The Vampire Diaries Szerepjáték

Belegondoltál már abba, milyen lenne belebújni valaki más bőrébe és az ő életét élni? Itt az ideje, hogy kipróbáld magad! Ez itt a Te világod. Álmodd, formázd, éld!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
A regisztráció lépései
  1. Olvasd el a Szabályzatot!
  2. Regisztrálj elfogadható névvel!
  3. Töltsd ki a Karakterlapod!
  4. Foglald le az avatarod!
  5. Amennyiben kezdő vagy, nyugodtan használd az Oktatósarok adta lehetőségeket!
  6. Vesd bele magad a szerepjátékba!
Karakterbörze

A teljes listáért Katt!
Szerkesztők
Anyaoldal
Holdnaptár
CURRENT MOON
Latest topics
» Sablon és leírás
Szomb. Nov. 10, 2012 4:13 am by bemese2001

» Rólam - Karakterlap
Kedd. Nov. 01, 2011 4:42 am by Vendég

» Elköltöztünk
Szer. Okt. 19, 2011 6:33 am by Elena Gilbert

» Romy Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 5:23 am by Romy Fall

» Ryne Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 2:47 am by Ryne Fall

» AZ OLDAL ELKÖLTÖZÖTT!!!
Hétf. Szept. 19, 2011 5:21 am by Elena Gilbert

» A város főtere
Vas. Szept. 18, 2011 8:22 am by Jason Johansson

» Nappali a házban
Vas. Szept. 18, 2011 2:27 am by Elena Gilbert

» A folyópart
Szomb. Szept. 17, 2011 8:55 am by Jason Johansson


Share | 
 

 Nappali a házban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 10, 11, 12  Next
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Kedd. Ápr. 05, 2011 2:17 am

Amint Damon belépett a nappaliba, már csak a jelenléte is emlékeztetett arra, hogy milyen szánalmas és szerencsétlen egy ember is vagyok.
- Tölts magadnak - néztem rá gúnyosan mosolyogva, majd magamnak kitöltöttem egy kis whiskyt és nekidőltem a pultnak. - Nem teszem könnyebbé az életed, azt ne hidd - Lehet, hogy Elenát megkapta..., de hogy még azt is érezze, minden rendben, na az kizárt. Szenvedtem én már eleget életemben miatta, hát most itt az idő, hogy ő szenvedjen valamiért, vagy valakiért.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Kedd. Ápr. 05, 2011 2:09 am

Nem volt túl sok lélekerőm, ahogy besétáltam a panzióba, de tudtam, hogy Stefan otthon van, és szembe kell néznem vele. Semmi kedvem nem volt veszekedni, főleg nem Elenán. Semmi kedvem nem volt most beszélgetéshez vagy nagy lelki kitárulkozáshoz. Iváshoz volt kedvem, valamihez, ami egy kicsit elfeledteti a dolgot. Nem is teljesen, de egy kicsit is elég volt.
Lassan lépkedtem be a nappaliba, és ahogy megláttam Stefant, ledobtam magam a kanapéra.
- Töltenél nekem is egyet? - kérdeztem, miközben a másik fotelbe dobtam a kabátom, majd hátradöntöttem a fejem, és a hajamba túrtam. - Ha lehet, mérget ne rakj bele. Békével jöttem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Kedd. Ápr. 05, 2011 2:03 am

Egy könyvvel és egy pohár whiskyvel a kezemben ültem le a kanapéra. Annyi minden járt a fejemben, hogy az majd' szétrobbant. Elena... Caroline... Damon...
Még mindig fájt, hogy Elena Damon miatt hagyott el, és mérhetetlen dühöt éreztem a bátyám iránt, de végül is, várható volt ez az egész. Ha valaki éjjelt nappallá téve azon mesterkedik, hogy elvegye a barátnőd...előbb utóbb sikerülni fog neki. Ott hibáztam, hogy nem döftem karót az első nap a szívébe, mikor feltűnt. Nem. Soha nem ölném meg a saját fivéremet. Annál fontosabb volt számomra, és Elenát is szerettem annyira, hogy a boldogságát helyezzem előtérbe. És ha ő Damonnel volt boldog, nekem el kellett fogadnom.
És ott volt Caroline. Még mindig éreztem a csókja ízét az ajkaimon, de Elena legjobb barátnője volt, és helytelen volt, amit akkor tettünk. Nem szabad tovább engednem, hogy a kapcsolatunk szorosabbá fűződjön, még most el kell fojtanom, különben bajok lesznek.
Vettem egy mély levegőt, majd belekortyoltam az italomba, de amint legördítettem a tartalmát, zajra lettem figyelmes. Felálltam, a könyvet ledobtam a kanapéra, majd nyugodtan sétálva megközelítettem a bárpultot és újratöltöttem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 26, 2011 10:14 am

Stefan iszik? Komolyan mondom, elég sok időt töltöttem mellette, de ezt a srácot kólán és csapvízen kívül mást inni még sosem láttam. Hát, itt valami nagyon komoly dolog van, tehát Rapunzel köpött Stefannek. Fantasztikus, pompás, elementáris, pirospontot neki! Ott fogom kitekerni a nyakát, ahol legelőször meglátom, az sem érdekel, ha az anyja szeme láttára kell megtennem...
Ha valamit nem fogok megtenni, akkor az az lesz, hogy nem kezdek el magyarázkodni, meg bocsánatot kérni. Elcseszte a dolgot a nőjénél, hát kezelje férfimódjára. Én se vertem ki nála a díszhisztit Katherine miatt, aki szemlátomást őt szerette jobban, meg minden bálba vele ment stb. Szóval, öcsi, légy férfi!
- Nincs olyan szerencséd - csóváltam meg a fejem.
Szemmel láthatóan Stefannel most nincs mit kezdeni, ezért nem is fárasztom magam, hogy esetleges pszichoblabláját végighallgassam.
- Áh, mindegy is, látom nem vagy jó passzban, holnap beszélünk! - aztán mielőtt megszólalhatott volna felviharzottam a szobámba.
Végignyúltam az ágyon és olvasni kezdtem.


Befejezett
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 26, 2011 9:40 am

Rengeteg kérdés cikázott a fejemben. Elenával, Carolineval, és az idióta bátyámmal kapcsolatban. Mért tette ezt velem? Nem szeret? Vagy Damon itatta le? Mért nem monda meg, hogy 'Figyelj, Stefan..meguntalak'? Mit jelentett Carolinenak, az ami a szobámban örtént? Mit jelentett nekem? Képes lennék megölni Damont? Nagy fájdalmat okoznék ezzel Elenának? Hova rejtsem el a holtestet?
Damon meg csak beszélt, mindha semmiről sem tudna. Nem figyeltem arra amit mondott. Kit érdekel miről beszél?
- A vérfarkasokról? Semmit.- mondtam.
- Viszont remélem megharapott egy, és már nem húzodd sokáig...-mondtam és egy művigyort eröltettem magamra. Majd én is töltöttem magamnak egy pohár whskeyt és inni kezdtem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 26, 2011 9:20 am

Már épp megint ordítani akartam, mikor Stefan végre megjelent. De hallottam, hogy valaki még van a szobájában. Méghozzá vámpír. Ha jól sejtem, nem Katherine, akkor csak egyvalaki lehet...
- A vámpír-barbie megtalált? - kérdeztem unott arccal. - Sajnálom, hogy rád szabadítottam. De ha én kezdek el foglalkozni vele, valószínűleg pár óra múlva kitekerem a nyakát - megvontam a vállam, felálltam, elsétáltam Stefan mellett és töltöttem még egy kis whiskyt. Ezt az adagot megittam az asztal mellett állva, majd letettem a poharat. Reméltem, hogy Caroline nem fog lejönni az emeltről, pont hozzá nincs most hangulatom.
- Na, öcsi, megnémultál? - kérdeztem, majd mikor felé fordultam csak akkor vettem észre, hogy mennyire ideges. Hát, Caroline itt volt az éjszakán, mikor Elenat fölvittem a szobámba... Végül is, miatta történt. Ha nem harapja meg Elenat, nem vittem volna a szobámba... Áh, mindegy. De esküszöm, ha Rapunzelnek eljárt a szája, kitépem a nyelvét és kocsonyát főzők főzők belőle...
- Nos, mit tudsz vérfarkasokról? - kérdeztem tőle, megpróbálva a lehető legsemlegesebb hangsúlyt fölvenni. Hátha ez a téma izgalmasabbnak ígérkezik, mint a 'mit akarsz a barátnőmtől, köcsög?' párbeszéd. Bár, Stefant ismerve, nincs az a természetfölötti lény, aminek említésével most eltudom terelni a figyelmét...
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 26, 2011 9:05 am

Még mindig Caroline válaszára vártam amikor meghalottam Damon ordítását. Pont ő lett volna az utolsó akivel beszélni akartam, de a tudat, hogy behúzhatok neki egyet a nappaliba vonzott.
Miközben a lépcsőn lefele haladtam több variáció is átvillant az agyamon, hogy hogy ölhetném meg, vagy hogyan okozhatnák neki minél nagyobb fájdalmat.
Ahogy megláttam arcát forrt bennem a düh. Jobban gyűlöltem őt akkor, mint valaha. Megálltam elötte, és nem szóltam egy szót sem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 26, 2011 8:56 am

A Gilbert házból tartottam hazafelé. Behajtottam a garázsba, megállítottam a motort, kiszálltam, majd bezártam az autót. Az Elenaval töltött idő felemelő volt, varázslatos, de mégis annyira bűnös. Ezért próbáltam terelni a figyelmem erről a témáról és jelen pillanatban valami sokkal sürgetőbbre gondolni: a farkas-ügy.
Az éjszaka, amikor betört a házunkba az a farkas és letámadt Elenat, majd engem, elég emlékezetesen az agyamba égett. És nem vagyok az a fajta, aki csak úgy félben hagyja az ilyen horderejű dolgokat, csak egyszerűen annyi minden történt mostanában...
Beléptem a házba és az előszobában ledobtam a kabátom.
A nappaliba sétáltam és whiskyt töltöttem egy üres pohárba, majd leültem egy fotelbe és belekortyoltam az italba. Az alkohol égetve szaladt végig a torkomon, végleg ráébresztve a tényre, hogy a való világban élek, valós problémákkal.
- Stefan, ha itthon vagy, méltóztass idejönni! - szóltam, olyan hangerővel, hogy bármely vámpír meghallhassa, aki a házban tartózkodik.
Hupsz. Stefan még nem tud az Elena-dologról. És annyira furcsa volt, hogy nekem nincs kedvem az orra alá dörgölni azt... sokkal inkább örökre eltitkolni előle. Jézusom, de elpuhultam...
No nem baj, egyenlőre nem is fogom beavatni ebbe a dologba, egyszer hadd gondolkodjunk a farkas problémán. Az ránk, mármint vámpírokra, nézve sokkal nagyobb probléma lehet, mint a harc egy tizenéves ember szerelméért.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 11:16 am

Égett a pont, ahol Caroline belém harapott, és úgy szédültem, mintha az összes erőt kiszívták volna belőlem pár másodperc alatt. Távoli zajként hallottam a hangokat, és bármennyire próbáltam felülni, képtelen voltam megmozdulni. Éreztem, hogy valaki mellém térdel, majd a fájdalmam csillapodni kezd. Pár perc múlva, erőtlenül oldalra fordítottam a fejem, és Bonnie koncentráló arcát pillantottam meg. Az első amire gondoltam, hogy biztos valami varázsigét olvas rám, hogy csillapodjon a fájdalmam, és áldottam az eget, amiért sikerült, különben biztos, hogy elájulok a fájdalomtól.
- Köszönöm... - motyogtam alig hallható hangon, de éreztem, hogy az erőm vészesen fogy.
Mikor már azt hittem, hogy végleg beadom a kulcsot, és elájulok, két kart éreztem, a testem köré fonódni, majd lassan megemelkedtem, és csak ekkor jöttem rá, hogy Damon tart a karjaiban. Reflexszerűen átfontam a karjaimat a nyaka körül, és a fejem a vállára hajtottam. Egyáltalán nem zavart, hogy ilyen közel kerültem hozzá, sőt... valamiért nyugodtsággal töltött el.
Pár perc múlva, már Damon szobájában voltunk, és miközben átvettem a pólót, csak akkor vettem észre, hogy a sebnek már nyoma sincs. Bonnie varázslata hatásosnak bizonyult. Halvány mosollyal az arcomon dőltem el az ágyban, és arra még csak számítani se mertem, hogy Damon fogja magát, és befekszik mellém. A fura az volt, hogy nem akartam, hogy elmenjen mellőlem. Azt akartam, hogy mellettem maradjon, vigyázzon rám, míg alszom... mert biztonságban éreztem magam mellette. És a legnagyobb baj az volt, hogy egy percre se gondoltam arra, hogy ezzel mit okozok majd a kapcsolatomban Stefannal.
- Jó éjszakát - súgtam halkan, majd lassan lehunytam a szemem, és az álom pár perc múlva elragadott.

BEFEJEZETT
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 10:42 am

Hát, nézzünk oda, milyen kis szemtelen a kutyus. Épp az arcomba vicsorgott és elég fenyegetően nézett a szemembe, hát mi van ma itt, Lon Chaney életre kelt?
Megragadtam a farkas torkát és kidobtam az ablakon, pontosabban a hűlt helyén, amelyen bejött pár perccel ezelőtt.
- Mindig mondtam, a kutyának kint a helye! - mondtam miközben feltápászkodtam a földről és leporoltam magam. Elenahoz sétáltam, aki még mindig a földön feküdt. Leguggoltam, karjaim becsúsztattam a háta és a lábai alá, majd karjaimban tartva felegyenesedtem.
- Bonnie, köszönöm a segítséget - mondtam a boszorka szemébe nézve.
- Te pedig - fordultam Caroline felé -, elmész a házamból és lehetőleg soha többé nem kerülsz a szemem elé, amennyiben nem szeretnél végleg eltávozni az élők sorából - mondtam neki nagyon komolyan. Még egyszer Bonniera néztem, majd elég lesújtóan Carolinera, majd a karjaimban pihegő Elenara néztem kedvesen.
Felsétáltam vele a szobámba és finoman lefektettem az ágyra.
Nagyot sóhajtottam és a véres pólójára néztem. de nagy kedvem támadt levenni róla és egy tisztát adni rá... vagy egyáltalán nem adni rá. Ó, de hisz ez annyira jellemző rám, kihasználni, aki sebezhető. Sóhajtottam és kimentem az én szobámból, át az öcsémébe, kerestem a cuccai között egy pólót és visszamentem a saját szobámba.
- Tessék - tettem le az ágyra, majd elfordultam és és karba tettem a kezeim. A hangokból ítélve arra a következtetésre jutottam, hogy Elenanak sikerült a pólócsere, ezért megfordultam. A levetett, véres pólóját a szoba végébe dobtam, majd lefeküdtem mellé, hátulról átöleltem és magunkra húztam egy takarót.
- Aludj, én vigyázok rád! - súgtam a fülébe és figyeltem, ahogy elalszik.
Sóhajtottam és magam is lehunytam a szemem, de talán sose aludtam még ennyire éberen.
Vissza az elejére Go down
Nina Damian



Hozzászólások száma : 115
Join date : 2011. Mar. 05.

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 10:17 am

Miközben a lány alattam volt láttam , hogy szépen megsebesítettem de mivel nem a magam ura voltam ezért nem érdekelt. Készültem megharapni de hirtelen egy erős ütést éreztem az oldalamban és hátrasodródtam neki a falnak. Kicsit elájultam de nem sokáig megráztam magam és most meg azt éreztem, hogy rám esett valaki.Gyorsan kimásztam alóla megint megráztam magam és tudomást se vettem arról aki szinte mellettem volt. Szembe álltam velük és morogni kezdtem. Gyors eltűntem a szemük elöl, de megint nem sokáig mert most egy gyors kört tettem a szobában és ráugrottam egy férfi vámpírra. De éreztem , hogy túl sokan vannak de nem tudtam megfékezni a farkas énemet. Vicsorogva és morogva néztem most vele farkas szemet de próbálkozott megszabadulni tőlem de nem tudott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Bennett



Hozzászólások száma : 163
Join date : 2011. Mar. 05.
Age : 23
Tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 10:06 am

Éppen elmerültem a gondolataimban, amikor egy morgó hang kizökkentett a gondolatmenetemből. Hátra fordultam, de nem láttam semmit, viszont ez a hang rendkívül aggasztó volt és úgy láttam nem csak én vettem észre. Mindenki a szobában egyszerre fordult a hang irányába. És akkor megláttam azt a dolgot, amit sohasem hittem, hogy látni fogok valaha is. Egy farkas! Egy vérfarkas! Olvastam róluk elég sokat, de azt hittem, hogy kihaltak. Ezen még ráérek később gondolkodni. Most azonban egy olyan láncreakció kezdődött el ,amit képtelenek voltunk megállítani. Először azt vettem észre, hogy a farkas kitöri az ablakot és egyenesen Elenára ugrik. Mielőtt reagálhattam volna és a segítségére siethettem volna, Caroline megelőzött. Egy pillanatra megnyugodtam, de csak éppen addig, míg meg nem láttam Caroline arcát átváltozni és meg nem láttam a fogait, amik éppen Elena egyik vénájába találtak utat. Tennem kell valamit! De nem voltam képes, még megmozdulni sem. Annyira váratlanul történt ez az egész. Ekkor azonban erőt vettem magamon és éppen elkezdtem volna egy varázslatot, amikor Damon hirtelen Caroline-ra ugrott és eldobta a szoba másik oldalába. Édes Istenem mik történnek itt. Én meg itt állok, mint egy határ szerencsétlenség. Damon mormogott valamit, de tudtam kristálytisztán kivenni, hogy mit is mondott. Gondolom Care-rel kapcsolatban valami nem túl kellemeset. Elena viszont erősen vérzett és láthatóan nagy fájdalmai voltak. Gyorsan odaszaladtam és megpróbáltam az erőmmel enyhíteni a fájdalmát, ami szerencsére sikerült. Készen a harcra, vártam a láncreakció folytatását.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 9:49 am

Épp Elenara vigyorogtam, válaszolva a gyilkos pillantásaira, mikor vicsorogni kezdett egy állat az ablak alatt. Nem ritka az erdőben a vadállatok jelenléte, de ennyire közel még egy sem merészkedett. Megforgattam a szemem és próbáltam nem is figyelni rá, de ebben a pillanatban olyan történt, amit életem 145 fantasztikus és feledhetetlen évében nem volt szerencsém tapasztalni. Egy hófehér farkas törte be az ablakot egy pillanatig tétovázott, majd Elenara vetette magát. Hát, igen, az állatok jöttem bosszút állni Stefan állatvérivó akciói miatt, de mivel őt nem találta itt a farkasmama, rávetette magát a barátnőjére. Ez így gondolatnak szép is, de ez sokkal nagyobb volt egy átlagos farkasnál és ráadásul intelligensebben is viselkedett és a viccet félretéve, bátrabban.
Felpattantam a kanapéról, hogy eltávolítsam Elenaról az arcába vicsorgó farkast, de Caroline megelőzött. Már épp egy megkönnyebbült sóhaj készült feltörni mellkasomból és visszaakartam vonni minden Caroline meggyilkolására vonatkozó gondolatomat vagy célzásomat, de észrevettem, hogy mit művel a kis szőkeség Elenaval. Vámpírsebességgel jelentem meg mellette. Éreztem, hog az arcom eltorzul, szemeim környéke feketedni kezd, az egész szemgolyóm is feketébe vált, majd szemfogaim megnőnek. Megragadtam a vámpír karját és elhúztam Elenatól. Caroline arcába vicsorítottam, meglódítottam és dobtam is a szoba másik sarkába a farkas felé.
Caroline a farkasnak csapódott és sodrottak egy kört összekeveredve, de ez már nem érdekelt annyira. Leguggoltam Elena mellé és még mindig eltorzult arccal figyeltem, hogy rendben van-e.
Majd felálltam és hol Carolinera, hol Bonniera néztem.
- Megmondtam, hogy addig kell megkarózni, amíg nagyobb bajt nem csinál! - sziszegtem dühösen. Szerettem volna mellette teremni és kitépni a szívét, majd megetetni a farkassal... Farkas... eddig nem volt időm gondolkodni rajta, mert lefoglalt, hogy Elenat megmentsem a legjobb barátnőjétől. Mégis miféle farkas ez?
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 9:34 am

Az egyik percben még szűkült szemekkel bámultam Damonre, amiért így beszélt Stefanról, a másikban hangos robaj rázta meg a házat, és a hatalmas ablak egy pillanat alatt betört. Rémülten pattantam fel a kanapéról, de ekkor egy erőteljes súly a földre rántott. Bevágtam a fejem a padlóba, amitől egy kicsit megszédültem, és a látásom is elhomályosult. Szerencsére a másodpercek töredéke alatt visszanyertem a normális látásom, de azt kívántam, bárcsak ne láttam volna meg ami miatt a földre kerültem. Egy fehér farkas vicsorgott az arcomtól alig pár centire. A lélegzetem is elállt az ijedtségtől, de időm se volt a farkasra reagálni, mert Caroline villámgyorsan ledobta rólam, és ekkor még nagyobb baj történt. A vér iránti éhsége felébredt benne, és nem tudta kontrolálni. Arca démonivá változott, az erek megjelentek a szeme alatt, szemfogai megnyúltak, és bármennyire is próbáltam felállni, már késő volt. Belém mélyesztette fogait, mire felsikítottam a fájdalomtól.
- Caroline! Ne... - nyögtem elcsukló hangon, de nem tudtam mit tenni. A sorsom elrendeltetett. Tudtam ha nem állítja le valaki Carolinet, vége az életemnek.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 9:18 am

Elena és Bonnie tiltakozása afelől, hogy Matt-el találkozzak kissé zavart, hiszen hagy döntsem már el én, hogy veszélyes vagyok e a pasimra vagy sem, de mindenesetre elgondolkodtattak az érveik. ~ Majd erre még visszatérünk. ~ gondoltam magamban, majd mohó kisgyermek módjára lehajtottam a Damon által adott vért.
Ekkor azonban valami váratlan történt. Valamiféle morgásra lettem figyelmes az erdő irányából és az ezt követő pillanatban már tört is az ablak, és Elenán egy óriási farkas terült el. Először próbáltam elkapni a többiek pillantását, majd a földön fekvő lányra néztem. Aki vérzett.
Vállából szép lassan folyt le a vér és csöpögött sűrű tej módjára a padlóra. A látvány teljesen rabul ejtett. Nem tudtam másra koncentrálni. A külvilág megszűnt létezni. Egyedül a vércseppek koppanását hallottam ahogy a földre esnek, és a gyönyörű vörös színe egyszerűen rabul ejtett.
Éreztem, hogy az arcom kezd átváltozni, a szemem elsötétedni és éles szemfogaim megvillantak a jelen lévők számára. Hatalmas erővel löktem el az állatot Elenától, aki pár méterrel arrébb landolt és a nyílt sebre vetettem magam. Az aranylóan csillogó hajam előre hullott és teljesen eltakarta a kívülről szemlélők számára a történéseket, ám a tincseim vége kezdett pirosló színben pompázni.
Ahogy belemélyesztettem fogaimat a lány bőrébe a forró emberi vér mannaként áradt a testembe, és valami elmondhatatlan érzés kerített magába.
Vissza az elejére Go down
Dana Harris



Hozzászólások száma : 133
Join date : 2011. Mar. 05.

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 8:54 am

Követtem végig amíg egy nagy házhoz nem értünk. Hatalmasnak tűnt és sok ablakban égett a villany. Néztem ahogy Nina fehér farkas képében az egyik ablakhoz oson, majd vicsorogni és vonyítani kezd, aztán egy pillanat alatt beugrik. A vér az este folyamán immár másodszor hűlt meg az ereimben és képtelen voltam mozogni. Csak néztem a betört ablak helyét, végül erőt vettem magamon és a ház ajtajához siettem, ahova berohantam. A kép ami fogadott a nappaliban megint aggódásra késztetett, Nina farkas ösztönei teljesen eluralhatták az elméjét. A szobában a megtámadt lány nem egyedül volt, hanem ott volt Bonnie, egy idegen szőke hajú lány és egy férfi, akit még nem láttam eddig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.my-stories.mlap.hu
Nina Damian



Hozzászólások száma : 115
Join date : 2011. Mar. 05.

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 8:45 am

Lassan kiérve az erdőből meg pillantottam egy nagy házat. Miközben közelebb mentem éreztem , hogy itt vannak vámpírok. Elfogott a veszedelem farkas énem megbolondult. Vicsorogni és morogni kezdtem miközben egyre közelebb mentem a házhoz. Meg álltam egy ablak előtt és nagy vonyításba kezdtem. De tudtam , hogy az a lány akit meg akartam enni követet de nem hadarítottam rá. Az ablaknál láttam , hogy bent a vonyításomra figyeltek. Kicsit hátráltam és gyors nekifutásból betörtem az ablakot. Szerencsére gyórs voltam így hát nem láttak meg. Eltűntem a szemük elöl de nem voltam sokáig láthatatlan mert közben a lánc ami a nyakamon volt elárult. Kiszemeltem egy lányt és rávetettem magam. Mancsaim a vállán landoltak és vicsorogva néztem rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 8:31 am

Megforgattam a szemem és az ajtóra pillantottam, amelyiken Katherine pillanatokkal ezelőtt kiszaladt. Most komolyan, szívem szerint utánarohantam volna, mint hallgatni a tini melodrámát.
Töltöttem a kis boszinak vizet, majd Carolinenak vért, magamnak whiskyt és Elenanak semmit, mert ő ugyebár nem kért semmit.
Aztán kezemben a pohárral leültem a kanapéra.
- Akkor én most elmegyek, megkeresem Stefant, mert neki vannak ilyen pszichológusra emlékeztető kicsapongásai - motyogtam gúnyosan. - Neki elpanaszolhatjátok minden problémátokat - mondtam körbenézve a lányokon, gúnyosan mosolyogva.
Aztán tekintetem ismét Elena arcán pihent és elkomorodtam. Én megmondtam, hogy ki kell nyírni Carolinet...nagyon-nagyon megfogják bánni, hogy nem hallgattak idejében rám. De hát, Istenem, Elena és a humánus módszerei...
Meg amúgy is, nem értem minek kell ebből ekkora ügyet csinálni... Basszus, én is voltam fiatal vámpír és képes voltam kevés hülyeséget csinálni. Ha igazán akarja, a szöszinek is menni fog. Megforgattam a szemem és belekortyoltam a whiskybe.


A hozzászólást Damon Salvatore összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 19, 2011 9:01 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Bonnie Bennett



Hozzászólások száma : 163
Join date : 2011. Mar. 05.
Age : 23
Tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 8:08 am

Katherine távozás frissítőleg és megnyugtatólag hatott rám. Féltem, ha még akár egy percig is marad, képes lettem volna nekimenni. De sajnos így utólag végiggondolva az én erőm még kevés az ő 500 éves tapasztalatával szemben. MÉG. Elhatároztam, hogy mostantól minden adódó szabadidőmet boszorkányerőm növelésével fogom tölteni, és természetesen tapasztalatszerzésre. Damon megkínált minket innivalóval. Ez most valami vicc? Úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Ez nem vall rá, ő nem szokta a problémákat csak úgy kikerülni. De meg kell mondjam eléggé kiszáradt a szám a sok stressztől. Így kaptam az ajánlatán.
- Ha már ilyen rendesen kínálgatsz, egy pohár víz tényleg jól esne - mondtam neki, mire ő pillanatokon belül ott termett és a kezében már egy pohár vizet tartott és felém nyújtotta.
- Nagyon köszönöm - majd egy gúnyos mosolyt erőltettem a számra, elrejtve a kedvesség érzését Damon iránt.
Caroline, miközben én kortyonként elkezdtem inni a vizet elkezdett Mattről beszélni, hogy mennyire hiányzik neki és hogy szívesen meglátogatná. Éppen közbe akartam szólni, hogy ez nagyon nem jó ötlet, amikor Elena, mintha a gondolataimat látta volna, azt kezdte el mondani, amit én is akartam volna. Úgy érzem, hogy már szellemi síkon is egy húron pendülünk. Amikor befejezte, én csak győztem támogatni a javaslatát.
- Caroline, tudod mi történt nálam is. Szerintem te sem szeretnéd Mattet kitenni ennek a veszélynek. Kérlek értsd meg a mi álláspontunkat is. Mi tényleg csak a te érdekeidet képviseljük - mondtam Caroline-nak és a vállára tettem a kezét.
A szavaim és Elena szavai megtették a hatásukat és Care úgy látszott elgondolkozott a dolgon. Lehajtott fejjel ült, miközben Damon elment és rakott a tűzre egy kis fát. Hát fázni nem fogunk az már biztos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 7:48 am

Amint Katherine elhagyta a panziót, a légkör is sokkal kellemesebb lett, ami nem jelentette azt, hogy nem kell foglalkoznunk a problémával. Jelen esetben Katherinenel. Hitetlenül néztem Carolinera, aki olyan könnyedén túltette magát az egész helyzeten, mintha csak egy nem kívánt rokoni látogatáson lenne túl.
- Téged egy cseppet sem zavar, hogy Katherine visszatért? - néztem rá Carolinera, és valamiért felháborított, hogy még csak egy kis dühöt sem látok rajta. - Megölt, Caroline! - mondtam, de megremegett egy kicsit a hangom. Még mindig nem tudtam feldolgozni, vagy inkább még mindig nem tudtam elhinni, hogy a legjobb barátnőm meghalt, és vámpír lett belőle. - És nem hiszem, hogy Matt közelébe kéne menned az elkövetkező pár hétben... - tettem hozzá, majd egy kis támogatásért Bonniera pillantottam. - Veszélyes lenne - magyaráztam meg, majd a kanapé elé sétáltam, és gondterhelt arccal leültem rá. a
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 7:36 am

Ugyan színtiszta utálatot és bosszúvágyat kellett volna éreznem Katherine iránt, de ez valahogy mégsem így történt. Ugyan mindenki feszült volt és a levegőben érezni lehetett a készülőben levő harc szagát én mégsem éreztem magam annyira feszélyezve mint amennyire egy ilyen helyzetben kellett volna.
Miután Katherine elhagyta a házat az addig pattanásig feszült inak elernyedtek. Damon kérdése egyértelműen figyelemelterelőleg hatott a számomra, de most ez jelen pillanatban nem érdekelt hiszen világ életemben úgy voltam a dolgokkal, hogy jobb a problémákat elhagyni, és ha már végképp kikerülhetetlen majd akkor megoldjuk valahogy.
- Még egy pohár vér jól esne. -fordultam Damon felé mosolyogva mintha tényleg mi sem történt volna, hiszen bizonyos szempontból tényleg nem is történt az ég egy adta világon semmi. Katherine megjelent, beköszönt és már ment is. Nem de? Aztán mivel én éppenséggel két dologra vágytam nagyon az egyik a vér, a másik Matt és így, hogy az előbbit (a legfontosabbat) meg is kaphattam tulajdonképpen nem is volt probléma a jelenleg kialakult helyzettel.
- Jut eszembe Matt. Látta valaki mostanában? -kérdeztem a lányok felé fordulva érdeklődve, hiszen ahogy végigfuttattam az elmúlt napok történéseit az agyamban Mattet a baleset utáni néhány pillanatban láttam utoljára mielőtt elájultam volna.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 19, 2011 7:05 am

Pattanásig feszült a levegő, megfagyott az idő, szinte hallani lehetett a szobában tartózkodó személyek között pattogó szikrákat, kézzel foghatóan fagyott a levegőbe a vérvörösen izzó feszültség.
Én csak váltakozva hol Elenara, hol Katherinere pillantottam. Mennyire tökéletes másai egymásnak, minden vonásuk annyira megegyező mintha ugyanazon a személy állna a szobában, egy tükörrel szemben. De a vonásaik mögött mégiscsak teljesen más tulajdonságuk lapultak. Amennyire hasonló a külsejük, annyira ellentétes az, ami belül van.
Sóhajtottam és némi figyelmet áldoztam Bonnienak és az elé ugró Carolinenak. A két lány úgy meredt Katherinere, mintha sose láttak volna még nőt, aki ennyire hasonlít a legjobb barátnőjükre... És hoppá, ez így is van. Ismét sóhajtottam és egyszerűen csak álltam ott, eszem ágában nem volt bármit is tenni, amíg nem szükséges. Majd Katherinenel megbeszélem ezt és megkérem Elenat, hogy ezentúl ne nálunk szervezzük a csajpartikat.
Szélesen elvigyorodtam Katherine fenyegetőzésén. Persze, eszem ágában nincs keresztbe tenni neki, amíg nem provokálja ki, de amint megteszi, gondolkodás nélkül fogom ott gáncsolni a tökéletes tervei véghezvitelében, ahol csak tudom. De ezt több mint valószínű, hogy ő is tudja, ahogyan azt is, hogy én nem Stefan vagyok, vele ellentétben magasról teszek az összes Mystic Falls-i polgárra...Kivéve természetesen Elenara és a barátaira. De nem engedhetem meg azt a luxust, hogy néhány ostoba emberi érzés miatt ismét elengedjem Katherinet, amennyiben megszegi a játékszabályokat. Szabályok... ez olyan kifejezés, ami Katherine szótárában nem szerepelt ezidáig és nem hiszem, hogy az elmúlt 145 évben került volna bele... De itt és most kénytelen lesz szabályok szerint játszani, ha nem akarja, hogy a csinos kis feje a kandallóm fölött díszelegjen. Persze, kétséges, hogy képes lennék ezt megtenni, de ki sejtheti mit hoz a sors?
- Valaki valamit inni? - kérdeztem könnyedén elmosolyodva, mintha semmi sem történt volna, miután Katherine távozott. Körbenéztem a lányokon és tekintetem sokáig időzött Elena arcán.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Pént. Márc. 18, 2011 7:31 am

Itt van velem szemtől szemben a sokat emlegetett, drágalátos Elena, akiről először azt hittem, hogy sokkot kap, és menten elájul, ám ehelyett inkább idegesen kirángatta Damon-t a nappaliból. A férfi szúrós pillantására, én inkább csak poénosan integettem nekik. Menjenek csak, gondoltam, hadd beszéljék meg a dolgot ketten, így csak farkasszemet néztem felváltva a Bennett-boszival és a vámpír Barbie-val, miközben szuperhallásom segítségével a Damon-Elena párbeszéd minden szavát hallottam. Szinte felnevettem meghallva szenteskedő elena kérdését, és Damon halk válaszát, miszerint „szemmel tart”. Hát ezt csinálhatná jobban is,m ert eddig nem igazán tűnt fel. Talán nem is bánnám ezt a szemmel tartásos dolgot... Vagyis hát mindent hallottam, amíg valamelyikük meg nem nyitotta azt a nyamvadt csapot. Így már túl messze voltak ahhoz, hogy tisztán halljam minden szavuk, az pedig nevetséges lett volna, ha közelebb osonok. Pár perc telt el. Dögunalom. Úgy tűnt, hogy Bonnie és Caroline sokkot kaptak, mert olyan némán pislogtak – leszámítva a félelmet a szemükben – mintha én lennék a Mikulás. A boszorkára nézve, azon tűnődtem, hogy vajon mennyire lehet erős. Az én ötszáz évemet nem ütheti meg a tudása, de bosszantó, hogy egy egyhónapos gyorstalpalót elvégző boszorka képes szó szerint levenni a lábáról egy vámpírt, pontosítva: elérni, hogy feldobja a talpát. Igazságtalan lenne, és unalmas, ha a mágia áldásával rendelkezők életük végéig gyengébbek maradnának – hisz akkor egyáltalán mi értelme erejüknek? – de az erős boszorkák létezése felettébb kínos az öregebb vámpírokra nézve is. Aztán nem maradhat ki a sorból a frissen átváltozott Caroline sem, aki még csak tisztában sincs az erejével, nem hogy használni tudná azt ellenem, de védelmezőn közém és a kis boszi közé állt. Damon és Elena – mert valószínű ők találták ki a „mentőakciót” – nagyszerű lehetőséget adtak a kezembe, amit én ki is használtam: belelöktem Caroline-t az élet és halál közti süllyesztőbe. Csak álltunk ott hárman a nagy nappaliban, és méregettük egymást, aztán hogy oldja a feszültséget – mert miért is törném meg a csendet, ha egyszer az én kérdésemre nem is válaszoltak? – visszatért a hasonmásom és hős védelmezője. A faltól elindultam a négyes felé, de Elena gúnyos és Bonnie fenyegető megszólalása hatására felvontam a szemöldökömet, és megtorpantam.
- Ú. Ez most fájt – néztem rájuk bociszemekkel, így reagálva mindkettejük beszólására, és szívem fölé helyeztem a kezem, mint akit „szíven ütött” valami. Elena meg pont a kontrollálásommal jön, amikor ez az évszázadokon át fejlesztett képességem akadályoz meg abban, hogy a kis Elena szíve a nappali másik részében kössön ki – persze a többi testrészétől messze.
- Egyelőre nincs a tervemben, hogy akármelyikőtöket is bántsam... – mutattam sorban mindnégyükre, majd Caroline-hoz érve, hozzátettem: - ezetúl.
Ez azért elég hihetetlenül hangozhat szémukra, hiába igaz: egyelőre nincs. Idővel majd elválik, jelenleg elsőszámú célom megszerezni a holdkövet. Pontosabban visszaszerezni, mert 1864-ben is az én birtokomba volt, azóta viszont sajnos a Lockwood-ékéba. Kellemetlen, de a holdkő volt az ára George Lockwood segítségének akkoriban. Most viszont kell nekem ez a kő, szóval meg is fogom szerezni.
- Dolgom van a városban, ne tegyetek keresztbe, különben a drágalátos városotok vérben fog fürödni! – tettem hozzám, mintegy alkuként: nem zavarják a köreimet, én sem az övéiket.
Komolyan gondoltam a fenyegetést, mert kiszámíthatatlanságomban képes vagyok kivégzést rendezni, ha feldühítenek. Már pedig annál semmi sem dühít fel jobban, ha belerondítanak a tökéletes tervembe.
- További jó szórakozást! – villantottam feléjük egy mosolyt, s vámpírsebességgel eltűntem a házból. Megvárom, míg lecsillapodnak a kedélyek. Addig is nézzük van-e valami – illetve jobb esetben valaki - harapnivaló a Mystic Falls-i erdőben…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Bennett



Hozzászólások száma : 163
Join date : 2011. Mar. 05.
Age : 23
Tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Pént. Márc. 18, 2011 6:30 am

Beszélgetésünket egy hirtelen betoppanó női alak szakította meg: Katherine Pierce.
Először még a szememnek sem voltam képes hinni, de amikor meghallottam a hangját, akkor már nem volt kétséges, hogy ez bizony tényleg ő. Gyorsan ökölbe szorítottam az kezemet, készen álltam a harcra, de harc helyett elkezdett velünk bájcsevelyegni. Mondanom se kell ehhez tényleg értett a csajszi, de nem kerülte el a figyelmemet az utálat szikrája, amit akkor láttam a szemében, amikor végigmért engem. Biztosan szépeket gondolhat rólam. Elvégre a családom ott tett keresztbe neki, ahol csak tudott. Bár Emily az ő szolgálatában állt, amit még mindig nem vagyok képes megérteni. Tekintete mindegy egyes személyen elidőzött egy keveset. Majd Elenát kereste a tekintetével és minden gyűlöletével és nemtörődömségével egyenesen az egyik legjobb barátnőm szemébe nézett. Ekkor éreztem magam úgy, hogy csak nagyon kevés választ el attól, hogy itt helyben kivonjam a forgalomból ezt az önző, alattomos és kétszínű vámpírt. Ekkor azonban Care, mint egy védelmi oszlop termett ott előttem, megvédve a lehetséges támadásoktól. Csak utólag vettem észre ,hogy Damon és Elena elmentek valahova, hogy megbeszéljenek valamit. Komolyan mondom, mintha nem lenne elég gondom. Az a kis idő, amíg távol voltak a nappalitól eléggé feszült hangulatban telt. Úgy éreztem, hogy egy csajbunyó van készülőben, de amikor Elena megérkezett Damonnel, kicsit megnyugodtam, bár még így sem sok választott el a sírástól és az idegösszeroppanástól, de tudtam Katherine nem láthatja az érzéseimet, mert azokat ellenem fordíthatja. Care még mindig ott állt előttem, védelmezően és ennek valamiért kifejezetten örültem. El kell még majd vele is beszélgetnem részletesen a történtekről és arról, hogy hogyan fog folytatódni a barátságunk. Katherine elindult felénk, erre én kibújva Care háta mögül egyenesen a szemébe nézve mondtam neki:
- Úgy érzem rossz panzióban szálltál meg!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szer. Márc. 16, 2011 9:01 am

Mikor visszamentünk a nappaliba, még csak figyelemre se méltattam Katherinet. Nem akartam ránézni se. Undorodtam tőle. Már csak attól is a hányinger fogott el, hogy egy szobában tartózkodtunk. Egy levegőt szívtunk.... Fel sem tudtam ép ésszel fogni, hogy Damon, hogy engedhette, hogy itt lakjon... de túl kell rajta lépnem, és meg kell bíznom a döntésében.
- Itt csak egy valaki nem tudná kontrollálni magát... - bukott ki belőlem, majd gúnyosan Katherinere néztem, és a hangomból csak úgy csöpögött az utálat. Az sem érdekelt, hogy Katherine ha akarná, egy másodperc alatt kitörné a nyakam...mert ha akarta volna, már rég halott lennék. - Nemde? - vontam fel a szemöldököm, majd összefontam a karjaimat a mellkasom előtt, de egy lépéssel közelebb mentem Damonhöz.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Today at 9:38 am

Vissza az elejére Go down
 
Nappali a házban
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
11 / 12 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 10, 11, 12  Next
 Similar topics
-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Emeleti nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Vampire Diaries Szerepjáték :: Játéktér - Mystic Falls :: Lakóházak :: Salvatore panzió-
Ugrás: