The Vampire Diaries Szerepjáték

Belegondoltál már abba, milyen lenne belebújni valaki más bőrébe és az ő életét élni? Itt az ideje, hogy kipróbáld magad! Ez itt a Te világod. Álmodd, formázd, éld!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
A regisztráció lépései
  1. Olvasd el a Szabályzatot!
  2. Regisztrálj elfogadható névvel!
  3. Töltsd ki a Karakterlapod!
  4. Foglald le az avatarod!
  5. Amennyiben kezdő vagy, nyugodtan használd az Oktatósarok adta lehetőségeket!
  6. Vesd bele magad a szerepjátékba!
Karakterbörze

A teljes listáért Katt!
Szerkesztők
Anyaoldal
Holdnaptár
CURRENT MOON
Latest topics
» Sablon és leírás
Szomb. Nov. 10, 2012 4:13 am by bemese2001

» Rólam - Karakterlap
Kedd. Nov. 01, 2011 4:42 am by Vendég

» Elköltöztünk
Szer. Okt. 19, 2011 6:33 am by Elena Gilbert

» Romy Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 5:23 am by Romy Fall

» Ryne Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 2:47 am by Ryne Fall

» AZ OLDAL ELKÖLTÖZÖTT!!!
Hétf. Szept. 19, 2011 5:21 am by Elena Gilbert

» A város főtere
Vas. Szept. 18, 2011 8:22 am by Jason Johansson

» Nappali a házban
Vas. Szept. 18, 2011 2:27 am by Elena Gilbert

» A folyópart
Szomb. Szept. 17, 2011 8:55 am by Jason Johansson


Share | 
 

 Nappali a házban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 10, 11, 12
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szer. Márc. 16, 2011 8:42 am

Mikor megjelent Katherine végignéztem a társaságon, majd tekintetem visszavándorolt Katherine-re és a következő pillanatban már csak egy csattanó ajtó hangjára vettem le róla a pillantásom, amely mögött a továbbra is jelenlévőket figyelembe véve Damon és Elena tűnt el. ~Remek. Ezeknek is most kell drámázni.~ futott végig egy kizökkentő gondolat az agyamban, ám a lépcső felé pillantva újra vissza csöppentem életem talán legkínosabb pillanatába. Hiszen vegyük sorra. Itt van a nő aki átsegített a másvilágra amivel együtt mondhatni hozzásegített az örök élethez. Mily irónikus... Aztán itt az oldalamon a másik fél, egy mindenre elszánt boszorkány, akinek eddigi reakciói az átváltozásomra nem éppen kecsegtetőek Katherine számára.
Az egyetlen dolog ami körül a gondolataim forogtak az volt hogyan is akadályozhatnám meg azt, hogy a két nő egymásnak essen hiszen biztos voltam benne, hogy jelen pillanatban nem biztos, hogy a hozzám közelebb eső személy jönne ki győztesen. Erőt vettem magamon és egy lépést tettem a másik vámpír felé, úgy, hogy ezzel teljesen eltakartam Bonniet a testemmel.
- Most mindenki nyugodjon meg. Oké? - tettem egy bizonytalan próbálkozást a feszültség oldására és próbáltam valamit leolvasni Katherine arcáról. Ekkor tűnt fel a színen a két hiányzó újra, ami a helyzetet nézve nem is történhetett volna jobbkor.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Kedd. Márc. 15, 2011 3:24 am

- Majd Stefan - mondtam Carolinenak és aprót bólintottam, hogy nagyobb nyomatékot adjak a szavaimnak. Stefan jó az ilyesmiben, és nem vagyok elég türelmes és kedves tanárnak. Sóhajtottam és a szőke vámpírra néztem. Mit fogok most csinálni vele? Á, megvan! Rábízom Stefanre és egyszerűen nem fogok foglalkozni vele, hogy mit csinál, csak le ne buktasson... Nehezen megszerzett helyem elvesztése a Városi Tanácsban igazán fájna, főleg, ha búcsúajándékként egy kis verbénával fűszerezett karót kapnék az oldalamba. És Caroline az egyik bennfentes tag lánya... Remélem, hogy nem fog lebuktatni. Pontosabban: ajánlom.
Hirtelen Elena és Bonnie jelentek meg. Bonnie kedvesen társalogni kezdett és nagyon csúnyán néztem rá, mikor megemlítette a halott városlakót. Ha megint elkezd vádaskodni, mint a Grillsben, nagyon kifogok akadni. A boszorkáról Elenara siklott a tekintetem.
- Figyelj, Elena, ne akadj ki! - mondtam és felálltam a kanapéról, közel sétáltam hozzá és ujjaim gyöngéden felsőkarjai köré fontom. - Nem lesz gond, oké? - nem akarom egyenlőre megosztani vele az igazi álláspontom, miszerint egyszerűbb lenne minél hamarabb megkarózni a lánykát, mielőtt nagyon nagy galibát fog okozni.
És ebben a pillanatban jelent meg Katherine a semmiből. Felé fordultam, de Elena karját nem engedtem el. Zavartan nyeltem, majd Elenara néztem, aztán vissza Katherinere. Jobbnak láttam meg sem szólalni. Ez így nem a legjobb párosítás... Elena és Katherine egy szobában, Elena átváltozott legjobb barátnője és a másik legjobb-barát-örökké, a kis boszi, mindhárman gyűlölik Katherinet, kettő mert átváltoztatta a barátnőjüket, egy meg azért mert ő volt az átváltoztatott. És itt vagyok én, aki befogadta a Sátánt a házába... Azt hiszem, én fogok itt szívni...
Körbesiklott tekintetem az arcokon és volt egy olyan megérzésem, hogy egy csajbunyó van kitörni készülőben.
Stefan, hol vagy? - gondoltam, egyik kezemmel elengedtem Elena karját, a másikkal meg bátorítóan megszorítottam.

Szünetelve
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Kedd. Márc. 15, 2011 3:11 am

Ma tettem egy kis kiruccanást a belvárosba. Mivel jómagam poggyászként élek, semmi kedvem még bőröndökkel is bajlódni. Csak a legszükségesebbeket hordom magammal, a többit mindig helyben szerzem be. S most Mystic Falls-ban is. A főtér mellett kiszemeltem magamnak egy középkorú férfit, aki Ferrari-val szelte az utcákat. Bizonyára nem idevalósi, és vastag a pénztárcája. Lám, igazam volt: Boston-ból jött gazdag orvos, akit egy kis megigézéssel rávettem, hogy vásároljon be nekem. Az emberek sem ostobák annyira, hogy egy fiatal lányra hagyják óvatlanul a bankkártyájukat. Így elhitettem a drágával, hogy a mennyasszonya vagyok, ergo kötelessége. Végül a férfi segítőkészen végigvásárolta velem a főút ruhaütleteit, majd mindenről megfeledkezve folytatta útját New Yersey-be egy konferenciára.
Persze lehet, hogy egyszerűbb lett volna az árusokat megigézni a boltban, csak hogy ne kelljen fizetnem – mert hát én magam semmiképp sem fektetek bele pénzt, egyszerűen elveszem, ami kell – de ha ezt túl gyakran csinálnám a többi hasonlóan gondolkodó vámpírral együtt, akkor szép lassan tönkremennének az üzletláncok. Ezt pedig nem akarom, elvégre is Amerika mintapolgára vagyok, aki a társadalom aktív és tevékeny tagja. Hát igen, az az egy biztos, hogy a Föld nem népesedik túl, ha rajtam múlik.
Végül kisebb tucat bevásárlótáskával érkeztem vissza a Salvatore Panzióba, és kezdtem szépen kipakolni kiválasztott szobámban. A szekrény szépen lassan kezdett megtelni, mikor zajt hallottam a földszintről. Úgysem futottam még össze senki érdemessel a mai napon, így félbehagyva nagyon fontos tevékenységemet, mosolyogva lebaktattam a nappaliba. Egész szép kis társaság verődött össze… Damon, Caroline, Elena és Bonnie.
- Buli lesz, és engem meg sem akartatok hívni? – kérdeztem széles mosollyal, és hátamat a falnak vetve megálltam a helyiség ajtajában, miközben a ledöbbent arcokat figyeltem.
Hát igen, teljesen érthető. Főleg Elena részéről. Nem lehet mindennapos dolog találkozni az ősöddel, aki kiköpött másod. Az igazság az, hogy ő hasonlít rám, és nem én őrá, elvégre én vagyok az öregebb… Mondjuk ezzel a kifejezéssel nem szeretek élni, hiszen én örökké fiatal leszek. Ellenben Elenával. Hogy is szerethetett bele Stefan és Damon? Rápillantottam a jelenlévő, kanapén ülő testvérre, majd gyorsan tovább is siklott a tekintetem. Bonnie Bennett. Újabb boszorkány a Bennett-klánból, aki valószínű holtan akar látni, ahogyan az újdonsült vámpírbarátnő, Caroline is, amiért megöltem. De ez a fajta álláspont nem új, sőt kezd unalmassá válni.
Továbbra is mosolyogtam, és vártam, mi lesz a vendégek következő lépése, most hogy megtudták: Katherine Pierce nem csak nyári záporként tűnt fel a városban, hogy majd kámforként el is tűnjön, hanem hosszabb ittmaradást tervez, hiszen ezt bizonyítja jelenlegi megjelenése is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Bennett



Hozzászólások száma : 163
Join date : 2011. Mar. 05.
Age : 23
Tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Kedd. Márc. 15, 2011 2:53 am

Megérkeztünk a panzióhoz, bár az út egy örökkévalóságnak tűnt. Elena és én felbaktattunk a lépcsőn, miközben Elena próbált engem nyugtatgatni, bár szerintem ezzel önmagát is próbálta nyugtatni. Szép lassan szeltük át az előszobát, majd nagy levegőt véve beléptünk a nappaliba. Hát végül is azt kaptuk, amit vártunk.
Damon és Caroline ültek a kanapén és beszélgettek, miközben Care egy csomag vért iszogatott. Kissé meglepődtek, hogy itt vagyunk, de főleg azon, hogy ilyen csendben tudunk lépkedni. Én próbáltam beszélgetést kezdeményezni, bár ez nekem nem nagyon szokott menni.
- Hát sziasztok! Látom elvagytok és Care is táplálékhoz jutott. Ennek örülök és remélem egy ember sem halt meg, amíg ideértetek - mondtam Damonnak és Care-nek.
Az igazság az, hogy nem voltam a legjobb hangulatban, de próbáltam elnyomni a gyűlölet érzését, amit per pillanat Damon és persze Katherine iránt éreztem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Kedd. Márc. 15, 2011 2:45 am

Leparkoltam a panzió előtt, majd kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Minden testrészem remegett, egyrészt aggódtam, hogy milyen lesz ha meglátom Carolinet, másrészt... fogalmam sem volt, hogy ha gond van, akkor hogy segíthetnék rajta.
Intettem Bonnienak, hogy kövessen, és lassan megindultam a panzió felé. Felballagtam a lépcsőkön, majd remegő kézzel kopogtam, és vártam, hogy valaki ajtót nyisson.
- Nem lesz semmi gond - néztem Bonnie felé, de inkább magamat próbáltam megnyugtatni, mintsem őt. Vettem egy mély levegőt, majd visszafordultam az ajtó felé, és próbáltam legyűrni a torkomban növekvő gombócot.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Kedd. Márc. 15, 2011 2:38 am

Damon nemtörődöm viselkedése kissé bosszantott, de hiszen mi mást is várhattam volna attól aki bábuként kezelt körülbelül egy hónapon keresztül. Mikor láttam, hogy eltűnik tudtam, hogy vérért megy így nem is nagyon akartam zaklatni addig a jelenlétemmel így megálltam a nappali közepén és az ott lévő régiségeket vizslattam. Pár könyv volt letéve a kanapéhoz közeli asztalra, legfölül Goethe egyik kötete hevert. ~Meglepődnék ha Damoné lenne...~gondoltam, mire megjelent a másik egy tasak vérrel a kezében, azt poharakba öntötte és az egyiket ideadta nekem.
Kezdetben csak egy kortyot ittam belőle, ám ahogy megízleltem a vörösen izzó nedüt nem törődve az úrinői státusszal az egészet lehajtottam egyszerre. Majd Damonra néztem kérően és éreztem, hogy az arcom kezd átalakulni.
- A francba. hogyan lehet ezt irányítani? -kérdeztem érdeklődő tekintettel.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Kedd. Márc. 15, 2011 2:23 am

Megérkeztünk Carolinenal a házunkba. Megálltam a nappali közepén és hátrasandítottam, megbizonyosodva, hogy Caroline követett.
- Várj meg itt! - mondtam neki és lementem az alaksorba, ahol a hatalmas, vérrel teli hűtőből kivettem egy zacskónyit és fölfele indultam, végig figyelve, hogy Katherine és Caroline, vagy Katherine és Stefan, vagy Stefan és Caroline összefutottak-e már, de mikor visszaértem Caroline még mindig egyedül volt a nappaliban.
Egyetlen mozdulattal kibontottam a zacskós vért és töltöttem egy üvegpohárba, majd Caroline-hoz sétáltam és a kezébe nyomtam.
- Tessék! - mondtam, majd hátraléptem és magamnak is töltöttem egy pohárnyit.
Némán figyeltem a lányt és belekortyoltam a vérben, közben magamban azon morfondíroztam, mikor jön már Stefan haza.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 12, 2011 3:31 am

Ó, de még milyen szép álmaim lesznek, ha azokban folytatódik a mai este félbemaradt cselekvése! Fordult meg a fejemben ez könnyelmű gondolat, de gyorsan el is hessegettem. Jobb lesz, másra gondolnom elalvás előtt!
- Jó éjt neked is! – köszöntem Damon után, és mosolyogva figyeltem, ahogyan eltűnik a látószögemből.
Még kiittam a szeszes ital maradékát, én is felálltam a fotelből, és kis felfedezőkörútra indultam a házban, elvégre is jó, ha tisztában vagyok a tereppel. Az alagsorral kezdtem, aminek a lejárata elég cselesen el volt rejtve. Valószínű, hogy az erre tévedt emberek ne kérdezgessenek a vérzacskókkal teli hűtőről vagy vasfűtermesztésről. Sőt, még valami börtönszerűt is találtam ott, ami bizarr módon megijesztett. Ha nem vigyázok, itt kötök ki… élve vagy holtan egy karóval az oldalamban. A földszint már jóval szelídebb természetű volt, bár a nappalihoz hasonlóan egy kicsit giccses. Az emeletre, a hálószobák szintjére érve, mintha zuhany hangját hallottam volna, de elnyomtam a késztetést, hogy kiderítsem jól gondoltam-e, inkább keresni kezdtem magamnak egy hálószobát. És ha már nem nyitottam rá Damon-ra, nem tudtam ellenállni, hogy legalább Stefan szobájába ne nézzek be. Persze gyorsan intéztem, nehogy időközben hazaérjen, mert nem biztos, hogy jót tenne egy találkozás az ifjabb Salvatore-ral még erre a napra. A rendes szobában egy egész szekrénynyi naplógyűjteményt találtam, pontosabban nem is gyűjteményt, hiszen ezt mind ő írta. Egy-kettőbe találomra, rossz kislány módjára beleolvastam, de amikor már a harmadik oldalon keresztül önmagát marcangolta, meguntam. Így aztán megkerestem a két testvértől legmesszebb található szobát – csakhogy egyiknek se legyen oka panaszra, és egyiknek se támadjon kedve az éjszaka közepén karót döfni a szívembe, ha mégis lenne, talán meghallom, mire ideérnek.
Gyorsan használatba is vettem a fürdőt, ami újdonsült hálószobámból nyílt, majd más nem lévén fehérneműbe bújtam az ágyba, s így is szenderedtem álomra, miközben elhatároztam, hogy majd egy napomat bevásárló-túrára áldozom.

//JÁTÉK BEFEJEZVE//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 12, 2011 2:57 am

Figyeltem az arcát és elmosolyodtam. Nem gondoltam volna, hogy eljön az idő, amikor én fogom diktálni a szabályokat, de végül is, itt volt az ideje. Az élet már csak ilyen, egyszer te vagy fölül, máskor te vagy alul. De persze egy percig sem hittem, hogy Katherine befogja tartani a szabályokat, de legalább szem előtt van, ergo könnyebb figyelni rá. Meg persze más egyéb szempontokból is jó, hogy szem előtt van, de ezekbe egyenlőre nem akarok belegondolni, mert így könnyebb elviselni, hogy beszélgetünk és nem valami sokkal izgalmasabb dolgot csinálunk.
Abba sem akartam belegondolni, hogy a kedvenc öcsém hogyan fog reagálni rá... Látom magam előtt a megvető képét, ahogyan végignéz és kijelenti hogy csalódott bennem és semmit sem változtam és, hogy Katherine kiöl belőlem minden emberit és még ehhez hasonló kedvességeket fog a fejemhez vágni, csak épp azt felejti el, hogy egykor ő jobban rohant utána, mint én. Én legalább képes vagyok hűséges lenni ahhoz, akit másfél évszázaddal ezelőtt szerettem, nem rohanok a lányhoz, aki pont úgy néz ki mint ő, hogy enyhítse az elvesztésének a fájdalmát... Stefan pont annyira képmutató, mint én, csak ő és a makulátlan lelkivilága ezt nem merik bevallani maguknak.
- Nagyjából ennyi - mondtam. Lettek volna még érdekes feltételeim, mint például: nem járhat a házban csak fehérneműben, vagy az én szobámban kell tusolnia, meg hasonlók, de azt hiszem mindkettőnk számára - és főleg nekem - jobb, ha ezeket nem vezetem be. Pedig valószínű, hogy ezeket inkább betartaná, mint az Elenara vonatkozó szabályokat.
- Akkor, szép álmokat! - mondtam, és felálltam a kanapéról.
- Vért találsz az alaksorban - fordultam vissza a lépcsőfordulóról és még egyszer végigmértem csodálatos vonásait.
Majd a szobámba sétáltam és a szokásos lefekvés előtti emberi teendők után lefeküdtem aludni.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 12, 2011 2:43 am

Mosolyom szélesebbre húzódott beleegyezését hallva. Hárman egy házban… Ez minden bizonnyal érdekes lesz, hacsak Stefan nem kerget el, amint tudomást szerez ittlétemről. Ha így is tesz, majd gondoskodok arról, hogy meggondolja magát, elvégre nem vagyok én olyan rossz kislány. Tudok jót is játszani, ha kell, csak nem szeretek, mert az unalmas.
A szabályok szó hallatán felvontam a szemöldökömet. Na, ez az a fogalom, amiről egyből az unalomra asszociálok, de azt hiszem, egy-két kellemetlen korlátozást még kibírok, ha cserében itt lakhatok a Salvatore testvérekkel.
- Ünneprontó – förmedtem Damon-ra, majd még a félig telt poharamat kezdtem forgatni a kezemben. Az alkoholos ital aranysárga színét nézve könnyebb volt nyugodtnak maradnom, mint a férfira tekintve.
- Oké, majd igyekszem – tekintettem fel mégis rá – De ha Elena szívbajt kap, mikor meglát, az nem az én hibám – tettem hozzá, elvégre egyelőre szándékosan nem akarok bajt okozni Elenának. Persze az nem kizárt, hogy a későbbiekben járulékos kárt szenved.
- Jól van, Elenával végeztünk. Más? – vontam fel kérdőn a szemöldököm Damon felé fordulva, miután a poharamat az asztalra helyeztem. Ha egyetlen nő lévén a házban rám akarja sózni a mosogatást meg egyéb házi munkát, már el is felejtheti! Talán ezt nem akarja, de egészen biztos voltam benne, hogy van még más feltétele… Mondjuk, hogy az ő hálója tabu. Hm… pedig azt de szívesen megnézném!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 12, 2011 2:23 am

Figyeltem ahogy leül és le nem vettem volna róla tekintetem semmi kincséért a világnak. Előrehajoltam és elvettem a poharam, majd én is megemeltem felé és ittam még egy kortyot.
- Tied az egyik háló - mondtam és megvontam a vállam. Próbáltam leplezni az örömöt, amit a gondolat ébresztett bennem, hogy egy fedél alatt fogunk lakni, de biztos vagyok benne, hiába nem mozdult egyetlen arcizmom sem, a hangomból kihallatszott.
- Persze, Stefannek is van beleszólása, hisz ez az ő háza is - mondtam kelletlenül és sóhajtottam. Kíváncsi vagyok, Tökéletes uraság mit fog szólni Katherine visszatértéhez. Lehet, Elena már le is adta neki a drótot, nem buta az a lány, biztos ő is rájött már a verandás jelenet titkára.
- De természetesen lesznek szabályok - fűztem hozzá és megittam az utolsó korty whiskyt.
- Egy, nem játszhatod el a házban Elenat - kezdtem sorolni és komolyan néztem a szemébe. Felkönyököltem a kanapé háttámlájára, így felsőtestemmel teljesen felé fordultam.
- És természetesen nem is bánthatod őt - fűztem hozzá az Elenara vonatkozó szabályokhoz. Nem tudom, mi a terve Katherinenek Elenaval, de nem akarom, hogy a lánynak bármi bántódása essen.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 12, 2011 2:05 am

Kissé vonakodva bár, de átvettem tőle a poharat. Vettem egy mély levegőt, és arra koncentráltam, hogy ne tudjon újra láncra verni egyetlen szavával, pillantásával vagy érintésével. Mert kétségtelen, hogy ehhez ért, jobban, mint valaha. Pedig nekem most óvatosabbnak kell lennem, mint eddig bármikor. Nem szabad, hogy meghiúsuljon ezúttal a tervem.
- Még van egy kis elintéznivalóm – vontam vállat, s próbáltam én is olyan érzéketlen hangnemet megütni, mint neki sikerült, de gyanítom, hogy nekem beletört a bicskám. Mindig is könnyedén hazudtam, de azt nem tudtam letagadni, ami az előbb történt. Illetve azt, hogy mi történhetett volna, ha folytatjuk. Jobb, ha bele sem gondolok.
- És attól függően, hogy mennyire látnak itt szívesen, intézhetem ezt gyorsan vagy lassan… - fűztem hozzá, és leültem a fotelba, ami közvetlen a kanapé mellett állt, s onnan vetettem oldalpillantást Damon-re. Megemeltem felé a poharam, majd belekortyoltam a whiskey-be. Be kell vallani, Damon-nek jó ízlése van az italok terén.
- Amúgy, ha már témánál vagyunk… Épp szállást keresek, és ahogy néztem nektek van elég sok szabad szobátok – jegyeztem meg kacérkodva, huncut mosolyt villantva a férfi felé.
Éreztem, hogy kezdem visszanyerni magabiztos énemet, amely akkor is játszik, ha veszélyessé vált a játszma. Egyszerre tetszett és ijesztett meg a gondolat az egy fedél alatt való alvásról és egyéb tevékenységekről. Ki tudja, hogy az milyen következményekkel járna?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 12, 2011 1:33 am

Mindig is rendelkeztem a zseniális képességgel, hogyan törjem meg a pillanatot. De volt-e köztünk valaha is pillanat? Igazi, őszinte, nem előre kitervelt játék? És nem kaptam meg a választ erre a kérdésre, ami annyi mindent megváltoztathatott volna.
Ő ellökött én készségesen hátrálni kezdtem. Sarkon fordultam és a dohányzóasztalhoz sétáltam. Whiskyt töltöttem egy másik üres pohárba és kezembe vettem azt is, amibe az előbb és azt is, amibe most töltöttem. Katherine felé nyújtottam az egyik poharat, majd lehuppantam a kanapéra és belekortyoltam az italba.
- Igazad van - mondtam egyszerűen és sóhajtottam. Talán jobb az a tudat, hogy egyikünket sem szerette, mint az, hogy csak Stefant.
- Meddig maradsz minálunk? - kérdeztem közömbösen, mintha pár perccel ezelőtt nem csókolóztunk, hanem teáztunk volna.
Nem vagyok már a naiv kisfiú, akit az orránál fogva lehet rángatni. Ha játszani akar, bennem ellenfélre lelt. Persze, csak egy szavába kerül és egy oldalon fogunk játszani. Csak egy szavába kerül...
A gyönyörű szemeket néztem, majd végigmértem a kissé felborzolt haját és félrecsúszott pólóját. Előrehajoltam és letettem a poharat az asztalra, majd begomboltam az ingem.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 12, 2011 1:20 am

Feltett egy újabb fogós kérdést, amire valószínűleg már nagyon régóta várja a választ. Pont ezt, amire talán még magamnak sem felelnék őszintén, nem hogy neki! Mert bármit is felelnék, azzal csak fegyvert adnék a kezébe, fegyvert, hogy könnyedén romba döntse gondosan végiggondolt tervemet. Ha Stefan-t mondom, nagy valószínűséggel sikerül újra összetörnöm a szívét, ami önmagában nem lenne gond, ha arra gondolok mennyiszer megtettem már akarva-akaratlan, de ezúttal gőzerővel pártolná a kis Elenát, hogy aztán közös erővel megöljenek engem. Ha viszont Őt, akkor végképp nem tudnék a tervemre koncentrálni. Na tessék: forognak az agyamban a kerekek, arról, hogy egy-egy válaszomnak mi lenne a következménye, miközben abba bele sem gondolok, hogy mi a valódi válasz a kérdésre… hogy mit érzek igazából. Pontosabban, mit éreztem. Nem akartam, hogy az emlékek maguk alá gyűrjenek, így inkább a válaszkerülés mellett döntöttem.
- Miért kell a múltat bolygatnunk? – húztam el a számat, és finoman ellöktem magamtól, hogy kikerüljek bűvköréből.
- Elhinnéd egyáltalán bármit mondanék, ahhoz képest, hogy sem az öcsédet, sem téged nem kerestelek az elmúlt évszázadban? – kérdeztem, mert ha „nem” a válasza, az én feleletemre nincs is szükség. Igazán túlléphetne a múlton, nem lehet örökké azon rágódni, én már csak tudom. Vannak fájó emlékek, rossz döntések, amelyeket jobb elfelejteni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 12, 2011 1:02 am

Felvont szemöldökkel néztem rá. A vérszomjas vámpírjait végül is én intéztem el, és hála a Bennett boszi cselecskéjének majdnem magam is belehaltam.
Az utolsó mondatának olyan hangsúlyt adott, mintha én lennék az oka annak, hogy itt maradt. Az igazság az, ezt így nem éppen tudom elhinni, bármennyire is szeretném és bármennyire is jót tenne az egomnak. Ha engem akart volna, lett volna másfél évszázada, hogy megkeressen. Én kerestem őt, és vele ellentétben nem rejtőzködő életmódot fojtattam.
Megint nagyon-nagyon közel voltunk, veszélyesen közel egymáshoz. Tekintetem ugrált szemei és ajkai között, de még nem akartam megcsókolni, még kérdeznem kell valamit. Fel kell tennem a kérést, ami évszázadokig bujkált, elő-elő tört, mozgatott.
- Légy őszinte hozzám! - kértem és tekintetem összeszögeztem, mintha ezzel kényszeríthetném arra, hogy őszinte legyen hozzám.
- 145 évvel ezelőtt engem szerettél vagy Stefant? - és megkérdeztem. Minket figyeltek a szoba falai, füleltek a könyvek, kíváncsi tekintetüket ránk szegezték a képeken megörökített arcok. Minden tudni akarta a választ, de a legjobban én.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Szomb. Márc. 12, 2011 12:16 am

Úgy tűnik, Damon az utóbbi évtizedekben mesterré vált a nők elszédítése terén. Minden mozdulata és csókja erősítette bennem a vágyódás érzését, ami szinte már szükséggé fordult vált. Egész lénye bódítóan hatott rám, ami be kell, hogy valljam kellemesen meglepett, mert 1864-hez képest sokat változott. Akkor még egy tapasztalatlan kisfiú volt, és szinte semmit sem kellett tennem, hogy magamba bolondítsam, ám mára igazán felnőtt, s olyan férfivá érett, aki nők tucatjainak álmaiban él. Ám a forróság, ami minden érintése nyomán elöntött, hirtelen átfordult hűvösségbe, amint a csókok abbamaradtak, és feltette a kérdését.
- Dolgom volt a városban, Damon – feleltem elkomorodva.
Egy tucat másik kérdést feltehetett volna: „Megiszunk egy kávét?” vagy „Nem sétálunk a kertben?” Oké, ez mind abszurd lett volna szenvedéllyel túlfűtött helyzetünkben, és bár számíthattam rá, hogy jönnek majd az efféle kérdésekkel: „Mit keresel itt? Miért pont most jöttél vissza?” meg ilyesmikkel… De a választ nem gyártottam.
- El kellett tüntetnem egy csapat bosszúszomjas vámpírt. Sikerült is – tettem hozzá rögtönözve. Persze mindez csak apró része az igazságnak, és valószínűleg Damon nem ilyesfajta választ remélt, de ahogy mondani szokás, meg kellene, hogy öljem, ha elmondanám. Arra pedig nem biztos, hogy képes lennék, csak végszükségben.
- De még most is itt vagyok – jegyeztem meg, mintha az ő érdeme lenne ez. Részben ez is igaz, de még mindig hátra van a munka nagy része Mystic Falls-ban. Addig pedig miért ne tölthetném az időm kellemes társaságban?
Utolsó kijelentésem közben közelebb húztam magamhoz, mintha a maradék levegőt akarnám kiszorítani közülünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Pént. Márc. 11, 2011 11:50 pm

Egy pillanatra megszakítottam a csókot és szétválasztottam összekulcsolt kezeink. Egy másodperc alatt tekintetem végigszaladt arcának vonásain, hogy úgy láthassam, ahogy még soha: vámpírként. Annak is megvannak az előnyei, ha az ember vámpír. Sokkal tisztábban lát, élesebben hall, gyorsabb, erősebb. És Katherine vonásai így tisztábbak, kidolgozottabbak voltak, 145 évvel ezelőtti emléke elhalványult, de azért nem tűnt el.
Barna szemei olyan tűzzel égtek, amiben képes lennék elégni és hazug ajkai oly forrón csókoltak, hogy elfeledtem, mindketten halottak vagyunk és elevenebbnek éreztem magam, mint valaha.
Finoman a falhoz szorítottam, nyakához hajoltam, beszívtam a bőre illatát és forrón belecsókoltam. Ujjaim végighúztam le az oldalán, a derekán, a csípőjén és lábait az oldalamhoz emeltem. Bal kezemmel feje mellett a falnak támaszkodtam és jobb kezem ujjai pimaszul a pólója alá csúsztak, egyre fentebb haladva selymes bőrén.
Fölfele kezdtem haladni a nyakán, apró csókokkal megjelölve az utam. Visszatértem az ajkaihoz, ugyanolyan szenvedéllyel csókoltam meg és ugyanolyan vággyal.
Majd megszakítottam a csókot és elhúzódtam, de még mindig maradtunk ugyanabban a pózban: lábai a derekam körül, kezem a pólója alatt.
- Miért jöttél vissza? - kérdeztem mélyen a csodaszép sötétbarna szemekbe bámulva.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Pént. Márc. 11, 2011 11:36 pm

Mikor ajkai az enyémhez értek, mintha választ kaptam volna kérdésemre, és ez lett volna a megbizonyosodás, amire vártam. Hagytam neki, hogy ő irányítson a csókban, esetleg levezesse a benne 145 év alatt felgyülemlett érzéseket, de ennek ellenére ugyanolyan vadsággal feleltem érintéseire.
Annyi szent: engem sokkal hamarabb kiűztek volna a Paradicsomból, mint Évát. Főleg, ha Ádám fajának ilyen képviselőjével vagyok összezárva, mint Damon. Mintha nem telt volna el ez a sok év, ugyanúgy felébresztette bennem a szenvedélyt – pedig reméltem, hogy féken tudom tartani a közelében -, s ezzel egy időben ugyanúgy keresztbe húzta számításaimat. Minden tervnek meg van a „ha” paragrafusa: ezúttal, hogy „Mi lesz, ha újra találkozunk?” Nem tudtam rá válaszolni mostanáig. Vagy egymás szenvedélyének tüzében égő szeretők leszünk, vagy halálos ellenségekké válunk, és egy örökkévalón át kínozzuk a másikat… és magunkat. Miért akarnám ez utóbbit? De a másik véglet sem szerepelt terveim közt. Pedig most átkozottul akarom Őt. Egy érintése, egy csókja – egy igazi, ami nekem szól – elég volt ehhez. És mikor is fojtottam én vissza az ilyesmit?
Szabadon maradt kezem felsiklott Damon ingén, és ujjaim annak gombjaival kezdtek küzdeni, hogy mihamarabb megszabadíthassam Őt ettől a fölöslegessé vált ruhadarabtól, miközben szám nem akarta elengedni az övét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Pént. Márc. 11, 2011 8:59 am

Végül is, tagadhatnám, hogy minden egyes apró gesztusával, szavával vagy pillantásával az ujja köré csavart, de nem látom sok értelmét. Erre vágytam hosszú évtizedeken át, ezért a pillanatért keltem fel reggelente és ezért az érintésért harcoltam. De az igazság az, átvert. Hazudott, játszott és én rohantam utána. Most gyűlölöm őt.
Na jó, ez csak önmagam áltatása, hogy könnyebb legyen megfeledkezni róla. Arról, hűvös kezével mily forrón ölelt, mennyire élőn csókolt, mily hevesen forgatta fel az életem. De lehet-e ezt elfelejteni?
Az is igaz, az az érzéstömeg, ami túlélésem alapfeltétele volt és a 'szerelem' szóba tudom beskatulyázni csupán, rengetegszer csapott át csalódásba, haragba, fájdalomba, gyűlöletbe, de a szerelem és a gyűlölet csak két különböző oldala egyazon érmének. Nem az a lényeg, mit érzünk, hanem kinek az arca táplálja a hullámzó érzelemtengert, mert amíg megmozgat az illető, addig számít nekünk és amíg gyűlöljük, addig szeretni is tudjuk.
- Mondtam már, hogy imádom a nőket, akik játszanak veled majd eldobnak? - kérdeztem vissza egy gúnyos mosoly kíséretében. Aztán már nem álltam ellen. Engedtem ajkai vonzásának, mely adott ponton túl erősebbnek tűnt, mint a gravitáció, vagy az erő, ami pályáján tartja a Földet.
És mikor ajkaink összeértek, az egész Föld beleremegett. Szertefoszlott az utolsó dallam a légben, a világ nem vett lélegzetet egy ilyen találkozás után.
A gyengéd csók csak egy percig tartott, helyét rögtön átvette a szenvedély, ami vörösen izzóvá hevítette a levegőt. Ujjaink összefonva, az arcunk mellé emelve, ajkaink hadakoztak és azt akartam mutatni: "Én vagyok a főnök!", ezért talán kissé erőszakos is volt a csók, mellyel ajkait illetem, de töredéke sem annak, amit 145 év múlva egy csókba zárva mondani akartam neki.

//Szünetelve//
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Pént. Márc. 11, 2011 8:28 am

Számítottam erre a reagálására. Mégis mit vártam? 145 évig nem kerestem, pedig megtehettem volna, most pedig, hogy újra egy városban vagyunk, elvárnám, hogy a karjaimba omoljon? Igazságtalanság, de már csak a gondolat dühített, hogy drágalátos hasonmásom meghódította a szívét, és könnyedén kitúrt mindeddig ott betöltött helyemről. Persze azt is önzőség lenne elvárni, hogy Damon örökre – mert mi már csak tudjuk, hogy milyen hosszú idő is az – utánam epedezzen. De hát mit tegyek? Önző vagyok, és ennyi év után is szeretek hódolni ennek a szórakozásomnak... illetve annak, hogy játsszak mások érzelmeivel. Hiába a sok probléma, amit ezutóbbi okozott, nem tudok lemondani róla, mert megadja a felsőbbrendűség érzését, amire szükségem van az életben maradáshoz.
- Nocsak, már nem tetszenek a rossz kislányok? – mosolyodtam el szélesen, s miközben tekintetemet kék szemei tartották fogva, egyik kezemmel lefejtettem magamról nyakamat fojtó ujjait, és úgy intézem, hogy ujjaink egymásba fonódjanak. Minden érintése határozottan más volt, más mint 1864-ben, más mint, mikor Elenának hitt. Talán, mert már vámpír, vagy mert nem Elena vagyok... és már nem szeret. Nos, ennek ellenkezőjéről szerettem volna megbizonyosodni.
- Mondtam már, hogy oda vagyok a valaha volt polgárháború katonákért, akiknek szexi kék szemük van? – kérdeztem halkan milliméterekkel közelítva ajka felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Pént. Márc. 11, 2011 8:13 am

Caroline? Mi van?
- Átváltoztattad Carolinet? - kérdeztem közömbösen és felvontam a szemöldököm. Ha szőke cicababa átváltozott, akkor gyorsan meg kell szabadulni tőle, ha nem akarunk egy Vicki Donovan 2.-t. Én nem akarok, de Stefannek biztosan lesz hozzáfűznivalója, meg Elenanak is lesznek ellenvetései, de végül is mindegy, most ez annyira nem fontos.
- Gratulálok, mindig tudtad milyen egy stílusos érkezés! - mondtam és közelebb hajoltam hozzá.
Hirtelen mozdulattal ujjaim a nyakára kulcsoltam, vámpírsebességgel először a falnak taszítottam.
- De a távozásaid sokkal stílusosabbak - mondtam gúnyosan, utalva a 145 évvel ezelőtti lelépésére. Végignéztem az arcán, szemeiről az ajkaira ugrált a tekintetem. Még emlékeztem, hűvös testével hogyan simult akkor még forró bőrömhöz és mennyire hevesen vert a szívem mikor a közelembe került. És természetesen egy utolsót is miatta dobbant, azt hiszem ez egy olyan dolog, amit Katherine sose fog megérteni.
Annyira közel voltunk egymáshoz, alig volt pár centi az ajkaink között.
- Csak az kap "Jó éjt-puszit", aki jó kislány volt! - suttogtam, de csak azért beszéltem, hogy ne csókoljam meg.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Pént. Márc. 11, 2011 8:01 am

Nézelődésemet az idősebb Salvatore testvér zavarta meg. Hallottam halk lépteit, amint a nappaliba ért. Száznyolcan fokos fordulatot tettem, és zavartalan végignéztem rajta. Ezúttal nem sürgetett semmi, ellenben a verandán történt találkozásunkkor, mert akkor éppen a tervem kellős közepén sikerült összefutnunk. Elbűvölően kék szempárja majdhogynem megigézett, míg uralkodó vonásain hitetlenkedést és csodálkozást véltem látni. Na jó, talán még egy csipetnyi dühöt is, de arról igyekeztem megfeledkezni. Ezúttal nem a megtévesztés volt a célom, s így fel is ismert.
- Damon... – mosolyodtam rá pajkosan, és csípőre tett kézzel tettem pár határozott lépést felé.
- Melyik akciómra gondolsz? – kérdeztem ártatlanul, és vontam fel a szemöldökömet.
- Hogy segítettem Caroline-ból vámpírt csinálni vagy hogy Elenát játszottam egy ideig? – pontosítottam, és elmélyültem komor vonásainak tanulmányozásában. Fájt, hogy ilyen érzéketlen velem szemben, azonban csókolt, amikor azt hitte, Elena vagyok.
- És csak Elena kap „Jó éjt-puszit”? – húztam el a számat sértődötten, és közel léptem Damon-hoz, tekintetem ajkairól, amelyek alig voltak pár centire az enyémtől, felsiklott gyönyörű szemeire.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Pént. Márc. 11, 2011 7:48 am

Hát, Stefan képtelen lekapcsolni ezeket az átkozott fényeket? Még a végén valaki azt hiszi itthon vagyunk és meglátogat..., magamban morogtam mikor megláttam az otthonom.
Örültem bárminek, ami terelheti a gondolataim, de Stefan szokatlan felelőtlensége sem volt elég.
Katherine Pierce – vörösen lángoló betükkel égett agyamban a név, vastag körvonalakkal rajzolódott ki a névhez tartozó arc, elvenen még 145 év árnyékából is.
Másfél évszázadig kerestem, zsaroltam, kínoztam a karcsú alakért, a szenvedélytől lángoló tekintetért, a szabadságáért és most it van, ugyanannak a városnak a levegőjét szívjuk. Sőt, még meg is csókoltam… és ő visszacsókolt. Hazugan és úgy ahogy sose csókolt még.
És kérdezhetném, “Miért jot vissza?”, vagy “Mi lesz Elenaval?”, vagy “Miért csak most jot vissza?”, de az igazság az, kényszerítenem kell magamat, hogy ilyen kérdéseken agyaljak, hogy továbbfonjam a száláy a gondolatnak: visszatért.
Beléptem a házba, ledobtam a kabátom az előszobában, majd egyenesen a nappaliba indultam. Hát, Stefan hanyagsága bevonzotta a vendéget... és milyen vendéget. Végignéztem a könyvespolc mellett álldogáló nőn, aki ugyancsak észrevett engem és felém fordult.
- Bátor vagy, hogy az esti akciód után még bemered tenni ide a lábad - mondtam halkan és komoran. Mintha tudomást sem vennék róla a szoba közepén álló dohányzóasztal mellé sétáltam, lehajoltam és whiskyt töltöttem egy üres pohárba.
Remek este...az a dolog, ami eltereli a figyelmem Katherine visszatértéről maga Katherine...
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Pént. Márc. 11, 2011 7:38 am

Mystic Falls semmit sem változott az elmúlt másfél évszázadban, állapítottam meg magamban: ugyanaz az unalmas kisváros. A különbség csupán annyi, hogy anno találtam magamnak két elbűvölő fiatalembert, akik szórakoztattak. Sajnos, ezúttal, jobb hogyha még annyira sem hívom fel magamra a figyelmet, mint akkor... De ez nem azt jelenti, hogy a város nyugodtan élheti az életét, míg itt vagyok.
Fiatalnak találtam még az időt, hiába borult már sötétbe a táj, és egy magamfajta vámpírt amúgy sem gyűr le az álmosság, így átszelvén az erdőt a Salvatore Panzióhoz siettem. Több ablakból is fény szűrődött ki, s az aranysárga világosság szinte hívogatott – egy biztos: nem környezettudatos vámpírok élnek itt. Hosszan legeltettem tekintetem az épületen, hogy megtaláljam azt a pontját, ahol a legészrevétlenebbül besurranhatok. Ám végül sutba vetettem a megfontoltságot, és a nyitott bejárati ajtón keresztül egyszerűen beléptem a házba. Milyen óvatlanok! Semmi sem akadályozza meg, hogy a vámpírok megszállják a Panziót, de mindegy is. Nem igazán érdekelt ki van otthon, s ki nem. Minden lehetőségre felkészültem, így nyugodtan sétáltam át a néptelen – de sok falfestmény miatt szerintem giccses – nappaliba. Ujjamat finoman végigfutattam a könyvespolc könyveinek gerincén, majd a helyiség berendezését kezdtem tanulmányozni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Admin
Admin


Hozzászólások száma : 139
Join date : 2011. Mar. 05.

TémanyitásTéma: Nappali a házban   Szomb. Márc. 05, 2011 10:56 pm


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://diariesonlinerpg.forumotions.net
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Nappali a házban   Today at 5:08 pm

Vissza az elejére Go down
 
Nappali a házban
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
12 / 12 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 10, 11, 12
 Similar topics
-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Emeleti nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Vampire Diaries Szerepjáték :: Játéktér - Mystic Falls :: Lakóházak :: Salvatore panzió-
Ugrás: