The Vampire Diaries Szerepjáték

Belegondoltál már abba, milyen lenne belebújni valaki más bőrébe és az ő életét élni? Itt az ideje, hogy kipróbáld magad! Ez itt a Te világod. Álmodd, formázd, éld!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
A regisztráció lépései
  1. Olvasd el a Szabályzatot!
  2. Regisztrálj elfogadható névvel!
  3. Töltsd ki a Karakterlapod!
  4. Foglald le az avatarod!
  5. Amennyiben kezdő vagy, nyugodtan használd az Oktatósarok adta lehetőségeket!
  6. Vesd bele magad a szerepjátékba!
Karakterbörze

A teljes listáért Katt!
Szerkesztők
Anyaoldal
Holdnaptár
CURRENT MOON
Latest topics
» Sablon és leírás
Szomb. Nov. 10, 2012 4:13 am by bemese2001

» Rólam - Karakterlap
Kedd. Nov. 01, 2011 4:42 am by Vendég

» Elköltöztünk
Szer. Okt. 19, 2011 6:33 am by Elena Gilbert

» Romy Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 5:23 am by Romy Fall

» Ryne Abbey Fall
Szomb. Okt. 08, 2011 2:47 am by Ryne Fall

» AZ OLDAL ELKÖLTÖZÖTT!!!
Hétf. Szept. 19, 2011 5:21 am by Elena Gilbert

» A város főtere
Vas. Szept. 18, 2011 8:22 am by Jason Johansson

» Nappali a házban
Vas. Szept. 18, 2011 2:27 am by Elena Gilbert

» A folyópart
Szomb. Szept. 17, 2011 8:55 am by Jason Johansson


Share | 
 

 Ophelia Richardson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Admin


Hozzászólások száma : 139
Join date : 2011. Mar. 05.

TémanyitásTéma: Ophelia Richardson   Szomb. Márc. 12, 2011 3:55 am

Név: Ophelia Richardson
Faj: Vámpír vadász boszorkány
Születési dátum: 1990. 09. 19.
Kor: 21
Foglalkozás: Jelenleg munkanélküli boszi, néhány évvel ezelőttől mostanáig a néhány boszorkánynak a parancsára a „Paprika Jancsi” szerepet töltötte be.
A karakter tulajdonságai: Ophelia egy olyan boszorkány aki imád vámpírt ölni, képességei a levegőben és a tűzben mutatkoznak meg leginkább, de ezen kívül még magában hordozza a gyógyítás és az öngyógyítás képességét, amelyekből az utóbbi a kifejlettebb. Előszeretettel szekál másokat, és teljesen hidegen hagyja, hogy mit gondolnak róla. A vadászat és a varázslás az élete...
A karakter arca: Megan Fox





Előtörténet:

1990. szeptember 19, London mellett egy kis falucska.

Ophelia egy esős őszi éjszaka jött a világra London mellett egy falucskában. Apja kovácsként dolgozott, és születése előestéjén mikor épp egy lovat kovácsolt az felrúgta, majd hátra esve szíven szúrta egy forró vasrúd. Ott nyomban meghalt. Anya meg a szülő ágyon vesztette életét, amint karjába vette gyerekét, lehunyta szemeit, és örök álomba szenderült. A kis babát pár hétig a szülésznő vette gondjába, és ő adta neki az Ophelia nevet, de viszont mivel mindkét szülője halott volt a babának nem írtak hivatalos vezeték nevet. Mivel a családnak egyetlen hozzátartozója sem élt Európában, és máshol sem érték el őket elvitték London egyik árvaházába. Természetesen születése tragikus pillanatai a mai napig nem derültek ki, a lány csak annyit tud az árvaságáról, hogy az utcán találtak rá, és úgy került az árva házba.
A kis Ophelia feltűnően gyorsan tanult meg járni, beszélni, és illedelmesen viselkedni a felnőttek előtt, mindig szó nélkül követte az utasításokat amit neki adtak, és öt éves korára már folyékonyan olvasott, és ismerte a számokat. Ekkor fogadta örökbe a Copperfield család, akiknél mindössze három évet töltött, mert nyolc éves korára szörnyű rémálmok gyötörték, folyamatosan elpattantak körülötte az edények vagy az üvegek. Ok nélkül leestek a tárgyak, és széttörtek, villogtak a lámpák és többnél több megmagyarázhatatlan jelenség követte akárhol járt. A nevelő szülők rémületükben lemondtak a kislányról és vissza vitték az árvák közé. A kislány amikor vissza került az otthonba, úgy érezte ismét cserben hagyták, hogy megint „ott hagyták az utcán” , ekkor viszont már teljesen magába zárkózott, nem játszott a többi gyerekkel, nem beszélt a tanítókkal, nem siránkozott, hanem szépen csendben magába fojtotta az összes feltörő érzelmét. Az otthon udvarán volt egy hatalmas fa, körülbelül 600 éves lehetett, a lány mindig ott üldögélt alatta és egy kopott füzetbe írogatott mindent ami épp a fejében zajlott, de mind ezt levél formájában egy bizonyos Mester számára címezve. Mindezt a nevelők csak arra fogták, hogy a lánynak szüksége van valakire, és azért írja le a gondolatait levél formájában, és nem is nagyon foglalkoztak a dologgal.

2000 szeptember 28. London.

Egy fiatal ember lépett a Londoni árvaház épületébe, fekete lakcipő, barna bársony nadrág, egy hosszú bőrkabát, és egy fekete kalapot viselt. Egyenes határozott léptei rögtön az igazgatói irodába vitték az idegen férfit. Illedelmesen kopogott, majd belépett az iroda ajtaján.
Nem sokkal később az igazgató nővel léptek ki az iroda ajtaja mögül és egyenesen az ebédlő-szobába mentek, ahol a gyerekek épp az aznapi vacsorára készülődtek. A férfi szó nélkül oda sétált az egyik asztalnál egyedül üldögélő kislányhoz, aki reflex szerűen ahogy mellé ült kihúzódott a szék szélére.
-Szia Ophelia. – suttogta halkan a férfi a kislány nevét, majd levette a kalapját és letette az asztalra.
-Honnan tudja a nevem? – kérdezte a lány végigmérve a férfit a csillogó hosszú, göndör fekete haját, a sötét barna szemeit, az erős vágású állát, a szigorú komoly arcát, mag a hosszú bőrkabátot, mely így leülve elfedte a teljes öltözetét.
-Te hívtál, hogy jöjjek érted. – mondta halk bársonyos hangján – Akkor most velem jössz?
-Mes...-mielőtt kimondhatta volna hangosan a szót, a férfi hallgatásra intette. Ophelia szó nélkül állt fel az asztaltól, megfogta a számára tökéletesen ismert férfi kezét, és együtt indultak a boldogan mosolygó igazgatónő irányába.
A Mester tíz éves kora óta nevelte a kis Ophelia-t, San-Francisco városában.. A Mester megtanította a boszorkányság alapjaira, arra, hogy hogyan használja ki teljesen az erejét, hogy hogyan fejlessze azokat, és mivel jónak látta a saját nevére vette a lányt és mind "apja" beíratta a város egyik tanintézményébe is.
A lány képességeire más boszorkányok is felfigyeltek, Lucius engedélyére tizenhat éves korától Soffy és még hat boszorkány vámpír irtásra kezdték tanítani, mivel hajlamos volt a hinni-akarásra annyira beleégett ez az egész "gyűlöljük a vámpírokat" dolog, hogy egy tökéletes gyilkológép vált belőle.

2010 december 1, Este 10 óra, San Francisco.

Hűvös borús éjszakának indult, Ophelia épp akkor lépet ki a Magic Club-ból, a kedvenc szórakozó helyéről. Most is mint minden szerdán kikapcsolódási és pasizási napot tartott, természetesen enyhén alkohollal áztatva a kellemes hangulatot. Viszont ma nem vitt haza egyetlen egy prédát sem, ma valahogy nem volt kedve a felszedett pasihoz, és így egyedül indult útnak haza fele. A lány imádott éjszaka sétálni a zajos város lámpa fényes utcáin, a szmogos levegő minden egyes szippantását élvezettel nyelte.
Szokásához hívem most is kihívó ruhát viselt, hosszú-szárú fekete magassarkú csizma, és egy lila miniszoknya, mely „ha meghúzzuk a rojtját fáj” stílusban leszült formás fenekán és emelte ki hosszú lábait. Felül egy ugyancsak lila top, mely tökéletesen követte mellei és csípője kellemes domborulatát, de mivel ez kissé hidegnek tetszetős volt ebben az időszakban még magára akasztott egy hosszabb fekete kabátot is.
Nyugodt kecses léptekben szelte a haza felé vezető utat mikor elsétált egy falhoz dőlt ismerős energiájú csuklyás férfi mellett, szeme sarkából alaposan szemügyre véve az elhagyott férfit. Daniel-nek hívták, és egy vámpír volt, aki már többször is megfordult Ophelia ágyában. A férfi habozás nélkül a lány mellé keveredett, és gonosz mosollyal az arcán követte lépteit.
-Khümm. – köszörülte meg torkát – Igen csak jól nézel ma ki kedvesem.
-Nem vagyok a kedvesed Daniel. – fordult mosolyogva a férfi felé – Kopj le míg még finom vagyok és nőies.
Ophelia lépteit gyorsra vette, mire a vámpír is utána gyorsított. Szemeivel egy sötétebb, nem túl forgalmas utcát keresett, ahol végre falhoz vághatja ezt a szerencsétlen vámpírt. Talált is nem sokkal később egy kis eldugott utcát, gyors lépteit futásra vette, és beszaladt az utcába. A vámpír vámpír sebességgel követte is a lányt, majd mielőtt Ophelia reagálhatott volna valamit már a nyakát szorongatta.
-Kár a sietségért, - mondta hamis mosollyal az arcán – úgyis tudom, hol laksz.
Majd felnevetett igazi gonosz nevetéssel, Ophelia elképedt, még sosem látta Daniel-t ilyennek, olyan volt mint azok a vámpírok akikkel ő is hidegvérrel végezni szokott. A lány tenyerét a férfi mellkasára fektette, és azt forrósítani kezdte átégetve a férfi fekete ingét, és alatta a bőrt. Mire az kénytelen volt elengedni a boszorkány nyakát. Ophelia következő mozdulatával a magasba emelte a vámpír férfit a levegőben.
-Szóval tudod, - szólalt meg mérges hangon – akkor menj és nézd meg, hogy otthon vagyok-e... – egy karmozdítással eldobta a vámpírt a levegőben aki egy nem túl távoli kukában landolt.
Ophelia közel lépett a szemetesládából épp kikászálódó férfihez, és gyűlölte a percet, mikor azt hitte, hogy ez a vámpír más mint a többi. Bal kezét válla mellé emelte, valami varázsigét sziszegett az ajkai közül, mire egy tüzes nyílszerűség jelent meg a kezében, és azt is a férfihez vágta. Még közelebb ment hozzá és lehajolt mellé.
-Elég rosszul nézel ki hapsikám. – mondta nevetve – Na és miféle megtiszteltetésnek köszönhetem, hogy rám támadtál. – kezében egy tőr villant meg, melyet szépen a vámpír fele mutogatott.
-Kedvesem, kedvesem. – csóválta a fejét a vérszívó – Mért nem kérded inkább Soffy-t?
A vámpír hirtelen megragadta a boszorka kezeit és leteperte a földre, a kés elég távol esett Ophelia-tol, hogy ne érje el földhöz ütött kezével. Daniel arcára elégedett mosoly kerekedett, közel hajolt Ophelia-hoz és gyengéd csókot lehelt nyakára.
-Túl sokat tudsz kicsikém, - súgta halk hangon a lány fülébe – sajnálom, hogy meg kell öljelek.
A vámpírnak kivillantak csillogó fehér szemfogai, ismét a lány nyakához hajolt és belemélyesztette fogait a nyakon feszülő ütőér mélyébe, és szívni kezdte a vörös életerőt. Ophelia ismét egy hatalmas csalódást érzett lelkében, és érezte, ahogyan testét elhagyta az élet. De akkor hirtelen kinyílt a szeme, hallotta ahogy a vadállat a fülébe liheg, csettintett egyet, mire a tőr a tenyerébe került, és hátba döfte a vámpírt, egyenesen a szívébe.
Ophelia tenyerét vérző nyakára nyomta, begyógyította a vámpír által okozott harapás nyomait, és haza teleportált. Egyet csettintett, mire minden bútora, és ruhája két gyöngyszemnyi nagyságba sűrűsödött össze. Zsebre vágta a gyöngyszemeket, és elindult egy nyugalmas helyet keresni, ahol távol lehet Soffy-tól és a másik hat boszorkánytól akiket addig barátjainak hívott, és mindentől ami neki addig fontos volt. Így került Mistyc Falls-ba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://diariesonlinerpg.forumotions.net
 
Ophelia Richardson
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Ophelia Hemsey
» Ophelia&Aidan

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Vampire Diaries Szerepjáték :: Karakterek :: Boszorkányok-
Ugrás: