The Vampire Diaries Szerepjáték

Belegondoltál már abba, milyen lenne belebújni valaki más bőrébe és az ő életét élni? Itt az ideje, hogy kipróbáld magad! Ez itt a Te világod. Álmodd, formázd, éld!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
A regisztráció lépései
  1. Olvasd el a Szabályzatot!
  2. Regisztrálj elfogadható névvel!
  3. Töltsd ki a Karakterlapod!
  4. Foglald le az avatarod!
  5. Amennyiben kezdő vagy, nyugodtan használd az Oktatósarok adta lehetőségeket!
  6. Vesd bele magad a szerepjátékba!
Karakterbörze

A teljes listáért Katt!
Szerkesztők
Anyaoldal
Holdnaptár
CURRENT MOON
Latest topics
» Sablon és leírás
Szomb. Nov. 10, 2012 4:13 am by bemese2001

» Rólam - Karakterlap
Kedd. Nov. 01, 2011 4:42 am by Vendég

» Elköltöztünk
Szer. Okt. 19, 2011 6:33 am by Elena Gilbert

» Romy Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 5:23 am by Romy Fall

» Ryne Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 2:47 am by Ryne Fall

» AZ OLDAL ELKÖLTÖZÖTT!!!
Hétf. Szept. 19, 2011 5:21 am by Elena Gilbert

» A város főtere
Vas. Szept. 18, 2011 8:22 am by Jason Johansson

» Nappali a házban
Vas. Szept. 18, 2011 2:27 am by Elena Gilbert

» A folyópart
Szomb. Szept. 17, 2011 8:55 am by Jason Johansson


Share | 
 

 A ház egyéb részei

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Pént. Márc. 25, 2011 5:15 am

Csalódottsággal nyugtáztam Katherine távozását. De miért is érzek csalódottságot, ha pont azt kaptam, amire vártam? Hallgatásra és hazugságra...
Nem tudom, miért várom Katherinetől, hogy egyszer is őszinte legyen... aki évszázadok óta él tagadásban, attól hogyan kérhetem, hogy most, itt, nekem igazat mondjon.
Persze, kíváncsi lettem volna a magyarázatára, hogy miért nem volt önző dolog tőle, hogy elhagyott, mindenféle búcsúzás nélkül, de majd egy másik alkalommal megkérdezem tőle. Persze, valószínű, hogy amit válaszként kapni fogok hazugság lesz. De idővel talán kitalálom a módját, hogy rávegyem az igazmondásra. Amíg ez az idő nem jön el, addig szépen eljátszom, hogy közönyös vagyok iránta, legalábbis megpróbálom.
Természetesen, nekem is voltak önző tetteim - bizonyíthatja az a rengeteg megigézett nő, vagy akár a vámpírrá változott Rapunzel is -, én is hazudtam, csaltam, öltem, a világon létező szinte összes bűnt elkövettem, de megpróbáltam nem azok ellen fordulni, akiket szeretek. Ha esetleg ezt meg is tettem, csak a végső elkeseredés vihetett rá.
Mikor Kahterine 145 éve eltűnt az életemből, megtettem minden tőlem telhetőt, hogy megtaláljam, és pont most kellett ráeszmélnem, hogy az egész egy színjáték volt és ő bármikor megtalálhatott volna. Akkor megfogadtam, hogy soha többé senki nem fog játszani velem. És a tény, hogy méltóztatott visszalépni az életembe, nem változtat ezen a fogadalmon, mondjuk, azon sem, hogy még mindig szeretem.
Ez persze egy olyan dolog, amit neki sosem vallanék be, sőt, senki másnak sem. Amíg Katherine nem hajlandó őszintének lenni, addig nem is érdemli meg az igazságot.
Megvártam, míg felér a szobájába, majd sarkon fordultam és felballagtam a sajátomba. Zuhanyoztam, majd fellapoztam az Elfújta a szelet, hogy Scarlett életének nyomorúsága feledtesse velem a sajátomat.

Befejezve
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Pént. Márc. 25, 2011 4:59 am

Magam is elismerem, hogy önző vagyok, mindenek előtt a saját érdekeimet figyelem, és ha kell, szívesen hazudok is mindezért. Mindkét tulajdonság a túlélésem fontos eszköze. De nem mindig élek ezekkel. Lehet, önzőség volt a részemről, hogy mind a két Salvatore fivért magamnak akartam, mindkettejükkel vért itattam, hogy alkalom adtán belőlük is hozzám hasonló válhasson. Valóban azért hagytam el a várost és őket, mert engem veszély fenyegetett. Viszont akkor lettem volna önzőbb, ha ott maradok, és őket is veszélybe sodrom. Klaus ugyanis megöl mindenkit, aki iránt érzek valamit, neki nem számítanak az efféle emberi ostobaságok, de pontosan tudja, hogy másokat ezzel megbánthat, ezt a leckét jól megtanultam tőle, ahogyan sok mást is az előle való menekülés során. Nem mondom, hogy önzetlenül megmentettem Őt és az öccsét azzal, hogy abban a hitben maradtak a sírban meghaltam, illetve folyamatban van a mumifikálódásom, de igazából nekem köszönhetik, hogy még élhetnek: ennek a lépésemnek és nem mellesleg a véremnek. Az azóta eltelt majdnem másfél évszázad üdítő volt, mert hála ezen akciómnak Klaus és az Ősök halottnak hittek, tehát nem kerestek, emiatt valamennyivel felszabadultabban élhettem. Azonban tisztában vagyok vele, hogy azonnal a nyomomba erednének, amint megtudnák, életben vagyok. És hamarosan meg is teszik, mert Damon-nak hála kinyílt a sír, és a bezárt vámpírok szétszéledésének hamarosan híre megy.
Felvont szemöldökkel hallgattam mindazt, amit Damon a fejemhez vágott arról, mit gondol rólam és a tetteimről. Véleménye szerint pont olyan nő vagyok, amilyen látszatot fent szeretnék tartani a többi ember és vámpír előtt. Tehát ez oké. Viszont, hogy közönnyel lennék iránta elég valótlan állítás. Bár ő nem tudhat erről az hosszú évtizedeken át végig követtem merre jár, olykor ránéztem, figyeltem távolból, néha az utolsó pillanatban beszéltem le magam arról, hogy felfedjem magam előtte.
- Nem, nem várom – feleltem halkan, nyugodtan, mint aki figyelmen kívül hagyja szemrehányó hangnemét, de csak az utolsó kérdésére válaszoltam, mert jobbnak láttam, ha a többit figyelmen kívül hagyom. Ott álltam még mindig a konyhapult mellett, szinte megdermedve és meglepődve attól, hogy milyen mély lelki katarzis zajlik épp le szívem színfalai mögött. Azt hiszem, még sosem láttam ilyennek Damon-t. Egy férfinak, aki szomjazza az igazságot, és válaszokat akar még soha fel nem tett kérdéseire.
- De ha kedved támad hozzá, én nem foglak megakadályozni benne – mosolyodtam rá, persze nem jókedvemben, de jobb, ah ő úgy hiszi. Tudtam, hogy amit most teszek, az sem épp a szeretetem bizonyítéka, sőt sokkal inkább a közönyé egy manipulatív, önző ribanctól. A konyhaablakon kitekintettem a sötét tájra, az apadó hold alakjára. Akaratlanul is eszembe ötlött az éjszaka, mikor itt hagytam Mystic Falls-t, teljesen ilyen volt a környék.
- Álmodj szépeket! – kívántam továbbra is mosolyogva, és lassú léptekkel távozni készültem a konyhából. Rájöttem ugyanis, hogy ebben a helyzetben Damon egyre és egyre több számomra kínos kérdést tesz fel, amelyekre nem akarok válaszolni… még nem. Mikor megkerültem Őt, gyengéden megpaskoltam a vállát, mint anya a kisfiának az első iskolai nap előtt, majd halk sóhajjal folytattam az utam a szobám felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Pént. Márc. 25, 2011 4:21 am

Hát, kapargassuk csak a régi sebeket és okozzunk egymásnak újakat, ha ettől kerekebb lesz a világ!
1864....életem talán legemlékezetesebb éve. Ebben az évben ismertem meg Katherinet és ebben az évben haltam meg miatta, ami mint később kiderül: fölösleges volt. Hogy mit hiszek azzal kapcsolatban, hogy őszinte volt-e, mikor kimondta: "Szeretlek", vagy éppen önzőség volt-e hogy elhagyott? Őszintén szólva nem hiszek semmit... Ha elhinném azt, amire minden jel utal - hogy igen, hazudott és igen, önző volt - akkor talán belebolondulnék, viszont, ha azt hinném el, hogy igazat mondott és nem volt önző dolog, akkor már bolond lennék. Így azt hiszem, a legjobb, ha nem hiszek el semmit. Egyébként is, nem azért kételkedem, mert semmiben sem hiszek, hanem mert mindent lehetségesnek tartok.
- Ha kíváncsi vagy a véleményemre: igen, hazudtál és igen, önzőség volt tőled - komolyan beszéltem, majd elmosolyodtam mindenféle vidámság, sőt, érzelem nélkül. - Mert egy önző, manipulatív ribanc vagy, aki csak kihasznál mindenkit, úgy ahogy éppen az érdekei diktálják, játszik másokkal, majd faképnél hagyja őket. Ezt akartad hallani? - megvontam a vállam és sóhajtottam.
- Figyelj, ha egyáltalán érzel is valamit, akár irántam, akár Stefan iránt, a tetteid egészen mást bizonyítanak. Tudod, a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny. 145 évig nem kerestél, ezt mégis minek lehetne nevezni, ha nem közönynek? - kérdeztem szemrehányó hangon és végig a szemeit néztem, hátha találok valamit a mélyükön, amiért érdemes volt meghaljak másfél évszázada.
- Soha, soha, egyetlen tetteddel nem bizonyítottad, hogy szeretsz. Most mégis azt várod, hogy kiskutyaként lihegjek megint a nyomodban?! - továbbra is szemrehányó hangnemben beszéltem. És rendkívül érdekelt, ehhez mi lesz a hozzáfűznivalója.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Pént. Márc. 25, 2011 4:06 am

„Őszinte. Önzetlen. Képes szeretni” Csak duma. Na jó, valljuk be, hogy Elena valóban így jellemezhető, de talán kár is volt feltennem ezt a kérdést, ugyanis Damon, ha fel akart idegesíteni, megkapta a tökéletes lehetőséget, hogy a megfelelő válaszokkal megtegye ezt. És sikerült is neki. Legszívesebben abban a pillanatban elkezdtem volna tervezgetni Elena autóbalesetét, mely során sajnálatos módon életét veszti. Pár száz év, és a fiúk már nem is emlékeznének rá. De amellett, hogy ez a tervemet sem szolgálná, más oka is van, amiért nem tettem: legjobb esetben is 60-70 év lehet neki hátra,, ha Klaus megtalálja, közel sem annyi, mivel ember előbb-utóbb úgyis meghalna, de részem lenne abban az örömben, hogy látom ráncosodni, őszülni, megöregedni. Felettébb szórakoztató gondolat, még akkor is, ha az én arcommal tenné mindezt. Időközben persze választhatja azt az utat is, mint én. De ebben erősen kételkedem, hiszen túl gyenge ő ehhez az élethez.
Igaz az is, hogy nem vagyok sem őszinte, sem önzetlen, viszont szeretni igenis képes vagyok. Ezt a dolgot szívesen letagadnám, de ott a bökkenő, hogy nem tudom megcáfolni. Ostoba és meggondolatlan lépés volt 1864-ben, hogy bekapcsoltam az érzelmeimet. A családom kivégzése után abban a több mint 300 évben nagyon jól meg voltam: nem éreztem fájdalmat, dühöt vagy félelmet, mindenben a józan eszem irányított. Ezek nélkül ugyanis sokkal könnyebb elviselni mindent. Mégis tudni akartam, milyen érzés szeretni – mert igazán emberi létemben sem volt erre lehetőségem – és hogy valamelyik Salvatore iránt érzek-e ilyesmit. Csakhogy azzal nem számoltam, hogy később képtelen leszek kikapcsolni, s azontúl muszáj lesz éreznem. Csupán annyit tehetek, hogy megpróbálom ezeket magamba temetni, és nem mutatni, mint ahogy az emberek teszik. Azonban így az érzéseim lehetnek emberiek…
- Szóval vegyük sorra… Szerinted hazudtam, mikor ’64-ben azt mondtam „Szeretlek”, és önző dolog volt, hogy elhagytalak Téged? – kérdeztem, miután tekintetemmel végigkövettem, hogy lehajt egy pohárnyi vért. A kérdés magába foglalta azon tulajdonságokat, amelyeket ő példaként említett. Kíváncsi voltam ebben a megvilágításban is így gondolja-e.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Pént. Márc. 25, 2011 3:44 am

Sűrűn bólogatva, túljátszott megértéssel az arcomon hallgattam, amit mond. Persze, meg sem érinti, amit beszélek...
Sóhajtottam, nos, igen, rátapintott a lényegre: féltékeny vagyok. Most nem feltétlenül Stefanre, bárkire, aki azt akarja, ami az enyém. Nos, a legtöbbször ott a probléma, hogy amiről azt hiszem, hogy az enyém, kiderül, hogy mégsem az enyém... mondjuk a jelen helyzet az, hogy amiről azt hittem, hogy sosem lehet az enyém, hirtelen az ölembe pottyan.
Elindultam Katherine felé, s mikor elé értem, mélyen a szemeibe néztem és beszívtam bőrének illatát. Majd sóhajtottam és levettem egy poharat a háta mögötti szekrényből. Visszamentem az asztalhoz és töltöttem a donorvérből a pohárba. Mielőtt belekortyoltam volna, megemeltem Katherine felé.
- Nos, nem is tudom - kezdtem bele és letettem a poharat. - Őszinte, ami lássuk csak be, neked nem tartozik az erényeid közé - megvontam a vállam és összevontam a szemöldököm.
Nos, igen. A mi világunkban nagy szó az őszinteség, hiszen ha titokban élsz évszázadokon át, egy idő után nehéz őszintének lenned, akár magaddal szemben is.
- Önzetlen, nos, ez sem igazán jellemez téged - megcsóváltam a fejem. Mondjuk, az is igaz, Elena önzetlensége is a maga módján önzőség, de össze sem hasonlítható Katherine önimádatával, aki tulajdon anyját is eladná egy jégkockáért, ha úgy diktálnák az érdekei. Elenaban pont azok a dolgok a gyönyörűek, amik hiányoznak Katherineből.
- És képes szeretni... - vágtam oda végül. Felvettem a poharat és kiittam a tartalmát fenékig. Majd Katherinere néztem, kíváncsi voltam, mi lesz a replikája, vagy egyáltalán kiül-e valamiféle érzelem az arcára.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Pént. Márc. 25, 2011 2:59 am

Fellélegeztem, mikor távolabb lépett, mégis lelkem egy kis zugába csalódottság érzet férkőzött. Valamiért azt reméltem, letagadja, hogy bármi is történt közte és drága hasonmásom közt, de sajnos, nem így történt.
- Féltékeny? Én? Kérlek! – mosolyodtam el, és vállat vontam, mint akit a legkevésbé sem érint a dolog, de igazság szerint, rátapintott a lényegre. Szavai fájtak, de úgy sejtettem, hogy csak fel akar dühíteni, legalábbis ezt elfogadhatóbb magyarázatnak találtam, minthogy Elena is „vadmacska”, ahogyan Damon fogalamzott. Elképzelni sem tudtam, hogyan lehetne ez a jótét lélek szenvedélyes bármilyen helyzetben is. Hiába rokonom, ha rápillantok, a Petrova-tűz egyetlen szikráját sem látom benne, pedig hasonlítunk bizony, külsőben legalábbis. Damon pimasz volt, pontosan tudta, hogyan használja fel ellenem a helyzetünket. De nem vagyok az a fajta, aki hagyja az ilyesmit.
- A féltékenység inkább a te szokásod – utaltam a közte és Stefan között folyó állandó rivalizálásra legyen szó rólam vagy Elenáról. Mindig ugyanazon lány kegyeiért küzdenek, egyik fut ha másik után, mert kell neki az, ami a testvérévé. Ez nem éppen a tökéletes testvéri szeretet jellemzője, de pont ezt lehet kihasználni ellenük. Néhány elejtett megjegyzés, pár beszólás és egyetlen rossz szó hatására egymás nyakának is ugornának, csak tudni kell hogyan lehet mindezt kiváltani.
- De mondd csak, mi tud az a lány, amit én nem, mije van, amije nekem nincs? – kérdeztem, mikor végre abbahagyta a fel-alá járkálást, és megállt újra velem szemben. Hangnemem abszolút lenéző volt, mert Elenára egyszerűen nem tudok másképp tekinteni, mint egy gyenge halandóra, aki a hozzám való hasonlóságát akaratlanul kihasználva behálózta a Salvatore-fivéreket. Felszegtem az állam, és Damon zafírszínű szemeibe nézve vártam a választ, mert ez komolyan érdekelt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Pént. Márc. 25, 2011 2:29 am

Igaz, hogy nem csókolt meg, de nem is húzódott el, ezt azt hiszem, vehetem az érzelmi kötődés jelének. Már ha ez a manipuláló, önző, kegyetlen nő képes az érzésre. De lehetetlen, hogy ne legyen képes... Nekem másfél évszázad kellett, hogy ráeszméljek, igazából úgysem tudjuk kizárni teljesen az érzéseket, neki meg kitudja hány száz év áll a háta mögött, hogy efféle tapasztalatokat szerezzen.
Ő nem húzódott el, megtettem én. Kezem levettem a hátáról és ujjaimat engedtem lecsúszni arcának puha bőréről, végighúzva arccsontján, nyakán, és sosem éreztem még ennyire üresnek a kezeimet. Ha Katherine játszani akar, bennem megtalálta a megfelelő ellenfelet. Tanultam annyit az elmúlt években, hogy egy kapcsolatban az a boldogabb, akit kevésbé érdekel a dolog. Nos, ha nem is vagyok kevésbé érdekelt, attól még megtudom játszani.
- Tán féltékeny vagy? - kérdeztem felvont szemöldökkel és elmosolyodtam. Gúnyosan, játékra ingerlőn. Tudom, Katherinenek mennyire fontos, hogy középpontban legyen, hogy figyeljenek rá. Ez az Elena-ügy - még ha több is puszta játéknál - kapóra jött nekem, hogy kihasználjam Katherine ellen. Eltudom képzelni, mennyire zavarja őt, hogy nem utána csorgatjuk a nyálunk Stefannel, hanem inkább Elenara fordítjuk minden figyelmünk. Katherinenek is megvannak a maga gyenge pontjai.
- Hogy jól szórakoztunk, az nem kifejezés! - fokoztam az indulatokat és elkezdtem fel-alá járni a konyhában. - Tudod, az a lány, nem csak a külsőségekben hasonlít hozzád. Ugyanolyan vadmacska, sőt, talán még szenvedélyesebb! - megálltam és pimaszul a szemébe néztem. Tudom, hogy nem fogja mutatni, mennyire zavarja, de a lelke mélyén igenis bántani fogják a szavaim. És most ez a lényeg, bántani. Legalább feleannyira, mint amennyire ő bántott engem.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Pént. Márc. 25, 2011 2:04 am

Nem követhetem el még egyszer ugyanazt a hibát, mint 1864-ben, nem engedhetem meg magamnak az érzelmi kötődést. Túl sok tervemet döntené romba, túl sok mindent megváltoztatna. Már az is épp elég baj, hogy itt kötöttem ki a Salvatore Panzióban, nem pedig egy erdő széli házban egy kedves asszonynál, akit könnyedén megigézhetek, így elérve, hogy ne kérdezősködjön, és a házba se jusson be másik vámpír. Akkor meghúzódhatnék, és senki sem tudna hollétemről, nem tudnának felkeresni, nyugodtan szövögethetném terveimet, a háttérből figyelve a történéseket a kisvárosban. Mégis itt vagyok, mert képtelen voltam ellenállni a gondolatban, hogy ismét egy fedél alatt lakhassak a Salvatore-testvérekkel, akárcsak 145 évvel ezelőtt. Ezzel persze rengeteg veszélynek tettem ki magam: ellenséges vámpírok, boszorkányok és emberek járnak nap mint nap a házban, de ez mit sem érdekelt, Damon társasága kárpótol ezen kellemetlenségekért.
És most olyan őszintén hangzottak aggodó szavai, hogy elfelejtettem: Caroline szerint hosszú ideig kettesben volt Elenával, illetve a mentsége tegnapról, miszerint csak azért engedi, hogy a házban lakjak, mert így szemmel tarthat. Nos, ha ez lenne a szemmel tartás – hogy ilyen közel tart magához – nem is bánom.
Már azon voltam, hogy megcsókolom, hiszen olyan egyszerű lenne: szinte meg sem kellene erőltetnem magam, hogy elölre hajoljak. Ajkai szinte vonzották az enyémet, azt hittem, képtelen leszek ellenállni. De ekkor eszembe ötlött egy kérdés: vajon kit lát bennem? Itt állok előtte Elenás szerelésben: farmer és színes póló – megjegyzem nem szándékosan és nem a házban játszottam Elenát. Lehet, hogy meg akarja kapni tőlem azt, amit ő nem adott meg? Elena itt járt, kettesben voltak, Damon dühös lett. Nem kell ahhoz 500 év tapasztalat, hogy kitaláld: összevesztek. Az igazi kérdés csak az, hogy min. Nem vagyok én holmi pótlék. Szeretek játszani másokkal, de utálom, ha engem használnak ki. Lehet, hogy csak Elenát akarja velem helyettesíteni? Már a gondolatra is dühös lettem, de ilyesfajta érzelemkitörések nem épp a legelőnyösebbek ilyen helyzetben.
- Jól szórakoztatok Elenával? – kérdeztem kíváncsian, miközben nagyon igyekeztem, hogy a hangomból szemernyi féltékenység se szűrődjön ki. Halkan kérdeztem, mintha valamiféle titkot akarnék kiszedni belőle, valójában azért suttogtam, mert megszólalni is nehezemre esett, tekintetem a szeme és a szája között ugrált. Azt hiszem, veszélyes, ha ilyen közel vagyok hozzá, de hátralépni képtelen voltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Csüt. Márc. 24, 2011 8:06 am

Csöbörből vödörbe. 145 év alatt sem tanultam meg ennek a nőnek ellenállni, pedig annyira kéne haragudnom rá, amennyire ez lehetséges. Sőt, most egy másiknak is a rabjává váltam és attól függően, hogy épp melyikükkel vagyok, úgy érzem képes lennék elfelejteni a másikat. Hogyan lehetek annyira hülye, hogy mindkettejükért ennyire odavagyok?
Ritkán látni Katherinet sebezhetőnek, ez egy ilyen ritka pillanat volt. Emlékszem az éjszakára, amikor elhurcolták. Örök időkre az emlékeimbe fog égni az az éjszaka: Katherine szájkosárral, amit kutyának kéne adni, nem egy kétlábonjáró csodának. Akkor a verbéna okozta a vesztét - legalábbis inkább hiszem azt, minthogy amiatt bukott volna le, mert ennyire szereti az öcsémet -, biztosan tanult a hibákból. Szerintem Katherine az a fajta vámpír, aki nem követ el egy hibát kétszer.
- Megijesztettél - súgtam halkan. Már régen elengedhettem volna, hiszen nem állt már fenn a veszély, hogy elesik. De nem akartam.
Közel hajoltam hozzá, arcunk között alig volt már távolság, úgy néztem a szemébe, majd tekintetem leugrott az ajkaira. Résnyire nyitott ajkaimon keresztül vettem egy mély levegőt, majd ismét a szemeit kezdtem nézni.
Elfelejtettem a farkas dolgot, Elenat, a verbénát, jóformán azt is, hogy ki vagyok. Magával ragadott az első szerelem varázsa, óvatlanná váltam. Remélem, Katherine is olyan, mint a verbéna. Minél többet vagyok vele, annál könnyebb ellenállni.
- Örülök, hogy jól vagy - súgtam és még egy leheletnyit közeledtem hozzá. Tenyerem derekáról feljebb csúszott, egész a háta közepéig, így sokkal közelebb tudtam tartani magamhoz.
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Csüt. Márc. 24, 2011 7:51 am

Noha sokszor éltem át hosszú életem során fájdalmakat – legyen az verbéna általi vagy sem – nem hiszem, hogy ezt az érzét meg lehetne szokni. El el lehet viselni – és kell is ha élni akarunk – mert idővel könyebb lesz, de nem állítom, hogy túl nagy kedvvel okozott szándékosan kínszenvedést magamnak. Lehet, hogy őrült vagyok, amiért nap mint nap verbénát tömök magamba apránként, de azért nem mazochista. Nem tenném ezt, ha nem lennék meggyőződve arról, hogy kifizetődő a szenvedés: van néhány előnye ugyanis a vasfű-immunitásnak, mondjuk, hogy az Ősök nem tudnak megigézni téged, az én helyzetemben ez fontos szempont. 145 éve fogyasztok verbénát. Az több mint 50000 éjt és nappalt jelent, én pedig egyetlen nap sem mulasztottam el inni egy pohárkával. Mára az egész alig tartott fél percig: a görcs alábbhagyott, újra rendesen kaptam levegőt, én uraltam a testemet.
De Damon olyan édes, ahogy aggódik. Nevetve kellene malmoznia, és néznie kínjaim, ha annyira nem érdekelném, mint próbálja mutatni. De miért érdekel engem ennyire, hogy mit érez? Talán, mert ahogy becéz, ahogy gyengéden hozzám ér, mindent kínt és fájdalmat feledve képes lennék a karjaiba omolni. Tegyem ezt? Játsszak vele? Tettessem hogy még mindig rosszul vagyok, és hagyjam, hogy pátyolgasson? Nem, nem vagyok az a fajta.
- Hú, ez aztán az ütős koktél! – mondtam, és köhögtem egy sort. A maró, kaparó érzés eltűnt a torkomból, helyét valami egészen kellemes bizsergés vette át a testem azon pontjain, ahol Damon kezei nyugodtak.
- Jól vagyok – feleltem a még korábban feltett kérdésére, és tekintetem az övét kereste. Azok a gyönyörű kék szemek képesek elvarázsolni, s egyfajta bűverőként magukhoz láncolni. Ugyanúgy lebénít, mint a verbéna kezdetekben, csakhogy ez valami egészen kellemes. Ezt az érzést már 145 éve is tisztáztam magammal, a gond csak az, hogy akkor sem tudtam ellenállni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Csüt. Márc. 24, 2011 7:26 am

Feledni Katherine mellett könnyebben ment, mint hatalmas mennyiségű alkohol mellett akár. Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy lehajtja az italt és akaratlanul is nyeltem egyet. Arcomra az aggódás vonásai ültek és tekintetem lesiklott a kezében tartott üres pohárra. Majd az arcára pillantottam. Láttam rajta a kifejezést, ami azon vámpírok arcára ül ki, akik véletlenül verbénát ittak, csak Katherine arcára nem ült ki a meglepettség. Hiszen, ő tudatosan mérgezte magát. Aztán mégis megláttam a meglepetést, talán túl tömény volt, vagy túl sokat ivott?
Ösztönösen közelebb léptem hozzá, átkaroltam a derekát, hogy így megtartsam, ha esetleg esni készülne. Szabad kezemmel kivettem kezéből az üres poharat és a konyhapultra tettem. A pohár koccanva ért az falaphoz, de én csak Katherine ziháló légzésére tudtam koncentrálni.
- Kathy, jól vagy? - kérdeztem és azzal a kezemmel, mellyel az előbb a poharat tettem le kisöpörtem arcából a hullámos tincseket, és ujjaim füle mögött a tarkóján felejtettem.
Mégis mi az ebben a nőben, ami miatt 145 év múlva is a rabja vagyok? Hiszen bántott, eldobott, még az életem is odaadta érte, őt az sem érdekelte, most mégis kisiskolásokra jellemző félelemmel nézek rá.
Összevont szemöldökkel néztem az arcát, majd tekintetem a konyhapultba kapaszkodó kezére ugrott. Hogy milyen forrón is tudnak simogatni ezek a kezek...
Nyeltem egyet és türelmetlenül vártam, hogy valami választ adjon. Fogalmam sincs, mennyire lehetett tömény az oldat, az illata alapján eléggé ahhoz, hogy például engem legalább egy fél napra kiüssön. Vajon, Katherinere milyen hatással volt?
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Csüt. Márc. 24, 2011 7:01 am

Biztos voltam benne, hogy semmi köze az alkoholnak Damon mostani problémájához. Mi történhetett, ami ennyire fel tudta őt dühíteni. elképzelni sem tudtam problémát, ami miatt ennyire kifordult magából, hogy már törni-zúzni támad kedve. Ő is az a fajta volt, aki szereti véka alá rejteni az érzéseit és szándékait.
Meghallva Damon kérdését szélesen elmosolyodtam. Ó, igen, Damon, verbéna. És nem, Damon nem kap. Az lenne az udvarias lépés, ha megkínálnám a koktélből, de nem igazán karom, hogy napokra kiüsse magát, már pedig ez a töménység lehet, rá már ilyen hatással lenne. Nekem már nem árt, ennyi legalábbis nem. Végre találtam egy az ízlésemnek megfelelő poharat a polcon, és levettem onnan. Száznyolcvan fokos fordulatot tettem kezemben az üveggel és a pohárral, így szembekerültem vele, és nem mondom, hogy a verbéna szörnyű szaga miatt szédültem el egy pillanatra. Kék szemei hitetlenül meredtek rám, mire én vállat vontam, és töltöttem magamnak a vasfüves koktélból.
- Csirió! - villantottam felé egy mosolyt, majd ledöntöttem a pohár tartalmát.
Azonnal megéreztem a hatását: ahogy savként mar szét mindent a testemben, amihez csak hozzáér, először a nyelőcsövemet, majd a gyomrom, lassan a kis erek hálózatához is elért, és úgy éreztem, hogy azok megkövülnek, majd a nyomástól szétpattannak. Igaz, hogy "immúnis" vagyok bizonyos mértékben a nyamvadt vasfűre, vagyis nem bénít le bizonyos töménységig, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy meg sem érzem. Dehogynem, csak tompábban, mint kezdetekben. Hirtelen megéreztem, hogy a méreg a tüdőm veszi célba, és a légzésem zihálássá fajul.... Túl nagy dózist adtam volna magamnak? Félve felpillantottam Damon-ra, majd erőtlen megkapaszkodtam a konyhapult szélében...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Csüt. Márc. 24, 2011 6:42 am

Vámpír a házban! Megforgattam a szemem és a plafonra néztem. Biztosan az idióta öcsém érkezett haza. Hát, elkésett, hogy lássa a csodálatos jelentem Elenaval.
Percek múlva Katherine lépett be a konyhába kezében egy palackkal, amiben átlátszó folyadék volt és kedves kérdését követően pohár után kezdett kutatni.
- Mondjuk - válaszoltam felvont szemöldökkel és felálltam a székről.
Dühítő volt Elena vonásait látni Katherineben, emlékeztetett mindarra, amíg nemrég történt. Whisky, hmm, nem is lenne rossz, vagy bármilyen felejtésre ingerlő, kábulatot okozó alkohol tartalmú ital megfelelne a célnak. Évek hosszú során át megtanultam, hogy a lelkizés hülyeség, az alkohol az igaz barát. És vámpírként megvan az az előnye, hogy nem kaphatsz alkoholmérgezést vagy valami ronda, halálos májbetegséget.
Katherine mögé léptem és válla fölött előrehajolva beleszagoltam az üveg tartalmába. Hátha vodka... Elfacsarodott képpel húzódtam vissza.
- Most komolyan, verbéna? - néztem rá hitetlenül. Arcomon még mindig látszottak az undor nyomai.
Katherine okos kislány, biztosan megvan annak az oka, ha verbénát iszik. Talán ez is olyan, mint az alkohol: minél többet iszol, annál több kell ahhoz, hogy kiüsd magad, talán egy idő után ellenállóvá válik a szervezet rá. Milyen hülye is vagyok, hogy eddig nem jutott eszembe ezt kipróbálni!
Legalább a bájcsevej a verbéna-koktélról Katherinenel eltereli a figyelmem az Elena-ügyről. És meg kell kérdeznem tőle a tegnapi farkas dolgot is, talán ő többet tud ilyesmiről. Azért, vicces lenne, ha vérfarkasról lenne szó... Mert vérfarkasok nincsenek. Legalábbis fel nem foghatom, 145 év alatt, hogy nem találkoztam eggyel sem...
Vissza az elejére Go down
Katherine Pierce



Hozzászólások száma : 147
Join date : 2011. Mar. 05.
Tartózkodási hely : A lehető legmesszebb Klaus-tól

TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Csüt. Márc. 24, 2011 6:27 am

Carolina-nal való találkozásom után egyenesen a Panzió felé vettem az irányt. Meg sem fordult a fejemben, hogy tovább kóboroljak a városban, inkább minduntalan visszatértek a gondolataim arra, amit az új vámpír említette: hogy Elena ott maradt Damon-nal a házban... kettesben. Furcsamód ez nagyon idegesített, és nem tudtam miért. Ha tudtam is, a választ a lelkem mélyére száműztem, és azzal hitegettem magam, hogy csak a hiúságomnak ártana mindez.
A főbejáraton érkezvén a házba, üvegcsörömpölést hallottam a konyha felől. Halványan elmosolyodtam, hiszen akkor ez azt jelenti, valamelyik Salvatore itthon van. Most pedig nem vágytam másra, csak egy kellemes társaságra, amit akármelyikükben meglelhetek. Na jó, inkább Damon-ban, hiszen Stefan azt sem tudja, hogy itt vagyok, ha tudja is szándékosan kerül, és bizonyára nem fogadna tárt karokkal. Vámpírsebességgel felsiettem még a szobámba, ahol a sarokban tornyozódó bevásárló táskák egyikéből egy üvegpalackot vettem elő. A tartalma első ránézésre vodkának tűnhetett átlátszó színe miatt, ám nem volt az, és ezt én tudom a legjobban: magam kevert "verbéna-koktélt" tartalmazott, vagyis vasfű-kivonatot vízzel hígítva. Az üveggel a kezemben mosolyogva állítottam be a konyhába, ahol felvontam a szemöldökömet, megpillantva az üvegszilánkokat a padlón és Damon szintem megkínzott alakját az asztalnál.
- Hú, de dühös valaki... Csaknem elfogyott a kedvenc whiskey-d? - kérdeztem csilingelő hangon, miközben a konyhaszekrényben egy pohár után kezdtem kutatni, és azon gondolkoztam, hogy valójában miért lehet ilyen állapotban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Csüt. Márc. 24, 2011 5:56 am

Most őszintén, mégis mit várt Elena tőlem? Boldogan öleljem át és jelentsem be, örülök, hogy elhagyja Stefant? Azt hiszem, Elena nem érti, hogy ez nekem ugyanolyan nehéz, mint neki... vagy nehezebb. Nem akarom ezt érezni, esküszöm, nem akarom, de ha érzem a jót, érzem a rosszat is. Stefan mégiscsak a testvérem és a bűntudat nagyon kellemetlen tud lenni.
- Most mégis mit vársz tőlem? - üvöltöttem utána. Még hallottam, hogy hogy becsapja az ajtót és elviharzik az autójával.
Dühösen felálltam és belerúgtam az ágyam mellett oszlopba pakolt könyvekbe, majd ököllel a falba vágtam és sóhajtottam.
Szerettem volna üvölteni, törni-zúzni, olyan sivárrá tiporni szét ezt a világot, mint amilyen vagyok most belül.
Idegesen rohantam le az alaksorba, kivettem a hatalmas mélyhűtőből egy zacskó donorvért, majd a konyhába mentem vele. Levettem egy poharat a konyhaszekrényből, töltöttem bele vért, megittam, majd a poharat a falhoz vágtam és néztem, ahogy szilánkjaiban hullik a padlóra.
Leültem egy székre, az asztalra könyököltem és arcomat tenyereimbe temettem.
Fenébe ezzel az egész helyzettel!
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Szer. Márc. 16, 2011 7:44 am

Zavartan nyeltem és nem néztem a szemébe. Tenyerem egyik szék háttámlájára fektettem és némán bámultam a kezemre.
Azt hittem, nekem támad majd, kiakarja tekerni a nyakam, mert bántanám a barátnőjét, de ő ezzel ellentétben kérni kezdett. Ez meglepett, ma Elena szinte minden mozdulata meglepett.
Sóhajtottam, erőt vettem magamon és ránéztem,
- Jó - mondtam egyszerűen, és ebben a pillanatban úgy is gondoltam, hogy Carolinet nem szabad bántani. De ha lebukik és magával ránt minket is, lehet hogy nagyon megfogom bánni és az utolsó gondoltatom, mielőtt Liz karót döf a szívembe,az lesz: "Bárcsak megöltem volna..."
Nos, azt hiszem, ez egy olyan probléma, amit Stefanre bízok.
- Menjünk vissza, kitudja Katherine mit művel bent - mondtam hamiskás mosollyal és elindultam a nappali felé, Elena pedig követett.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Kedd. Márc. 15, 2011 7:16 am

Hitetlenül bámultam Damonre, és egy ideig fel sem fogtam, hogy mire céloz, majd lassan megértettem. Ki akarja vonni Carolinet a forgalomból... meg akarja őt ölni. Elvenni az egyik legjobb barátnőm életét. Zavarodottan megráztam a fejem, majd hátráltam egy lépést.
- Nem, Damon... nem - kezdtem reményvesztetten, majd próbáltam határozottságot erőltetni a hangomra. - Nem hagyom, hogy Carolinenak bármi baja essen. Képes... képes megtanulni azt amit ti is tudtok. Tudja kontrollálni a vérszomját - bizonygattam, bár eddig semmi bizonyítékom nem volt arra, hogy ez tényleg így van. Eszembe jutott Stefannak az az időszaka, mikor visszaszokott az embervérre, és mennyire elvesztette a józan eszét. Tudtam, hogy talán Caroline is arra a sorsa jut, és Damon talán tényleg megvalósítja a tervét, de nem hagyhattam. - Vigyázunk rá. Nem veszíthetem el őt is... - motyogtam magam elé révedve, és a szüleimre gondoltam. Őket is egyik pillanatról a másikra vesztettem el, de ez még rosszabb volt. Itt előre tudtam, hogy valami szörnyűség fog történni, amire bármennyire is akarok... nem tudok felkészülni. - Gondold át kérlek - néztem fel reménykedve Damonre, majd közelebb léptem, és a vállára tettem a kezem. - Légy szíves - szorítottam meg biztatóan, majd ismét elléptem, és leültem a székre.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Kedd. Márc. 15, 2011 4:57 am

Figyeltem Elenat és annyira hálás voltam, hogy elég erős mindkettőnk helyett. Lehunytam egy pillanatra a szemem, míg ivott és Stefanre gondoltam. Arra a Stefanre, aki meggondolás nélkül ölt, akit a bosszú hajtott, akit aztán ott hagytam és Lexire bíztam. Ez a Stefan nem ezt érdemli... nem érdemli meg, hogy elvegyem a barátnőjét. Sóhajtottam. Ezt most szépen elfelejtjük és mivel semmi sem történt, nem fogok bűntudatot érezni, hisz nincs okom rá.
- Tudom - mondtam halkan. Nyeltem, majd félrepillantottam, nem akartam, hogy a tekintetünk véletlenül se találkozhasson.
Tudnék olyat tenni, amitől Elena hozzáállása gyökeresen megváltozna és már nem lenne olyan biztos abban, hogy mindig itt akar lenni nekem.
Elvégre is, én vagyok a szörnyeteg, a gyilkos fenevad, akitől rettegni kell, aki ellen mindenki harcol, aki tud róla, aki ismeri a természetfeletti titkát. Az, hogy Elena Gilbert, egy elragadó, halandó lány kedvel, még nem változtat ezen. Liz vagy John Gilbert nem gondolna erre, ha karót kéne döfni a szívembe. Apropó, Liz...
- Elena, - emeltem ismét arcára a tekintetem - el kell mondanom, tudnod kell - néztem rá bocsánatkérően. - Nem adok túl sok esélyt Carolinenak. Csak gondolj bele, a Tanács egyik vezető tagja az édesanyja... - próbáltam kifejezéstelen arcot vágni. Katherine ezt jól megcsinálta nekem... Azt már nem akartam kimondani, hogy karót a szívébe, mielőtt még minket is magával ránt a süllyesztőbe. Ez afféle gyilkosság lenne, mint amit Lexivel is tettem. Egy könnyebb út. Ez az én világom: a könnyebb utak, Stefan élete szól a jóról és a reményről.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Kedd. Márc. 15, 2011 4:48 am

Mintha egy teljesen más univerzumba kerültem volna. Damon olyan közel volt hozzám, és mikor hozzám ért... a szívem hatalmasat dobbant, és szaltózott egyet a gyomrom. Úgy éreztem, mintha az érzéseim iránta egyre csak erősödnének és erősödnének, a testem mágnesként dőlt az övéhez, de hamar visszazökkentem a valóságba, és nem értettem, hogy miért váltott ki belőlem ilyen hatást a közelsége.
- Nem félek... hanem téged féltelek - mondtam őszintén, majd megráztam a fejem, hogy kiverjem belőle a zavaró gondolatokat, és csak, hogy távolabb kerüljek tőle, megfordultam, kivettem egy poharat a szekrényből, és a folyó csap alá tartottam, majd inni kezdtem a jéghideg vizet. - Tudod, hogy én mindig itt leszek neked - vontam meg a vállam, mintha azt mondanám, kék az ég, majd leraktam az üres poharat, és az asztalon lévő vázát kezdtem tanulmányozni.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Kedd. Márc. 15, 2011 4:29 am

Figyeltem Elena minden aprócska mozdulatát, vonásainak minden leheletnyi rezdülését. Halványan elmosolyodtam. Mennyire megtévesztően hasonlít Katherinere, és mégis mennyire más. A szeme, a szemükben látszik, teljesen más vezérli őket és a mosolyuk. Két teljesen különböző személyiség és ezért olyan könnyű mindkettejüket egyszerre imádni.
Közel léptem hozzá, haját hátrasöpörtem és kezem a nyakán felejtettem, éreztem ujjaim alatt a kék ér lüktetését, bőrének melegét.
Elképzeltem, milyen lenne megcsókolni. Mennyire egyszerű is lenne, csak közel hajolni, nézni a szemét, aztán átadni magad a forró ajkak nedves érintésének. Mennyire élő lenne, mennyire csodálatos...
Sóhajtottam és hátraléptem. Tényleg azt hiszik, hogy én ennyire nem akarok érezni? Minden porcikámmal érezni akarom, hogy szeretem Katherinet, vagy szeretem Elenat, minden porcikámmal...Mert ha magam is érzek, csak akkor érezhetem, amiről Elena beszélt: hogy bízik bennem, hogy a barátja vagyok. Ezért megéri, ha néha fáj is.
- Ne félj! - súgtam halkan és elmosolyodtam.
Hallgattam ahogy zubog a víz és fürkésztem Elena arcát. Próbáltam leolvasni a gyönyörű vonásokban megbújt érzéseket, megfejteni a tekintetében rejtőző kifejezés jelentését.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Kedd. Márc. 15, 2011 4:18 am

Megforgattam a szemem, majd felálltam és megnyitottam a csapot, hogy Katherine ne tudjon hallgatózni. Ha nem is a legjobb megoldás, de legalább próbálkozásnak jó. Egy ideig még némán álltam a csapot bámulva, majd megfordultam, és nekidőltem a konyhapultnak.
- Nem szeretném, hogy amit eddig elértél... az most romba dőljön - motyogtam, és őszintén néztem Damon szemeibe. Nem akartam, hogy az az ember akivé vált ezalatt a pár hónap alatt, most egyik percről a másikra eltűnjön. Túlságosan is szerettem ahhoz, hogy hagyjam, hogy újra az a régi Damon legyen, aki volt. - Nem fogom hagyni - dünnyögtem, majd ellöktem magam a konyhapulttól és Damon elé sétáltam. - Bízom benned, Damon - mondtam halkan, mikor már alig egy fél méterre álltunk egymástól. Tudtam, hogy Stefannak is épp olyan fontos, hogy Damon érezzen, mint nekem, ezért bármire hajlandó voltam, hogy megtartsam ezt a helyzetet.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Kedd. Márc. 15, 2011 4:08 am

Még egy utolsó "Köszi, Katherine, nagyon ott vagy!" pillantást lövelltem Katherine felé, majd engedtem Elena vonszolásának és követtem a konyhába.
Először csak végighallgattam, amíg kitombolja magát, majd sóhajtottam. Persze, biztosan nem miattam aggódik, attól fél, mi lesz Stefannel, ha Katherinenel egy házban fog lakni. Ó, nem, Tökéletes uraság nem fog hibázni, sőt, ha ő találkozik először Katherinenel, nem is lenne itt Katherine, aminek több okból sem örülnék.
- Nyugodj már meg! - mondtam higgadt hangon, majd tettem egy lépést Elena felé. Mutatóujjammal a fülemre intettem, majd tekintetemmel hátra a nappali felé.
- Ő mindent hall - suttogtam nagyon halkan, szinte csak artikulálva a szavakat.
- Figyelj, ha Katherine itt van, az csak jó nekünk - mondtam halkan, de szinte biztos voltam benne, hogy Katherine hallgatózik. Nem is ő lenne, ha nem tenné meg...
- Szem előtt van, jóformán semmit nem tehet, anélkül, hogy ne tudnánk meg, könnyebb szemmel tartani - mondtam úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a nőt, aki miatt prédából vadásszá változtam, majd faképnél hagyott befogadtam a házamba. De ha nekem ez teljesen természetes?
De az is igaz, mióta itt van, nem igazán tartottam szemmel... Azt hiszem, beláthatatlan következményei lennének ránk nézve, ha sokat lennénk kettesben. Elena elég erős helyettem is, pedig kétlem, hogy ne érezné azt a vonzást, ami kettőnk között bizsereg. De az az igazság, hogy ő túl jó hozzám, és ez komoly, nem az a gúnyos hangvétel, ahogy Carolinenak mondtam. Elenat nem érdemlem meg... pedig de szeretném...
- Szóval, nyugi! Nem lesz gond! - mondtam hangosabban és mélyen néztem a szemébe.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Kedd. Márc. 15, 2011 3:57 am

Miután túljutottam a sokkon, és képes voltam mozgatni a végtagjaimat, kirángattam Damont a konyhába, és idegesen becsaptam magam mögött az ajtót.
- Mégis mi folyik itt, Damon? - mondtam ingerülten, de próbáltam mérsékelni a hangom. Túl sok volt ez nekem egyszerre. - Nem elég, hogy Caroline vámpír lett, de még Katherinet is megtűröd a házban? Azt a Katherinet, akit akkor sem érdekelnéd, ha lehoznád érte a csillagokat az égből? - vontam fel a szemöldököm, majd csípőre raktam a kezem, és úgy néztem Damonre. Féltem, hogy nem csak Stefan, de Damon is teljesen megváltozik most, hogy a nő, akit több, mint 100 éven át szerettek visszatért. És féltem, hogy semmit nem tehetek... Megtörten ültem le egy asztal melletti székre, és az arcom a tenyerembe temettem, majd beletúrtam a hajamba, és reménytelenül néztem Damonre. - Mégis mit gondoltál?
Vissza az elejére Go down
Admin
Admin


Hozzászólások száma : 139
Join date : 2011. Mar. 05.

TémanyitásTéma: A ház egyéb részei   Szomb. Márc. 05, 2011 11:03 pm

Konyha, pince, előszoba stb.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://diariesonlinerpg.forumotions.net
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: A ház egyéb részei   Today at 5:06 pm

Vissza az elejére Go down
 
A ház egyéb részei
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5
 Similar topics
-
» Gundan művészei (FanArt verseny 09|11)
» Kiképzőterepek
» Part 14 / 12
» A Föld Vándorló Színészei
» Sétányok, ravatalozó és egyéb helyszínek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Vampire Diaries Szerepjáték :: Játéktér - Mystic Falls :: Lakóházak :: Salvatore panzió-
Ugrás: