The Vampire Diaries Szerepjáték

Belegondoltál már abba, milyen lenne belebújni valaki más bőrébe és az ő életét élni? Itt az ideje, hogy kipróbáld magad! Ez itt a Te világod. Álmodd, formázd, éld!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
A regisztráció lépései
  1. Olvasd el a Szabályzatot!
  2. Regisztrálj elfogadható névvel!
  3. Töltsd ki a Karakterlapod!
  4. Foglald le az avatarod!
  5. Amennyiben kezdő vagy, nyugodtan használd az Oktatósarok adta lehetőségeket!
  6. Vesd bele magad a szerepjátékba!
Karakterbörze

A teljes listáért Katt!
Szerkesztők
Anyaoldal
Holdnaptár
CURRENT MOON
Latest topics
» Sablon és leírás
Szomb. Nov. 10, 2012 4:13 am by bemese2001

» Rólam - Karakterlap
Kedd. Nov. 01, 2011 4:42 am by Vendég

» Elköltöztünk
Szer. Okt. 19, 2011 6:33 am by Elena Gilbert

» Romy Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 5:23 am by Romy Fall

» Ryne Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 2:47 am by Ryne Fall

» AZ OLDAL ELKÖLTÖZÖTT!!!
Hétf. Szept. 19, 2011 5:21 am by Elena Gilbert

» A város főtere
Vas. Szept. 18, 2011 8:22 am by Jason Johansson

» Nappali a házban
Vas. Szept. 18, 2011 2:27 am by Elena Gilbert

» A folyópart
Szomb. Szept. 17, 2011 8:55 am by Jason Johansson


Share | 
 

 Nappali a házban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next
SzerzőÜzenet
Jules



Hozzászólások száma : 9
Join date : 2011. Aug. 06.
Tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Aug. 08, 2011 7:14 am

-Jules vagyok. - válaszoltal gúnyosan a szemmel láthatólag fiatal vámpírlány felé. Hirtelen nagy nyomást éreztem a fejemben és késztetést éreztem, hogy odakapjak a homlokomhoz.
- Hagyd már abba boszorka! - üvöltöttem kissé mély hangon.
- Jules vagyok, vérfarkas ha még jöttél volna rá és képviselőként vagyok itt, amihez semmi közöd, szóval hagyj békén!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Selena Gilbert



Hozzászólások száma : 153
Join date : 2011. Jul. 28.
Age : 25

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Aug. 08, 2011 7:07 am

Miután Lena elment kezdenem kellett magammal valamit. El is indultam Bonnie hangja felé.
- Sziasztok, Lena hazament, elfáradt. Valaki megtudja mondani hol van Elena és mit csinál? - megint Bonniera borítottam az információs ládámat.
Remélem még nem unta meg nagyon.
- Ki vagy te? - néztem a másik lányra, olyan erő jött a testéből amilyet még nem éreztem.
Soha ezelőtt.
És Jézusom Bonnie mit csinálsz vele?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Bennett



Hozzászólások száma : 163
Join date : 2011. Mar. 05.
Age : 23
Tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Aug. 08, 2011 7:07 am

- Ahhoz neked semmi közöd! Mit akarsz velük? -kérdeztem, és már nehezemre esett visszafogni magam.
- Mégis mit képzelsz magadról, hogy betörsz mások otthonába, és utána még neked áll feljebb!? -kérdeztem, és éreztem, hogy átveszi felettem az irányítást a düh, és a harag. Bevetettem az egyik legkiválóbb boszorkányos képességemet. Azt, amikor a természetfeletti lény erei megduzzadnak a fejében. És ez igen nagy fájdalmat szokott okozni az ellenfélnek. Viszont most nem igazán tudtam kontrollálni, így sajnos erősebb lett, mint vártam.
- Szóval? Válaszolsz, vagy inkább folytassam? - kérdeztem, a láthatóan nagyon szenvedő lánytól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jules



Hozzászólások száma : 9
Join date : 2011. Aug. 06.
Tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Aug. 08, 2011 7:00 am

A lány megragadta a kezemet és megállított. Majdnem sikerült átvenni az ösztönömnek a testemet. Ha ez megtörtént volna akkor Bonnie kisebb ütést kapott volna, de szerencsére vagyok ennyire gyakorlott ebben. Elrántottam finoman a karomat és fintorogtam egyet.
- Hol vannak a Salvatore testvérek? - tudakoltam és vártam hogy kinyögje végre a választ. Jobb dolgom is van annál, hogy a rámruházott hatalmamnál fogva kiszállítsam a követeléseinket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Bennett



Hozzászólások száma : 163
Join date : 2011. Mar. 05.
Age : 23
Tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Aug. 08, 2011 6:50 am

Válaszra se méltatott ez a gonosz, arrogáns nőszemély. Hát komolyan, ilyen embereket hordoz magán a föld? Egyszerűen csak félrelökött az útból. Nem győztem kamillázni, hogy mi történik velem.
- Na álljunk meg egy szóra, kisanyám! - mondtam, és felemeltem a hangomat. Majd utánanyúltam, és elkaptam a karját. Ám ekkor egy furcsa érzés töltött el. Nem olyan, mint amikor vámpírokat érintek meg, hanem ez valami más féle érzés volt. De szinte biztos voltam, abban hogy ez a nő nem emberi lény.
- Ki vagy te? Várj! Inkább pontosítom a kérdésem. Mi vagy te? - kérdeztem, és erősen tartottam a karját, elég erősen ahhoz, hogy végre rám figyeljen.
- Megismétlem a kérdést! Mi vagy te? És mit akarsz itt? - kérdeztem.
- Persze, ha nem akarsz válaszolni, akkor rávehetlek a beszédre, más módszerekkel is. Te döntesz! A könnyebb, vagy a nehezebb utat választod. - mondtam, egyenesen a szemébe, mindenféle bizonytalanság, és kétség nélkül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Admin
Admin


Hozzászólások száma : 139
Join date : 2011. Mar. 05.

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Aug. 01, 2011 10:16 pm

ÚJRAINDUL A TÉMA! VAGYIS A RÉGI BESZÉLGETÉS LEZÁRT!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://diariesonlinerpg.forumotions.net
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 7:46 am

Teljesen megigézett a csókja, és ebben a pillanatban nem vágytam másra, mint arra, hogy a karjaimban tarthassam, és figyelhessem, ahogy lassan elragadja az álom, és olyan békésen alszik, mint mikor '64-ben tartottam őt.
- Gyere - búgtam halkan, majd behúztam őt a szobámba, de még mielőtt befeküdtünk volna az ágyba, lassan megfordultam, hátradobtam hullámos tincseit a válla felett, majd ujjaimat lassan végigvezettem a kulcscsontja vonalán. - Gyönyörű vagy - súgtam, majd közelebb hajolva, puhán hozzáérintettem az ajkaimat az övéihez, de még mielőtt a vágy felülkerekedhetett volna rajtunk, elhúzódtam, majd mosolyogva megfogtam Katherine kezét és az ágyam felé húztam. - Csak Ön után, Miss. Pierce - hajoltam meg illendően, majd vigyorogva figyeltem ahogy Katherine bebújik az ágyba. Gyorsan megkerültem azt, és követve, a takaró alá másztam, szorosan magamhoz húztam, és próbáltam elhinni, ez tényleg megtörténik. Ismét itt fekszik mellettem, semmi hazugság, semmi álca... és talán, holnap is így lesz. - Jó éjszakát - nyomtam egy csókot a feje búbjára, majd még jobban magunkra húztam a takarót, és lehunytam a szemeimet.
Talán holnap egy új fejezet kezdődik az életemben.

BEFEJEZETT
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 6:34 am

Elvárható-e ennyi idő és titkolózás, hogy tiszta lapod adjon nekem? Semmiképp, de jobban vágytam most erre, mint bármi másra, tudni, hogy megbocsátja, amiket tettem. Kérdésére, miszerint mit szeretnék csinálni, egy egész listán futottam végig. Sok mindent akarok: Klaus-t eltüntetni a képből, elfeledtetni vele, hogy Elena egyáltalán létezett, Mason-t hagyni a fenébe…
- Csak veled lenni – mosolyodtam rá. Még ez az amúgy primitív dolog is elérhetetlennek tűnt az elmúlt időben, így nem csoda, ha csupán ennyire vágyom. Élvezni a közelségét, a forróságot, ami ilyenkor elönt, érintéseit, csókjait. Emberi érzések kerítettek újra hatalmukba, mellette valami egészen erősen. Az 1864-ben történtek után még csak gondolni sem mertem ilyen váratlan és pozitív fordulatra kapcsolatunkban.
- De most azt hiszem, jobb lenne, ha lefeküdnénk aludni. Hosszú nap áll mögöttünk – jelentettem ki halkan, és feltornáztam magam a kanapéról, s kézen fogva magammal húztam Stefan-t is. Semmi hangulatom nem volt az esetleg hazaérkező idősebb Salvatore gúnyos megjegyzéseit hallgatni az elé táruló jelenetről. Ez lennék én, a lány, aki nem használja ki az adandó alkalmat? Nem, de válhatok ilyenné, persze van, amiről még Stefan kedvéért sem mondanék le, de ha kicsit gyakrabban játszom a jókislányt abból nem lehet baj. De most ki is pontosan a jó és ki a rossz? Helyes vagy helytelen úton járunk? Olyan kérdések, amelyeket nem késő este kellene feltenni.
- És nem foglak elhagyni – biztosítottam, miközben szabad kezem ujjait felfutattam a mellkasán. – Itt leszek holnap is… holnapután… mindaddig, míg ki nem dobsz a házból – mondtam, s minden egyes tagmondat közt közelebb hajoltam hozzá, mígnem ajkaink újabb csókban össze nem forrtak.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 5:59 am

Halkan felnevettem, majd tanakodva néztem az összekulcsolt ujjainkat.
- Képtelen vagyok tovább hazudni magamnak, Katherine - súgtam halkan, és azt kívántam, bárcsak olyan könnyedén együtt lehetnénk, mint ahogy az ujjaink fonódnak egymásba. De mi volt a gátja? Talán már túl egyszerűnek is tűnt a dolog, ezért nem akarom elhinni, hogy ilyen elérhető közelségben van az, amire rájöttem, hogy mindig is vágytam? - És ezt már korántsem az alkohol mondatja velem - emeltem fel rá a pillantásom, és éreztem, hogy a tekintete magával ragad. - Miért vagyok ilyen gyenge... - mondtam ki hangosan is, amit hirtelen gondoltam, majd megszorítottam a kezét, magamhoz húztam, és ajkaimmal végigsimítottam a kézfejét. - Az érzelmeim irányítottak mindig is... - vontam meg a vállam, mint aki beletörődött abba, hogy a dolgok soha nem változnak. De... akkor Katherine miért változott volna?
Megráztam a fejem, majd vettem egy mély levegőt, és azon tanakodtam, hogy képes lennék-e újra teljes szívemből szeretni Őt. Képes lennék-e felégetni a falat, amit ezalatt a hosszú idő alatt, közé és közém húztam? Nem tudom. A jövő annyira képlékeny volt, és ismeretlen, én pedig túl gyáva voltam ahhoz, hogy bármiben is bízzak.
- Mit szeretnél? - kérdeztem halkan, és elhatároztam, hogy bármit is akar Katherine, vele tartok.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 5:40 am

Ezek után minden bizonnyal szörnyű lesz a holnap. Borzalmas, mert kijózanodva majd tagadni próbálja az érzéseit, és az imént történteket, engem pedig újra egy hazug ribancnak fog tartani. De nem leszek olyan önző, hogy újra meg újra leitassam, csakhogy a maihoz hasonlóan közel kerüljünk egymáshoz a jövőben. Mert ismét csak azt akarom, mint ’64-ben: azt, hogy szívből szeressen, és ne csupán megigézés vagy alkohol hatására.
Melegség öntött el, mikor azt mondta, hogy hisz nekem, és különös, régen nem tapasztalt érzés körvonalazódott bennem: elfogadás. Ez új erővel töltött el, újra elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy szembeforduljak Klaus-sal, mert megéri, ha Stefan oldalán élhetek tovább utána szabadon. Kérdésére viszont felötlött bennem, hogy mégsem olyan biztos érzéseiben, illetve abban, hogy újra meg tud bízni bennem. Kezét lassan lehúztam magamról, és ujjainkat összekulcsoltam.
- Szabad – feleltem elmosolyodva. De ilyen helyzetben mégis ki mondaná azt, hogy „Nem”? Egy épeszű ember sincs, aki összetörné ezt az ismét felépített álomvilágot ilyen olcsó szöveggel.
- De hogy te mit fogsz erről gondolni holnap, az más kérdés – fejeztem ki abban lévő kételyemet, hogy másnapra talán meggondolja magát, és megrántottam a vállat. Közben végig Stefan vonásait figyeltem, és próbáltam magamban a legmélyebbre ásni a holnappal kapcsolatos félelmem.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 5:23 am

Mintha egy álomvilágba csöppentem volna, ahol még a szürreális is hihetetlenül valósnak látszott. Katherine csókja megindított bennem valami olyat, amit már nagyon rég nem éreztem, még Elena iránt sem. Tudtam, hogy ez az érzés valós, igazi és őszinte, de hogy mi kreálta mivé... arról még fogalmam sem volt, de tudtam, hogy létezett.
- Hiszek neked... - súgtam halkan, majd lehunytam a szemem, és vártam, hogy felébredjek ebből a csodás álomból. Vártam, hogy amikor kinyitom a szemem, valaki nevető arccal vágja hozzám, hogy ez az egész csak tréfa. De amint a szemeim kinyíltak, még mindig Katherine csodálatos arca tárult elém, azokkal a gyönyörűen igéző szemekkel, a csodás ajkaival, amik szinte könyörögtek, hogy megcsókolják őket. - Szabad hinnem neked? - néztem mélyen a szemeibe, majd a tenyerem arcára helyeztem, és a hüvelykujjammal végigsimítottam az alsó ajkát.
Melegséggel töltött el az érzés, hogy végre nyílt őszinteséggel érek hozzá, de mégis féltem, hogy mit hoz a jövő.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 4:59 am

Lágyan elmosolyodtam a megkönnyebbüléstől, mikor elmondta miért. Őszintén szólva sokkal rosszabb lehetőségek fordultak meg a fejemben. Azt hittem, hogy csak vissza akarja adni, amit ő kapott: az érzést, hogy csak játszanak vele. De így utólag rájöttem, hogy ez egyáltalán nem vallott volna Stefan-re, ő ehhez túl jószívű és becsületes. Annyira más, mint én, és talán ez, ami kezdettől fogva vonzott benne. Az, hogy míg én gátlástalanul hágtam át a szabályokat, ő rendes fiúként otthon segédkezett, és tanult, hogy egyszer orvos lehessen belőle. Érte érdemes lenne megjavulni, visszakanyarodni a jó útra, melyről már oly régen letértem, és oly messze kóboroltam.
- Garancia nincs rá, csak a szavam, hogy nem akarom összetörni – ráztam meg a fejem. Úgy fájt a gondolat, hogy ennyi szenvedést okoztam neki, és nem tudtam, mit tehetnék az ellen, hogy mindez megismétlődjön. Nem akartam újra elhagyni vagy becsapni őt. Most, hogy vámpír van esélye a túlélésre, akár mellettem is Klaus elől menekülve.
Ezúttal én hajoltam közelebb, és gyengéd csókot leheltem ajkaira.
- Nem akarom – ismételtem suttogva minden szót jól kihangsúlyozva. Azt szerettem volna, ha tudja, fontos nekem.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 4:42 am

Hideg fuvallat söpört végig a testemen, ahogy Katherine eltolt magától, és egy pillanatig azt éreztem, hogy megint bedőltem neki.
A kérdésére halványan elmosolyodtam, majd magamtól dőltem még hátrébb, és elhúzódtam tőle annyira, hogy ne érezzem a bőrének forróságát, hogy ne érezzem ennyire bódító illatát... hogy ne akarjam őt ennyire.
- Mert ha többször érezném... ha folyton érezném irántad azt, amit most... - kezdtem, majd beletúrtam a hajamba, és az asztalon lévő újságot bámultam újra. - Nincs rá garancia, hogy nem töröd össze újra a szívem, Katherine - emeltem fel rá a pillantásom. A tekintetem őszinteséggel teli zavarodottságot sugárzott.
Tudtam, hogy már felesleges tagadnom bármit, amit érzek... hisz, kinek árthatnék vele? Maximum csak még mélyebbre ásom a sírom, és annál nagyobbat esek.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 4:29 am

Ahogy közeledett felém, tekintetem ugrált gyönyörű szempárja és ajkai közt. Halvány mosolyt csalt az arcomra, hogy szívverése felgyorsult, akárcsak az enyém. Olyan régen éreztem már ezt, szinte már csak képzeltnek tűnt az idő, mikor mindenféle félelem nélkül képes voltam átadni magam a szerelemnek, amit iránta érzek. Az ilyen pillanatokban elfeledkeztem a gondokról, Klaus-ról, az egész külvilágról, és már nem számított más csak Ő és én. Ezt éreztem most is. Csókjával be kell vallanom meglepett, s bár azon kellene tűnődnöm, hogy miért csak egyszer, vagy hogy az Elena elvesztésével járó űrt akarja-e csak pótolni velem, de képtelen voltam ilyen józan gondolatokat megfogalmazni. Testem pillanatok alatt forróvá vált, és a vágy, amit talán mindketten próbáltunk elnyomni az elmúlt évszázadban, hirtelen felerősödött. Agyam minden apró zugába ez az érzés fészkelte be magát, és most Stefan jelentett mindent.
De hiába mindez, valami mélyen bennem elültetett egy törődéshez hasonlítható érzést is, és emiatt egyszerűen nem akartam kihasználni Őt. Mert mégis mi másnak nevezhetném a helyzetünket, mikor a jóformán részeg, míg én józan vagyok, és hagyom, hogy olyat tegyen, amit talán az alkohol hatása nélkül nem tenne. Nem akartam, hogy bűnként fogjon fel, vagy valami olyat tegyünk, amit esetleg holnapra megbán. Utáltam volna magam, ha még több fájdalmat okozok neki, ezért inkább nehezen, és hosszú időbe telt, mire rávette magam, de még mindig mellkasán fekvő kezemmel eltoltam magamtól, és kibukott belőlem az első értelmes kérdést, ami hirtelenjében eszembe jutott:
- Miért csak egyszer? – kérdésem mögött őszinte érdeklődés volt. Nem értettem, hogy mire céloz ezzel. Csak egy alkalomra kellenék megint neki? Milyen ostobaságot tervezget?

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 4:11 am

"Sosem manipuláltam a szerelmed" Ez a pár szó kijózanított, és éreztem, hogy a józan eszem ismét átveszi az irányítást a testem felett. Nyeltem egy nagyot, majd ahogy Katherine tenyere a mellkasomra helyeződött, lehunytam a szemem, és igyekeztem nem elhinni azt, ami itt történik.
Tudtam, hogy Katherine érzi, ahogy a szívem egyre hevesebben ver, egyre vadabbul, mint ahogy egy bajba jutott madárka szárnyai csapdosnak a szabadságért.
A testem mágnesként közelített Katherinehez, majd ahogy lassan kinyitottam a szemeimet, és láttam, hogy alig pár centi választ el attól, hogy megcsókoljam, ismét felemeltem a kezem, és végigsimítottam az arcát.
- Csak egyszer... - a távolság egyre csökkent közöttünk. - Akarom... - tenyerem megállapodott Katherine nyakán, éreztem, hogy forr a bőre, ahogy az enyém is. - Újra... - lehunytam a szemem, és halványan elmosolyodtam, ahogy éreztem a kettőnk közt fellobbanó feszültséget. - Érezni... amit régen - megszüntettem azt a maradék távolságot is, és megcsókoltam őt. A nyakán pihenő tenyerem hátracsúszott a tarkójára, és szorosan vontam magamhoz, míg ajkaimmal az övéit kényeztettem.
A testem szinte felrobbant az éréstől, ahogy 145 évnyi rejtett vágyakozás, érzelem, szenvedély egy pillanat alatt kitört belőlem, és újra a karjaimban tarthattam azt a nőt... aki annyi mindent adott nekem.
Nem érdekelt, ha helytelenül cselekszem, ha ismét hagyom, hogy Katherine a hálójába ragadjon... ezúttal élvezni is akartam az életet, még ha ahhoz rossz fiúvá is kell válnom.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 4:01 am

Nevetséges – vagyis inkább szánalmas – de most két önnön érzéseit még saját maga előtt is tagadó vámpír ül egy kanapén. Ő azt mondogatta magának 145 évig, hogy a megigézésem hatására szeretett csak, én pedig azt, hogy csak túllépek majd rajta, elvégre is időm rengeteg van. De most, hogy egy városban vagyunk újra, sőt ugyanabban a szobában ülünk, és érzelmeinket vesézzük ki, egyértelmű, hogy tévedtem. Hogy is gondoltam, hogy valaha is el tudom Őt felejteni? Mosolyát, annyiszor hallott kedves bókjait, s hogy milyen szenvedély képes gyúlni nyugodt tekintetében?
- Sosem manipuláltam a szerelmed – mondtam őszintén és komolyan. El kell ismerni, hogy ritkán beszélek így, mert vagy próbálom komolytalankodással oldani a feszültséget vagy egyszerűen csak nem mondok igazat, de neki ebben a kérdésben képtelen voltam hazudni.
- Azt akartam, hogy magadtól szeress… úgy, ahogy idebent érzel – fűztem tovább a szót, és tekintetét el nem engedve helyeztem vissza a kezem ismét a szíve fölé. Ó, pontosan emlékszem még, hogy milyen kidolgozott izmok feszülnek a pólója alatt, de sajnálatos módon azzal is tisztában vagyok, hogy talán sosem lehet újra az enyém. Ezt a lehetőséget eldobtam magamtól, bár nem túl nagy kedvvel; de ő ezt honnan is sejthetné? Most pedig mégis úja próbálkozom nála, feszegetem a határokat, hogy meddig mehetek el nála, meddig engedi…

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 3:47 am

Katherine feldolgozhatatlan mennyiségű érzelmet indított el bennem, már csak egyetlen szavával is. A gyűlölet, a harag, a fájdalom érzése keveredett egyszerre a szenvedéllyel, azzal a megmagyarázhatatlan érzéssel, ami akkor kerített hatalmába, mikor megérintettem, a vággyal, amit akkor éreztem, ha a közelemben volt. Megmagyarázhatatlan érzések... de őszinték.
Tagadom-e, hogy szeretem vagy csak a magány tesz ennyire sebezhetővé? Őt szeretem-e, vagy inkább azt, akit szeretni akarok általa?
- Annyi éven át próbáltam elhitetni magammal, hogy amit éreztem... az nem volt igaz - mondtam halk, rekedtes hangon, majd elmerengő tekintettel figyeltem Katherine tökéletesen formált arcát. - Hogy a szerelmem irántad nem volt valós... - megköszörültem a torkom, majd lassú léptekkel leültem Katherine mellé a kanapéra, és a padlót kémleltem. - Tévedek vagy sem? - fordultam felé kérdőn.
Fogalmam sem volt, hogy mit fogok érezni, ha kiderül, hogy a szerelmem iránta mégsem volt hazugság, de mélyen legbelül reméltem, hogy nem egy hazugságban éltem le eddigi életem.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 3:34 am

Ennyi év telt ilyen, az ember azt hinné, hogy évtizedekkel később már semmit sem képes megmozdítani bennem Stefan egyetlen érintése. De mégis, olyan intenzíven lángoltak fel bennem a szenvedélyes érzelmek, hogy csak nagy nehézségek árán voltam képes mintegy mozdulatlan kőszobor végighallgatni, amit mond. Meg akartam érinteni, saját magam akartam romba dönteni a terveimet, és porba tiporni őket egyetlen ócska lépéssel. Meg akartam nyílni előtte, bár tudtam, hogy ez cseppet sem segítene a helyezetemen. Ha Stefan rájönne, hogy közel sem vagyok olyan erős és hatalmas, mint hiszik, sőt én is menekülök valami elől, csak szánalomra adna neki okot, semmi másra. Mi is a szerelem? Számomra valami felfoghatatlan eszményített érzés volt hosszú évszázadokon át. Anélkül változtam át vámpírrá és kapcsoltam ki az érzéseim, hogy megismerkedhettem volna testközelből ezzel a csodálatos fogalommal. S bár az idő megkeményítette a szívem, igenis tudom, hogy szerelem volt, amit akkor 1864-ben iránta éreztem... és még most is az.
- Ha igazán szeret valaki, akkor nem sodorja veszélybe a szerelmét, nem löki a keselyűk karmai közé – szólaltam meg hosszú idő után halkan a járkáló fiú alakját figyelve. Olyan régóta titkolom mindenki elől a gyengeségemet, hogy minden egyes szót nehezemre esett kimondanom, de tudnia kell, hogy nem örömkönnyeket hullatva hagytam el Őt, hanem az számomra egy nehéz lépés volt.
- Azért hagytalak el, mert nem akartam, hogy meghalj... mármint végleg – tettem hozzá, és sóhajtottam. Szinte biztos voltam benne, hogy nem fog nekem hinni. Hogyan is magyarázhatnám el neki, hogy Klaus megölte volna, amint tudomást szerez róla, hogy akár egy kicsit is törődöm vele?

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 3:19 am

Lassan visszahúztam a fejem, majd keserűen mosolyogva néztem Katherine ragyogó tekintetébe.
- Szerelem... - mondtam halkan, gúnyosan felnevetve. - Mit jelent számodra, hogy szerelem? - kérdeztem, de még mielőtt válaszolhatott volna, felemelve az egyik kezem, ujjaimmal lassan végigsimítottam az arcát. Éreztem a forró, puha bőrét, ahogy szinte szikrázik, amint megérintem. A tekintetem lassan lecsúszott az ajkaira, amint szintén követtek az ujjaim is. Végigsimítottam őket, majd ismét felpillantottam a szemeire és folytattam. - Ha szeret valakit az ember... ha igazán szeret, Katherine... mindent megtesz azért, hogy a másik boldog legyen. Én képes lettem volna a csillagokat lehozni érted az égből... de te az első adandó alkalommal elhagytál. Ezt nevezed te szerelemnek? - kérdeztem ismét, majd felálltam, hogy még csak véletlenül se bódítson el a közelsége, és járkálni kezdtem a szobában.
Már egyáltalán nem érdekelt az alkohol... nem érdekelt már semmi. Az életem hiábavaló volt, és immár céltalan. Elenát elvesztettem és az, hogy Katherine visszatért, sem adott elég erőt ahhoz, hogy folytathassam.
Először fordult meg a fejemben, hogy leveszem a gyűrűm, és kiállok a napra, majd azzá leszek, aminek már lennem kellene hosszú idő óta. Pornak és hamunak.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Hétf. Ápr. 18, 2011 3:10 am

Érdeklődve vártam a válaszát annak ellenére, hogy abban az időben többször is elmondta, hogyan is érez irántam. De vajon most ugyanolyan érzésekkel gondol vissza? Nos, az biztos, hogy az Alapítók Báljának napján nagyon sikerült meglepnie vallomásával. Akkor nem sejtettem még, hogy az emberi érzések milyen erősek, olyannyira hogy minden természetfölötti hatalmat képesek legyőzni – persze csak képletesen, mert nem hiszem, hogy Klaus-t meghatnám mondjuk egy nagy szerelmi vallomással – és Stefan ezen megnyilvánulása hatására kapcsoltam vissza az érzelmeimet, mert tudni akartam, hogy viszonzom-e azt, amit ő érez. Sosem manipuláltam a szerelmét, mert azt szerettem volna, hogy igazi legyen, valódi érzésekkel.
Stefan szavai most is – épp úgy, mint anno – a lelkemig hatoltak. Olyan szomorú volt, amit mondott, és sajnos a nagy része igaz. Ha egy filmben szerepelnénk, bizonyára ez lenne a drámai csúcspont, melyen a nézők összeborulva kisírhatják magukat, de itt nincs közönség; csak Stefan és én, no meg a csendesen ropogó tűz a kandallóban.
- Felesleges? – kérdeztem vissza, és megráztam a fejem, próbáltam azt mondani magamnak, hogy csak az alkohol beszél belőle annak ellenére is, hogy hízelgő volt rámnézve válasza, és én mégis az ő lelkiállapota miatt aggódtam.
- Stefan, ne beszélj ostobaságokat! – mondtam s határozottan kivettem a kezéből az alkoholos üveget, majd azt az asztalra tettem. Egy ideig csak az aranysárga italt néztem, miközben legbelül a kisangyal és kisördög viaskodtak bennem, Mi ütött belém? Stefan alkoholizál, én meg anyáskodóan próbálom megakadályozni ebben?
- Én még mindig szeretlek! – csúszott ki a számon, és visszafordultam Stefan felé, aki még mindig a plafont bámulta. Na, tessék kimondtam, olyan hosszú idő után, míg még magam előtt is tagadtam a dolgot, próbáltam felejteni. Most pedig egyik énem azért imádkozott, hogy holnapra a fiú az alkoholnak tudja be csak vallomásom, de egy másik azért sikított, hogy érzésem ennyi év után ismét visszonzást találjon.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Vas. Ápr. 17, 2011 7:24 am

Összevont szemöldökkel, lehunyt szemekkel próbáltam tudomást sem venni Katherine érintéséről, és arról az érzésről, amit forró ujjai okoztak. Nagyot nyeltem, majd kinyitottam a szemem, és az ajkait kémleltem.
Megfejthetetlen volt számomra a viselkedése... de tudtam, hogy nem most fogom kitalálni, miért van itt, mit akar, miért teszi azt, amit.
- Más időben...más helyen...más emberként - helyesbítettem az előbbieket, majd felsóhajtottam, mikor megkérdezte, mit érzek, ha a múltra gondolok. - Érzések... - feleltem egyszerűen, de tudtam, hogy Katherine koránt sem elégszik meg ennyivel. - Látom magam előtt azt az éned, aki akkor voltál... akibe azt hittem, hogy beleszerettem... - kezdtem, majd a karjaimat a kanapé háttámlájára helyeztem, és hátradöntve a fejem, a plafont kémleltem. - Hogy őszinte legyek... -folytattam és éreztem, hogy az alkohol átveszi az uralmat a józan eszem felett, és képtelen vagyok hazudni... - Tudom, hogy szerettelek... mindenemet odaadtam volna érted, még az életemet is - felnevettem, ahogy rájöttem, hogy ez tényleg így történt. - Mégis hiába... meghaltam, hogy aztán egy szörnyeteggé váljak és, hogy elhagyj... felesleges volt megszületnem...
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Vas. Ápr. 17, 2011 7:11 am

Meglepődtem, mikor azt mondta, elhiszi, és teljesen jogos volt, amiket utána tett hozzá. Az ilyen megnyilvánulásaiból látszik, hogy mennyire különbözik Damon-tól. A bátyja maga a szenvedélyes olasz szerető megtestesítője, de hosszú távú kapcsolat erejéig nem biztos, hogy el tudná kötelezni magát. Már pedig a az öröklét nagyon hosszú idő. És mégis melyik lány ne álmodozva örökké tartó szerelemről? Viszont Stefan az a fajta, akire minden feleség örömmel várna otthon. Bizonyára így végezte volna, ha én nem szólok közbe akkor 1864-ben: egy boldog család fejeként, oldalán egy szerető feleséggel és pár apró csemetével. De ebbe bele sem akarok gondolni! Nem mintha én feleség-típus lennék, és mellettem való elköteleződéséről képzelegnék, de hiszi vagy sem, én képes lennék lehorgonyozni, ha nagyon akarnék. Ám hosszú távra tervezni ebben a rohanó világban – főleg vámpírtávlatokat tekintve – lehetetlen vállalkozás.
- Máskor? – kérdeztem nem értve, hogy mit akar ezzel. – Akkor most talán nem is beszélgethetnénk itt – sóhajtottam, és arra gondoltam, hogy milyen érzések lennének rajtam úrrá, ha Stefan már nem élne, hanem a temetőben feküdne eltemetve. Szörnyűek az biztos, sokkal jobb, hogy itt vagyunk.
- Mit érzel, mikor a múltra gondolsz? – érdeklődtem kíváncsian, és gyengéden végigsimítottam az állán, majd ujjaim lassan lejjebb kalandoztak, és tenyerem a szíve helye fölött állapodott meg. Rossz kislány legyek, és kihasználjam at alkalmat, hogy elgyengült, hogy kissé illuminált állapotban van? Ennyire nem vagyok rossz, vele nem...

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Vas. Ápr. 17, 2011 6:55 am

Katherine hangja mézként csengett a fejemben, és már nem tudtam eldönteni, hogy valóban ezt érzem, vagy az a pár decinyi whisky érezteti ezt velem. Talán percekig gondolkodhattam azon, hogy mit feleljek erre, de ahogy az érzéseimet, úgy a gondolataimat is, immár az alkohol irányította.
- Elhiszem... - feleltem vállvonogatva, majd erőszakkal elszakítottam a tekintetem Katherineről, és az asztalon heverő újságot kezdtem fixírozni. - Pedig azt akarom, hogy bárcsak hazugság lenne... bárcsak ne érezném azt, amit akkor, ha a múltunkra gondolok... - kezdtem, és ekkor felrémlettek bennem az emlékek. Láttam magam előtt Katherine 19. századi énjét, ahogy a hatalmas abroncsú ruháiban közeledik felém, ahogy tánc közben átkarolom a derekát, ahogy megcsókolom... minden érzés annyira intenzív volt és valós, pedig tudnom kellene, hogy ezek mind hazug érzések voltak. - Talán ha máskor találkozunk, más körülmények között... - emeltem vissza rá a tekintetem, de képtelen voltam azt mondanom: AKkor én is szeretnélek... mert nem tudtam eldönteni, hogy az érzéseim valósak voltak-e iránta, vagy csak az igézés hatása.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Vas. Ápr. 17, 2011 6:46 am

Elhúztam a számat, és kissé bosszúsan felsóhajtottam. Alaposan végig kellett gondolnom, hogy mit válaszolok a kérdésére. Persze, hogy voltam őszinte, de akkor jönne az újabb kérdés, hogy mivel kapcsolatban, azt pedig veszélyes lenne a tudtára adnom, hogy igazából nagyon is sok mindenben, mert ezzel lerombolnám magamról az önző és hazug ribanc képét. De vajon fent akarom-e tartani ezt a látszatot Stefan előtt? Talán még nem kész arra, hogy megtudja az igazságot... Legalábbis így biztos nem, hogy már a whiskey-s üveg tartalmának jórészét magába öntötte. Igazából nem tudtam, hogy már hányadik poharánál tart a mai nap, de zavart a tudat, hogy kettőnk közül most én vagyok a józanabb, pedig ő az, aki az eszére hallgat, és megelőzi az ostobaságokat. Már hallottam Damon gúnyos kacaját: „Nocsak, Szent Stefan berúgott?”
- Igen, voltam őszinte – feleltem halkan, és a melletten helyet foglaló fiú felé fordultam teljes testtel. Azt hiszem, az alkohol feloldotta a gátlásait, mert legutóbb akkor kerültünk ilyen közel, mikor azt hitte Elena vagyok, illetve mikor a falhoz vágott.
- Neked sem hazudtam, mikor azt mondtam, hogy szeretlek – vontam vállat. Hiába tudom én, hogy igaz, ha ő hazugnak hisz, és ezt is csak egy újabb hazugságként fogja majd fel. Megittam amaradék whiskey-met, majd az üres poharat az kanapé mellett álló kis asztalra csúsztattam, és visszafordultam Stefan felé.
- El tudod ezt hinni? – kérdeztem komolyan, és elmerültem az engem tanulmányozó szemeiben.

_________________
I bend the rules. Break the rules. Make the rules. I hate the rules!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Vas. Ápr. 17, 2011 6:32 am

Belekortyoltam a whiskybe, és éreztem, hogy lassan megteszi a hatását, és egyre távolabb kerülök attól az embertől, aki vagyok és voltam.
- Nem lenne bűn, ha az aki "bulizott" nem Te lennél, Katherine - néztem rá határozottan, és nehezemre esett elhinni, hogy akár egy szava is igaz lehet abból, amit magyarázatként szolgáltatott. - Mondd csak... - kezdtem, majd felhörpintettem a poharam tartalmát, de éreztem, hogy nem elég. Még túl józan voltam ahhoz, hogy ne gondoljak arra, amire nem kéne. Felálltam, és a bárpulthoz sétálva, ismét töltöttem magamnak, majd onnan néztem Katherinere. - Voltál valaha őszinte? - kérdeztem összevont szemöldökkel, majd felemelve a poharat, koccintást jelképezve, magamba öntöttem a tartalmát. A világ kezdett elhomályosodni körülöttem, és örültem, hogy végre elértem a célom.
Megelőzve egy újabb sétát a bárpulthoz, felkaptam az üveget a kezembe, és visszamentem Katherinehez, majd leültem mellé. - Őszinte magadhoz és másokhoz egyaránt? - egészítettem ki a kérdést, és érdeklődve fürkésztem mogyoróbarna tekintetét, amik egyre csak hívogattak és hívogattak.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Today at 5:08 pm

Vissza az elejére Go down
 
Nappali a házban
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
9 / 12 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next
 Similar topics
-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Emeleti nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Vampire Diaries Szerepjáték :: Játéktér - Mystic Falls :: Lakóházak :: Salvatore panzió-
Ugrás: