöknek. Az ajkaim egyre csak közeledtek Damonéhoz, és már nem volt visszaút. Fokozatosan lecsukódtak a szemeim, és ahogy az ajkaink összeértek, végigbizsergett a testem minden egyes porcikája. Mintha egy életen át épített falat romboltam volna le magam körül, és adtam volna át a szívem Damonnek.
Nem éreztem magam bűnösnek, vagy romlottnak. Ebben a pillanatban csak Ő létezett és én. Ahogy mélyült a csók, a kezem úgy fonódott át a nyaka körül, és húztam magamhoz még szorosabban. Minél tovább tartott a pillanat, a szívem annál hevesebben vert, és annál jobban veszítettem el a józan eszemet. De ki tudja. Talán azt már rég elhagytam valahol a normális világ és Damon szobája között.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Damon szobája   Today at 5:07 pm

Vissza az elejére Go down
 
Damon szobája
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
 Similar topics
-
» Damon szobája
» Damon szobája
» Delena Christianna Salvatore - Damon és Elena kislánya
» Greg hálószobája
» Stefan szobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Vampire Diaries Szerepjáték :: Játéktér - Mystic Falls :: Lakóházak :: Salvatore panzió-
Ugrás: